Kőrössi József

2012 végén, majd ez év januárjában öt alkalommal ültünk mikrofon elé Markó Bélával. Olyan könyvet akartam írni, amelyből kiderül, milyen út vezetett oda, ahol most éppen van, mi kellett ahhoz, hogy az legyen, aki lett – olyan költő, akit nem képes elnyomni, meghamisítani a politikus, és olyan politikus, akit élni hagy a költő, és lemondatja, amikor elég. A költő hallgat a politikusra? A politikus meghallja-e a költőt? Nagyszülők, szülők – székely atyafiság.Család. Amerikás magyarok.Magyarság, erdélyiség, nacionalizmus, kirekesztés.Trianon és nacionálkommunizmus.Autonómia.Igen, nem, szeret, nem szeret.Hogyan lehet Romániában – intoleráns románok és türelmetlen magyarok között – magyarnak, székelynek és európainak maradni? Hogyan lehet egyszerre mindezt íróként, családapaként és egy kisebbségi sorsra ítélt nemzeti közösség vezetőjeként megélni? Hogyan lehet egyszerre vállalni és lemondani, történelmi vállalásokkal és lemondásokkal együtt élni?Ha „a történelem” minden kérdésére nem is felel ez a könyv, a mindenkori válaszokhoz bizonyára közelebb vezeti az olvasót. (A szerző)

Réz Pál irodalomtörténész, műfordító, a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője és a Holmi folyóirat főszerkesztője a magyar irodalom legendás alakja volt. Lakásán megfordultak a legjelentősebb magyar írók, és ahogy a Magvető Kiadó gondozásában korábban megjelent Bokáig pezsgőben című memoár hátlapján is olvasható, ismerte a gyerekeiket és udvarolt a feleségeiknek. Kőrössi P. József találkozásaik után, emlékezetből jegyezte le beszélgetéseiket, amelyek most naplónovellák, vagy sokkal inkább naplóromok formájában olvashatók. Naplóromok a másikról. A másik nem mindig Réz Pál, vagyis nemcsak ő, hanem azok is, akikről hol súlyos, hol meg vicces ítéletet mond, kendőzetlenül, talán meggondolatlanul is, eredetileg nem a nyilvánosságnak szánva.

A sorstörő, vagy éppen sorsokat felemelő történetek sohasem érnek véget a diktatúra bukásával, a kor (test)szagát, a leheletét érezzük, a túlélés csodáját látjuk gyermekeink mosolyában is. Évekig, csaknem tíz éven keresztül készültek ezek az olykor tragikus, máskor humoros, vidám, de leginkább tragikomikus történetek, amelyek a Ceuşescu féle diktatúra működését írják le sajátos, mindig az áldozat különleges szemszögéből. Egy részük velem és legszűkebb környezetemben történtek meg, másokat hallottam, de olvashatnak itt olyan anekdotákat is, amelyeket elmeséltettem. A vegyes műfajú kötetben néhány novella is található, ezek is a huszadik század második felének egyik legdurvább, Európában talán a legszörnyűbb diktatúrájának természetrajzát adják. A sokszor groteszk, egyben abszurd történetek mögött pedig szinte minden esetben ott lebeg kísértetként maga a kondukátor, de a mindekori imádott, gyűlölt vezető is. A mai napig csak humorral képes az ember feldolgozni. Így volt ez akkor is. A történeteket mi vidámítottuk magunk köré. Ma már egy nagy-nagy, országnyi, európányi vidám, életmentő kocsmában ülünk és szórakoztatjuk akkori és jelenkori önmagunkat.  A sorstragédiák egyre humorosabb, egyre viccesebb, egyre szellemesebb, egyre szürreálisabb történetekben élnek tovább. Olyan most már, mintha nem tehettünk volna mást – kitaláltuk. (Kőrössi Péter József)