Persovits József

A könyv témája: a betű, a nyomdászat, a könyvek világa. McLuhan négy évtizede vázolt víziója, ti. az elektronikus eszközök szinte a felismerhetetlenségig átalakítják, megváltoztatják az általa Gutenberg-galaxisnak nevezett világot - ismerjük el, részben megvalósult. A számítógép virtualitása átalakította, de valójában megszüntetni nem tudta a G-galaxist. A kötetben olvasható írásokon keresztül az olvasó rápillanthat erre a betűs-terepre, a nyomdászat és vonzáskörzetébe tartozó érdekes-különös világra, amely folyamatosan alkalmazkodva alakul, azonban alapjában ma is a gutenbergi eszmét szolgálja.Az egymástól független történetek, riportok és tanulmányok a szerző töretlen elkötelezettségét fejezik ki a nyomtatott szó és a nyomdászat iránt. Azonban nem érdemes tagadni: megtörtént a találkozás a virtuális könyvekkel, ami olyan mélyreható nyomot hagyott az íróban, hogy kötete címéül választotta.

- Rendszeresen lejegyzem a gondolataimat, zömmel prózában, de vannak, amik lírára hangolják az énemet. A lírai jegyzésekből válogatva született meg a kötet - írja a szerző, aki eredeti szakmája szerint nyomdász, ma lapszerkesztő, újságíró. A kötet Fekete láz ciklusában a nyomdász-én érhető tetten, úgyis definiálható, hogy nyomdász lírai alkotás született, amely egyedinek mondható a költői művek területén. A Vágtató tér ciklusban több helyen szintén fellelhető a nyomdász-vonatkoztás, de már a szerző kilépve a nyomda falai közül útra kel, és mi is vele utazhatunk egy számunkra is ismerős világba.

Heltai Gáspár a 16. századi magyar irodalom és könyvnyomtatás kiemelkedő alakja, a magyar könyvkiadás úttörője. Tevékenységével a három részre szakadt Magyarországon Kolozsvár a magyar könyvkiadás központjává vált. Erdélyben látta meg a napvilágot, neve után (Kaspar Helth) egy szepességi szász családban született. Születésének pontos helye és éve is bizonytalan; elődei nagy valószínűséggel a Szeben megyei Nagydisznódról (németül Heltau) származnak. „Neve arra mútat, mintha Heltáról vette vólna eredetét, mely egy szász falu Szeben mellett, ahol híres tseresnye terem; de tselekedetei és egész életének folyása azt tanítják, hogy Magyar lett volna.” – írta Bod Péter róla.  Közel fél évezredes távlatból szemlélve alakja álljon példaképül a könyvkiadás és nyomdaipar jelenlegi művelői előtt, felvilágosult, fejlődni kész gondolkodó és merész, sikeres vállalkozóként.

Misztótfalusiról már kortársai is tudták, hogy nem átlagos tehetség. Az utókor időnként újból és újból felkapta nevét. Az oly rettenetes XX. században ismét felfedezték Tótfalusit – Nicolaus Kist –, mikor is Harry Carter és Buday György kiderítette, hogy az úgynevezett holland antikva legszebbjét valójában nem Anton Janson, hanem Misztótfalusi Kis Miklós alkotta meg. A felfedezés, bizonyítás pillanatától kezdve Misztótfalusi Kis Miklós nemcsak magyar ügy, hanem az egyetemes írott, nyomtatott kultúráé is. Minden egyes újabb tudományos tény személyét, művét hozza közelebb a kultúrát értéknek tekintő emberhez. Nagy Lajos