András Jolsvai
autor
Édesszájúak
Ez egy napsütötte regény. Hársfaillatú, eperízű, szerelmetes. Egy szerethető család története. Egy házaspáré és a gyermekeiké, egy vendéglőé, és egy olyan koré, amelyben olykor édes is lehetett az élet. Ebben a családban biztosan.
Operett, regényben elbeszélve, mondja művéről a szerző, ami persze túlzás, hiszen a történetnek vannak árnyékos lapjai is, de a végén azért jóra fordulnak a dolgok. (Szinte.) Az öregedő Szepinek hírneves vendéglője van a Városligetben, a Stefánián. Ide járnak ebédelni a környék hivatalnokai, iparosai, művészek és magánzók, családok és agglegények, a közelgő huszadik század és a Millennium boldog békeéveinek szereplői. Jönnek, mert itt fenséges házikosztra, kellemes társalgásra és szemre való felszolgálókra számíthatnak. Utóbbiak, Szepi három lánya pedig arra, hogy előbb-utóbb betoppan ide - ha nem is a szerelem, de legalább néhány épkézláb férjjelölt.
Csupa nevetés, csupa szeretet, csupa melegség ez a regény. Jolsvai András a tőle megszokott könnyedséggel és szellemességgel mutatja be ennek a boldog családnak a mindennapjait, a kemény munkát és a hétvégi önfeledt fürdőzést a hatalmas dézsában, élvezettel kíséri a családfőt bevásárló körútjaira a környékbeli bolgárkertészekhez, megtudhatjuk, micsoda érzéki örömet okoz a ház asszonyának néhány kiló édes eper, ha beköszönt a szezon. Az író játékos kedvében néhány festményt is odaálmodik a barátságos vendéglő falára. Hogy ezek történetesen Munkácsy-zsengék volnának, arról a szintén törzsvendég Benczúr Gyula szíves közléséből értesülünk. És itt sertepertél a fiatal Heltai Jenő is, pikáns verseivel bódítva a lányokat. Jolsvai András regénye egy derűsebb, emberibb, szerethetőbb világba röpíti vissza az olvasót. Ahol mi is otthonra lelhetünk.
Szépen vagyunk
Hogyan is lehetnénk másképp? Élünk itt a földkerekség legszebb kisvárosában (na jó, második legszebb), köröttünk különösnél különösebb alakok, egy beszkárttanácsos, egy bigámista, egy totónyertes, egy varázsló meg egy Jóisten. Miénk a világ, amerre a szem ellát, a fatelepektől föl egészen a Trombita térig, itt vannak a barátaink, a Kisli, a Cila, a Sipeki meg a Nagymézes, itt az egész Pajta utcai iskola tanárostul, diákostul, pedellusostul... Itt vannak a lányok, itt vannak a hatvanas évek, és itt vagyunk mi is, szépen, ahogy illik. Mi kell még?
A napok színe
Jolsvai András új regénye a rendszerváltás krónikája - persze ez így túl komolyan hangzik, hiszen ahogy azt megszokhattuk: Jolsvai derűsen, bölcsen szemléli a világot, s nincs az a mégoly emberpróbáló helyzet, amit ne tudna végtelen humorával és emberszeretetével feloldani. Most a kilencvenes évek elejére repít bennünket, a frissen szabaddá vált sajtó egyik kulcslapjának szerkesztőségébe. E minivilágban szerelmek szövődnek, barátságok mélyülnek el, asztaltársaságok verődnek össze és szét, de a kedélyes sörözgetéseket áthatja az átalakulás világa, a megannyi remény és csalódás.
Vypredané
13,39 €
Holnapra jobb lesz
A Vova - azaz Vorosilov - névre hallgató vaddisznó békésen szundikál az akáctelki kiskocsma előtti dagonyában, miközben a nagyfröccsre betérő hajdani horthysta katonatiszt - aki mostanság inkább parkőrként keresi a kenyerét -, a szükség estén besúgóként "munkát vállaló" kocsmáros, a helyi focicsapat nőcsábász üdvöskéje vagy a régi idők eleganciáját őrző ügyvéd úr vakargatja-simogatja szeretettel széles tokáját. A kocsma hálás közönsége mindeközben békés egyetértésben vesézi ki a Herkules lehengerlő győzelmét... no meg Eleknek, a tősgyökeres akáctelki család legkisebb fiának a szabadulását a börtönből.
Az ismert publicista-író regényében a hatvanas évek Magyarországa elevenedik meg, a vaskos, majd a szorításból kénye-kedve szerint engedő, krumplistésztaszagú Kádár-világ. Ahol hangosan kattognak a jelentéseket zongorázó írógépek, és elvtársak-kartársak-tagtársak zengik Moszkva dicsőségét - és mégis van egy apró sziget, ahol nem szűnt meg az otthonosság, létezik még a meghitt barátság, sziporkázik a humor és, ha jólétre nem is, de legalább békére találhat mindenki.
E szűk pátria - Akáctelek - lakóinak összetartása nemcsak a közösséget menti át a jövőnek, hanem védelmet nyújt a mégoly különböző honpolgároknak is: a "virtigli proletárnak", a kosztosokból élő arisztokrataasszonynak, a fifikás "anyagbeszerzőnek", a lelkes pártmunkásnak és a kevésbé lelkesnek egyaránt.
Ami a filmművészetben Bacsó Péter kultuszfilmje, "A tanú", az az irodalomban Jolsvai András könyve.
Vypredané
11,61 €
Lacná kniha Holnapra jobb lesz (-70%)
A Vova - azaz Vorosilov - névre hallgató vaddisznó békésen szundikál az akáctelki kiskocsma előtti dagonyában, miközben a nagyfröccsre betérő hajdani horthysta katonatiszt - aki mostanság inkább parkőrként keresi a kenyerét -, a szükség estén besúgóként "munkát vállaló" kocsmáros, a helyi focicsapat nőcsábász üdvöskéje vagy a régi idők eleganciáját őrző ügyvéd úr vakargatja-simogatja szeretettel széles tokáját. A kocsma hálás közönsége mindeközben békés egyetértésben vesézi ki a Herkules lehengerlő győzelmét... no meg Eleknek, a tősgyökeres akáctelki család legkisebb fiának a szabadulását a börtönből.
Az ismert publicista-író regényében a hatvanas évek Magyarországa elevenedik meg, a vaskos, majd a szorításból kénye-kedve szerint engedő, krumplistésztaszagú Kádár-világ. Ahol hangosan kattognak a jelentéseket zongorázó írógépek, és elvtársak-kartársak-tagtársak zengik Moszkva dicsőségét - és mégis van egy apró sziget, ahol nem szűnt meg az otthonosság, létezik még a meghitt barátság, sziporkázik a humor és, ha jólétre nem is, de legalább békére találhat mindenki.
E szűk pátria - Akáctelek - lakóinak összetartása nemcsak a közösséget menti át a jövőnek, hanem védelmet nyújt a mégoly különböző honpolgároknak is: a "virtigli proletárnak", a kosztosokból élő arisztokrataasszonynak, a fifikás "anyagbeszerzőnek", a lelkes pártmunkásnak és a kevésbé lelkesnek egyaránt.
Ami a filmművészetben Bacsó Péter kultuszfilmje, "A tanú", az az irodalomban Jolsvai András könyve.
Vypredané
3,48 €
11,61€
dostupné aj ako:
