Petrov Jevgenyij

A Tizenkét szék kalandregény, melyben egy bútorgarnitúra egyik darabjába rejtett drágakövek után folyik a hajsza, amit két üzlettárs, Vorobjanov, a ?nemesi marsall? és Osztap Bender, a minden hájjal megkent, nagystílu szélhámos folytat. A székek egy árverésen szanaszét szóródnak a Szovjetunió területén, és a székek keresése szolgál ürügyül a szovjet valóság karikatúraszeru bemutatásásra: bürokraták, kisvárosi összeesküvok, férjfogó özvegy, parazita értelmiségi, hivatlanokok, kispolgárok, társbérletek és egy eldugott kisváros egész sakkozó kollektívája. A szerzok kifogyhatatlan leleménnyel teremtenek harsány nevetésre ingerlo helyzeteket, melyek a korszak szatírájával emelik a regényt. Mindezt a húszas évek Szovjetuniójának odesszai tolvajnyelvén elbeszélve, melybe gyakran keveredik irodalmi pátosz. Ilf és Petrov olyan erovel leplezi le és gúnyolja ki a kor visszásságait, hogy epizódfiguráik többsége nemsokára fogalommá vált (Emberevo Ellocska, a Nagy Kombinátor, Kard és Sas Szövetsége). Nyelvi leleményeik szintén szállóigévé lettek. A szerzokrol: A világirodalomban egy névvé összeforrt, álnéven író szerzopáros, Ilf-Petrov egy szatirikus muvel, a Tizenkét székkel (1928) vált ismertté. A muvet eredetileg trilógiának tervezték, de a második kötet, az Aranyborjú megjelenése után már nem folytatták. Illja Ilf és Jevgenyij Petrov odesszai születésuek, de Moszkvában ismerkedtek meg, ahol munkatársak voltak a Gudok c. lapnál (ott dolgozott többek közt Bulgakov és Olesa is). Szatirikus látásmódjuk és gyulöletük a NEP-korszak visszás jelenségei iránt csakhamar barátokká tette oket. A regényt a szovjet rendszer paródiájaként olvasta a kelet-európai közönség, mi magyarok már 1934-tol# ekkor jelent meg ugyanis eloször Gellért Hugó kituno fordításásban.

Ippolit Matvejevics elhunyt anyósa ülogarnitúráját üldözi, pontosabban az egyik székbe rejtett kincset. Önjelölt segítoje, Osztap Bender, a ?nagy kombinátor? egy megnyero szélhámos. Hoseinknek nem szegi kedvét, hogy nem tudni, hová került a 12 szék és melyik is rejti az ékszereket, amelyekre más is vadászik. Kezdetét veszi egy városokon átívelo komikus hajsza a húszas évek Szovjetuniójában, kincsvadászat a régi és az új rendszer különös figuráival, ahol nem csak a történet abszurd, hanem a hátteret adó valóság is. ?Olyan, mintha Rejto Dosztojevszkijt olvasott volna?? ?Ami a legjobban tetszett a könyvben, az az, hogy mennyiféle nagyszeru karaktert felvonultat. És mindet kíméletlenül ki is parodizálja, nagyszeru stílusban. Le a kalappal a szerzok elott.? ?A Tizenkét szék valóban korrajz ? igaz, nem a tényszeruség, inkább az abszurd oldaláról. ? Az eredeti foszereplo saját maga karikatúrájává válik, miközben önjelölt segédje, Bender mint Rejto-karakter meghatározhatatlan közegben lebeg.? ?Fergeteges humora van, és szuper paródia.? (Idézetek a moly.hu-ról. A véleményezo olvasók felhasználónevei sorrendben: pat, prumus, PozAko, ppeva)