Vitányi Iván

„Hosszú időn keresztül – Széchenyitől és Kossuth-tól Adyn és Jászin át Hajnal Istvánig és Bibóig, sőt 1990-ig – a magyar szellemi útkeresés egyik központi gondolata volt a feudalizmus elleni harc. […] Az utána következő két évtizedben kikerült az érdeklődés homlokteréből. Most az új körülmények között, új módon kell előtérbe állítani.” "A feudalizmusról […] nemigen esett szó az elmúlt két évtized közéletében. Még a kifejezést is alig hallottuk – legfeljebb szaktörténészek belső köreiben használták.Azzal senki sem foglalkozott – legalábbis nyilvánosan –, hogy mi a szerepe a feudalizmus továbbélő hagyományainak a mai társadalom életében és fejlődésében. Nem vizsgálták, hogy milyen szerkezetei és mechanizmusai működnek ma is, milyen formában tudtak-tudnak fennmaradni, és hogy ebben a vonatkozásban a mai magyar élet valósága miben tér el Európa tőlünk nyugatra és keletre eső országainak életétől."

„Sokat látott öregembertől gyakran kérdezik, hogy miért nem írja meg élete történetét. Tőlem is sokszor kérdik, hogy miért nem tettem. Mert kevesen vannak ma már, akik mindig a frontvonalban küzdötték, vagyis inkább küszködték végig az elmúlt évtizedek nagy fordulatait, 1943/44-et, 1945-öt, 1956-ot, akik ott voltak a kádári idők belső ellenállásának szinte minden szakaszában, az 1990-es rendszerváltásban és utána a zsenge magyar demokrácia valamennyi küzdelmében. Részt vettem sok harcban, többször közel álltam a győztesekhez, de a végén többnyire a sem nem győztesek, sem nem vesztesek csoportjába kerültem. Ám a győztesek sem maradtak sokáig a helyükön – és akkor kezdődött minden elölről.”