Péter Jost

A gyógynövények már ősidőktől fogva nagy becsben álltak az embereknél. Hozzájuk folyamodtak elődeink elsősorban betegségeik kezelésénél és gyógyításánál. Sajnos, hogy alkalmazásukat lassanként mindinkább mellőzni kezdték és hogy nem kevés közülük úgyszólván teljesen feledésbe ment. Hogy ez mennyire sajnálatos, ez éppen most kirívóan feltűnik a japán-kínai harcterekről egyre sűrűbben érkező híradásokból. Álljon itt csak a „Nemzeti Újság” 1938 január 27-én „Növényorvosok Kínában” cím alatt közölt értesítés. „Az ősi Kína különös és csodálatos füvei sokkal több emberéletet mentettek meg a háborúban sebesült kínai katonák köréből, mint a művelt Nyugat tudományos orvosszerei és sebészeti vívmányai. Ezt Kínában működő szakemberek, orvosok, ápolónők állapítják meg. Valamennyien szinte csodálatos gyógyulási eredményekről küldenek jelentéseket azzal, hogy ezeket az eredményeket a kínai gyógyfűdoktorok növényekből főzött házi szerekkel érik el olyan esetekben, amikor a modern sebészet csak amputálással tudta volna megmenteni a sebesült életét.”