Sajko Ivana

Három év ráment az életemből arra, hogy összefoglaljam azt az ötvenet, mely látszatra nem is velem történt meg. Ez az összefoglaló legalább három elbeszélésből áll. Az első a családom története, a dédnagyanyáimé, a nagyanyáimé, a nagyapáimé, az anyámé és az apámé, a lőréseiké, a fejükben meg-megszólaló harangoké. A második Zágráb története, amit szaggatottan, gyorsított szekvenciákkal fogok előadni. A harmadik elbeszélésbe én magam válogattam be az eseményeket, a hősöket és a tanúkat. Ellentmondásos történet, szándékosan választottam olyan dokumentumokat, kommentárokat, emlékezéseket és mondatokat, melyek nem klappolnak. Történelmi regényt akartam írni, de úgy, ahogy az véleményem szerint egyedül lehetséges, a műfaj és az ideológiák megkerülésével, egy olyan történetet, ami talán soha meg sem történt, mert meg sem történhetett. Legföljebb megálmodhatjuk, aztán elmesélhetjük az álmunkat.