S. Imre

Egyformára állította a méreteket a nagyítógéppel, és elkezdte óvatosan tologatni az üveglapot, de a két kép csak nem akart hibátlanul fedésbe kerülni egymással. Előbb arra gondolt, mégiscsak el lettek kissé mozdítva azok a kulcsok a két felvétel készítése közben, aztán jobban megnézte és már csak állt döbbenten bámulva, mert felismerte a lényeget: a két felvétel nem ugyanazokról a kulcsokról készült!

- Halló! Vegyük úgy, hogy én egy névtelen telefonáló vagyok! A kapcsolat úgy szakadt meg, hogy a hívott fél bele se szólt. Döbbenten bámult a telefonra, aztán újra tárcsázott, ismét felvették. Közben már eszébe jutott a megyei ügyeletvezető keresztneve is, és ismét hadarni kezdett: - Könyörgöm, Jóska, le ne tedd még egyszer, mert halálosan komoly dologról van szó! Löszfalváról beszélek, a téeszirodával szemben lévő telefonfülkéből, de te most vedd úgy, hogy egy névtelen telefonáló tesz innen bejelentést, és a következőket mondja: lövést hallottam az imént, ezért belestem az ablakon a téeszelnök irodájába, ahol azt láttam, hogy fekete sísapkás alakok pisztollyal fenyegetve fogva tartják az elnököt meg a párttitkárt...

Álldogált a kennel mellett, és nézte az udvar bokros-gazos hátsó része felé kitartóan ugató kutyát, és nem értette, mi baja lehet... mígnem két ugatás közben halk, elhaló emberi hangot vélt hallani a sötétségbe burkolózott kerítés felől: - Segítség! Becsörtetett a bokrok közé, és a zseblámpája fényénél ijesztő látvány tárult a szeme elé: Várnagy őrmestert pillantotta meg, aki mindkét lábánál a kerítés tetejét két sorban szegélyező szögesdrótra felakadva, fejjel lefelé lógott, arccal a fal felé...

Az asszony nem tévedett: az ügyvédnő valóban észrevette őket az utcán, ezért taposott nyomban a gázpedálra, hogy mielőtt ráismernek, elhúzzon mellettük. Így a bírósági tárgyalás után talán végre meglepheti a rendőrségen az immár közel fél éve olyannyira keresett Fischer főhadnagyot, és megszerezheti tőle azt a rohadt naplót, amiből kiderülhet: ki az a rejtélyes Kukori… sőt esetleg még az is, hol keresse Bársony Sanyikát, a segítőkész balekot…

– Ezt a kereskedőt kizárólag olyan áru érdekli, amire idehaza szinte nincsen kereslet, ám nyugaton annál nagyobb van. Ezt a speciális árut a külföldi üzlettársa messze keleten szerzi be, és speciális csomagolásban juttatja el hozzá, Magyarországra. A határon az áru teljesen szabályosan jön át, van vámkezelés, vámfizetés, időnként még külön engedélyek is, ha ez a szabály. Mármint természetesen a csomagoláshoz, mert a valódi áru csak akkor látszana, ha nagyon alaposan szétszednék a csomagolást… – Várjon, Pál uram! – intette le a nyomozó. – Nem kell nekem tovább kerülgetnie a forró kását, azt hiszem értem: a fegyverkofferben a maga haverja szerint kábítószert hoztak be az országba.