Éva Jankovics

A nyugalmazott kisvárosi építészmérnök, Tornyai István 72 éves, jó egészségnek örvendő özvegyember, s éppen házasodni készül. Ám hirtelen agyvérzést kap, és egy kórházi ágyon találja magát, bénán és magatehetetlenül. Lassan felgyógyul és elhagyja a k órházat, hogy Anna lányáékhoz költözzön. A gyermekei vendégszeretetének kiszolgáltatott, unokáit "megszelídíteni" próbáló, lábadozó nagyapa meglepően jól alkalmazkodik új élethelyzetéhez, és sokszor kíméletlen éleslátással dolgozza fel az őt körülvev ő szűk világ mindennapi eseményeit. Hamarosan kiderül azonban, hogy Ármin, a legszeretettebb unokája drogozik, sőt nemcsak fogyasztja, de árulja is a kábítószert. A gyermekükön segíteni próbáló szülők lassan belerokkannak a csapásba. Ráadásul úgy tűn ik, egyedül csak a beteg nagypapának nyílik meg a kamasz fiú. Amikor aztán Ármint előzetes letartóztatásba helyezik, a minden élethelyzetében érzékeny, jó megfigyelő és még mindig önálló nagypapa -gyermekei ellenkezését félresöpörve- megteszi azt, am ire a család nem képes: nagyvonalú és hősies gesztussal unokája megmentésére siet. De miképp tudja a kamasz fiú meghálálni a nagypapa önfeláldozását, és vajon az idős ember nélkül hogyan tudja folytatni a család? Lesz-e még számukra lehetőség és idő újra megtalálni helyüket a családban és a világban?