B. János

Az 1526. évi mohácsi csata az egyik legismertebb esemény a magyar történelemben. Könyvünk bűnbakkeresés helyett igyekszik érthetővé tenni az előzményeket, a 16. század eleji Magyarország és az Oszmán Birodalom helyzetét, háborúságuk természetét, valamint I. Szülejmán szultán sokat vitatott szándékait is. A kötet számos, rég meggyökeresedett közkeletű tévedésre, félreértésre is felhívja a figyelmet, és az eddigieknél világosabb és izgalmasabb képet ad a több mint 300 évig tartó török-magyar háborúk történetének egyik legfontosabb időszakáról, a magyar nemzeti sorstragédiák szimbólumává vált mohácsi csata valós történetéről.A kötet szerzője, B. Szabó János történész, jelenleg a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója. Számos hadtörténeti tárgyú ismeretterjesztő könyvet írt, többek között az Erdélyi Fejedelemség hadseregéről és az Árpád-kori magyar-bizánci háborúkról, valamint a tatárjárásról.Második, javított elektronikus kiadás.

Bizánc. Fényűző pompa, sötét ármányok, vérre menő teológiai viták, kifinomult művészet - egy birodalom ezeréves története sűrűsödik össze ebben a szóban. Ám annak mára már elhalványult az emlékezete, hogy ez a birodalom évszázadokon át milyen fontos szerepet játszott északi szomszédja, a Magyar Királyság történetében. E könyv ennek a bonyolult és ellentmondásos viszonynak egy részletét, a 11-12. századi magyar-bizánci küzdelmek történetét idézi fel, méghozzá széles politikai és kultúrtörténeti keretbe ágyazva. Eközben betekintést nyerhetünk Európa két évszázadának hatalmi politikájába, végigkövethetjük Árpád-házi királyaink dinasztikus politikáját, családi viszályait - és erejük, tekintélyük lassú gyarapodását is. A kötet szerzője, B. Szabó János hadtörténész, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa. A hadviselő felek fegyverzetét, viseletét, felszerelését bemutató tanulmányt Boldog Zoltán régész-fegyvertörténész írta és illusztrálta.

Ma Magyarországon az 1657. év talán még az érettségizett olvasók számára is csupán egy - a szinte biztosan feledésre ítélt - sok-sok évszám közül a középiskolai tankönyvekből. Az Erdély múltjában tájékozottabb olvasók - és mindenekelőtt az erdélyi és partiumi magyarság - számára ugyanis ez az évszám alighanem az Erdélyi Fejedelemség történetének egyik legnagyobb jelentőségű dátuma: az ebben az évben lejátszódó tragikus eseményeket Csorba Dávid történész joggal nevezte az "erdélyi fejedelemség Mohácsának". A korabeli értelmezések szerint az erdélyi hadsereg ez évi lengyelországi fogságba esése nyitotta meg - s ikonikus módon meg is jelölte - az 1657-1662 közötti időszakot. Ezzel kezdődött Erdély ""fatális"" éveinek sora, amikor öt év alatt öt fejedelem került trónra, s közülük három is erőszakos halállal hunyt el. Az utókor szemében ezzel az évvel vette kezdetét Erdély ""haldoklása"", amikor rövid idő alatt nem maradt talpalatnyi föld sem az országban, amit ne pusztított volna el módszeresen az ellenség. Elveszett a fejedelemség területének közel ötöd része, s ez volt az az idő, amikor több százezres nagyságrendben hurcolhatták rabságba a fejedelemség alattvalóit. Így ez a rövid időszak alighanem maradandó demográfia nyomokat hagyott a Kárpát-medencei magyarság történetében. B. Szabó János történész a nagy sikerű A tatárjárás, A mohácsi csata és a Háborúban Bizánccal után ismét egy, a magyarság históriáját alapjaiban befolyásoló eseménysort vizsgál meg a tőle megszokott alapossággal, mindig a tényekhez ragaszkodva, újszerű felfogásban.

A Corvina kiadásában megjelent A mohácsi csata című nagy sikerű könyv szerzője, B. Szabó János hadtörténész újabb munkájában ezúttal a 13. századba, a tatárjárás korszakába kalauzolja el az olvasót. A könyv az 1241-1242. évi magyarországi események ismertetésén túl választ keres arra a kérdésre is, hogy miért hívjuk tatárjárásnak a mongol inváziót, hogyan kerültek a mongol hadak Ázsia szívéből Magyarországra, miként sikerülhetett nekik meghódítani egész Kelet-Európát. Mindennek tükrében újszerű válaszok születtek azokra a sokszor tárgyalt felvetésekre is, hogy lehetett-e esélye a sikeres ellenállásnak Magyarországon, IV. Bélát, illetve az ország belpolitikai feszültségeit okolhatjuk-e a kudarcokért. Végül a Nagy Mongol Birodalom és a Magyar Királyság további kapcsolatait is felvázolva, a könyv magyarázatot keres arra is, hogy a magyarság miként kerülhette el a kelet-európai népek jelentős részét "eltüntető" vagy átformáló mongol hódítás legsúlyosabb következményeit.