Kata Janecskó

Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen - sok nő érzi ezt, amikor az interneten vagy egy különös véletlen folytán megismerkedik egy jómodorú, nagyvonalú és természetesen jóképű idegennel. Aztán mégis elalszik a gyanú és mindent elfeledtet az addig sosem tapasztalt szerelem. De a tunéziai bazár sűrűjében felbukkanó gáláns lovag, az olajfúró tornyokon robotoló özvegy mérnök, vagy a mindig makulátlan külsejű pilóta lépéseit nem a szívük diktálja. Egyetlen céljuk, hogy behálózzák és kicsalják áldozataik pénzét, majd eltűnjenek örökre. Hányféle arca van a romantikus csalásnak? Mit éreznek a becsapott nők? Hogyan válhat áldozattá szinte bárki? Hogy fest a világ a csalók a szemszögéből? És mi történik akkor, ha egyikük végül beleakad pár belevaló, kemény nőbe? Janecskó Kata oknyomozó újságíró magyarországi eseteket kutatva járta körül ezt a sokakat foglalkoztató a témát. Börtöncellákban, bírósági tárgyalótermekben és társkereső profilok között kereste a válaszokat; könyvében megszólal csaló és nyomozó, kriminológus, önvédelmi szakértő, pszichológus, és - természetesen - sok-sok nő, akik csak hinni akartak egy mívesen szőtt tündérmesében, de egy csaló hálójába kerültek.

Parker és Robin, a két kis repülő a városszéli repülőtéren lakik a mező mellett. Miközben fontos feladatokat látnak el, például híres énekesnőket vagy kíváncsi turistákat furikáznak, jut idő a szórakozásra is: egy skóciai nyaralásra vagy éppen a repülők nagy repülő-suhanó bajnokságára. Tarts a kis repülőkkel kalandos útjaikon!

Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – sok nő érzi ezt, amikor az interneten vagy egy különös véletlen folytán megismerkedik egy jó modorú, nagyvonalú és természetesen jóképű idegennel. Aztán mégis elalszik a gyanú és mindent elfeledtet az addig sosem tapasztalt szerelem.De a tunéziai bazár sűrűjében felbukkanó gáláns lovag, az olajfúró tornyokon robotoló özvegy mérnök, vagy a mindig makulátlan külsejű pilóta lépéseit nem a szívük diktálja. Egyetlen céljuk, hogy behálózzák és kicsalják áldozataik pénzét, majd eltűnjenek örökre.Hányféle arca van a romantikus csalásnak? Mit éreznek a becsapott nők? Hogyan válhat áldozattá szinte bárki? Hogy fest a világ a csalók szemszögéből? És mi történik akkor, ha egyikük végül beleakad pár belevaló, kemény nőbe?Janecskó Kata oknyomozó újságíró magyarországi eseteket kutatva járta körül ezt a sokakat foglalkoztató témát. Börtöncellákban, bírósági tárgyalótermekben és társkereső profilok között kereste a válaszokat; könyvében megszólal csaló és nyomozó, kriminológus, önvédelmi szakértő, pszichológus és – természetesen – sok-sok nő, akik csak hinni akartak egy mívesen szőtt tündérmesében, de egy csaló hálójába kerültek.

Amúgy el sem akart menni erre a másodfokú tárgyalásra. Akkor már nagyon régóta ült. Én már beletörődtem, elment mindentől a kedvem. Az egyik őr nógatta, hogy menjen el, mert itt még van esélye megmutatni, hogy ártatlan. Végül elment, de nem sok bizodalma volt a bíróban. Egyik kutya, másik eb, úgyis rábólint, puff, négy év marad, megyek vissza és kész...Egy időre kiküldték a tárgyalóteremből, és ahogy teltek a percek, azon aggódott, hogy lekési az ebédjét a börtönben. És aztán a meglepetés, amikor visszahívták, és a bíró levétette róla a bilincset! Levették, én ott a helyszínen elájultam. (Ernő)***Addig nem féltem a rendőröktől. Ha láttam egy rendőrt, biztonságban éreztem magam. Ha igazoltatott, beszélgettem vele, mindig kérdeztem, milyen a rendőrmunka, így, úgy, amúgy. Most, a mai napig ha meglátok egy rendőrt, kezem-lábam jár, annyira félek... Amint felírja az adataimat, már végem van, abban a pillanatban. Nem alszom napokat akkor...... Nem szabad bízni senkiben, mert itt vagyok élő példa. Megbíztam a rendőrökben, ők csukattak le. Megbíztam a bíróságban, és azt mondták: ha ártatlan, akkor sem sok ez a büntetés. Nagyon vigyázzon mindenki magára, én azt mondom. (Ernő)***Láthattam, azzal nem volt probléma. Vannak emlékei róla, hogy „bementünk mindig hozzád, és ott rácsok voltak", meg hogy „anyu azt mondta, ott dolgozol". Neki nem volt annyira rossz, nekem volt rossz, hogy bejött. Rosszabb volt, mint ha nem jött volna. Mindig odabújt hozzám, volt olyan, hogy elaludt rajtam az asztalnál, ide ráfeküdt a kezemre, ... ölelte a nyakamat. Vége volt a beszélőnek, próbáltam magamról leszedni... és akkor jön az őr, és fogja a kezem, na, adja át a gyereket. (Kopasz)