Petelei István

Petelei ?István (1852–1910) erdélyi magyar író, elbeszélő.1852. szeptember 13-án született Marosvásárhelyen.Iskoláit Székelyudvarhelyen, és Kolozsváron, és Pesten végezte. Tanulmányai után hazatér szülővárosába.Megjelennek írásai, novellái az Erdélyi Híradóban, a Századokban, a Történelmi Társulat lapjában, majd a Pesti Naplóban, és a Vasárnapi Újságban.Rövid ideig a kolozsvári Kelet munkatársa.1882-től a kolozsvári Közlöny segédszerkesztője.1886-ban kiadja a Kolozsvár című lapot.1882-ben a Révai Testvérek-nél megjelenik első novelláskötete, a Keresztek. Tíz rajz címmel.1886-ban még két novelláskötete jelenik meg.– A fülemüle (Singer és Wolfner)– Az én utcám (Pallas Rt.).1888-ban feleségül vette Korbuly Annát.1890. december 31-én agyvérzés kap. Visszaköltözik Marosvásárhelyre, majd Remeteszegen, Szovátán él haláláig.1910. január 5-én halt meg. Petelei István tagja volt a Petőfi Társaságnak, elnöke a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak, valamint a Kolozsváron működő Erdélyi Irodalmi Társaságnak.

Petelei István a 19. század második felének egyik kiemelkedő, életében komoly tekintélynek és elismerésnek örvendő, ám mára szinte elfeledett írója. Marosvásárhelyen született örmény-székely családban. A papi hivatás helyett választotta az újságírást és az irodalmi pályát. Írásaiban a realizmus társadalmi érzékenysége szenvtelen pszichologizálással párosul, hangvétele egyszerre balladai és meghökkentően komor. Az Élet című antológiájában leginkább szűkebb hazája, Erdély paraszti sorsaival ismerkedhet meg az olvasó. Petelei érzékletesen jeleníti meg a kisemberek tragédiáját, legyen szó elhagyott asszonyról, árván maradt gyerekről, megbomlott elméről. Történetei a pesszimista hangvétel és a költői igazságszolgáltatás teljes hiánya ellenére mégis mélyen megindító emberi és univerzális kérdésekkel foglalkoznak

BRÓDY SÁNDOR Kaál Samu Erzsébet dajka GOZSDU ELEK Ultima ratio Nemes rozsda Oszi eso Mea culpa PETELEI ISTVÁN A nagyapó Mayer, a zsidó suszter Parasztszégyen