Margit Kaffka

"„Boldog és szép volt ez az elillanó idő, üde ragyogású színek és súlytalan, lebbenő évek. Mintha a keringő ütemeire röpültek volna el fölöttem, mély, édes félandalodás közepett. Néha még most is lebegek és forgok így álmomban; a régi, akkori divatos valcerek dallama tér vissza - és derűs kedvvel ébredek olyankor.”

"Boldog és szép volt ez az elillanó idő, üde ragyogású színek és súlytalan, lebbenő évek. Mintha a keringő ütemeire röpültek volna el fölöttem, mély, édes félandalodás közepett. Néha még most is lebegek és forgok így álmomban; a régi, akkori divatos valcerek dallama tér vissza - és derűs kedvvel ébredek olyankor." A világ- és a magyar irodalom feledhetetlen remekműveit tartalmazó Alexandra klasszikusok-sorozat exkluzív minőségű kiadványai méltó díszei bármely könyvespolcnak.

Kaffka Margit (1880-1918) jól ismerte a zárdai létet, maga is ott nevelkedett, majd tanított is a miskolci Irgalmas Nővéreknél. Remekül láttatja a profán és olykor buja, valamint a puritán és szent (néhol szenteskedő) közeg közötti ellentétet, részletgazdagon, itt-ott túlírva, iróniával és távolságtartással érzékeltetve véleményét. Radnóti Miklós szerint a könyv Kaffka "antiklerikális kritikája", és egyben "a zárdai nevelés elleni nagyméretű vádirat". A szöveg a Nyugat című folyóiratban jelent meg 1917 elején folytatásokban. Az olvasó egy kortalan, lebegő nyelven megírt, a női szerepvállalásokat és a megélt vagy megélhető nőiség sokszínűségét precízen bemutató művet tart a kezében.

A Hangyaboly egy zárda életét mutatja be, melynek csendes, fülledt levegőjét felborítja az új főnöknőválasztás… A pártokat főképpen a zárda anyagi forrásainak megválasztása állítja szembe. A régiek a módos jelöltek hozományára és a főúri adományokra akarnak építeni továbbra is. Ezért igyekeznek belekényszeríteni a rendbe Gross Helénkét, a haldokló főnöknő unokahúgát, akire nagy örökség vár. A modernek szeretnék, ha feleslegessé válnának a pénzhozományok: akkor csak a rátermettség és a hivatás lenne az apácák toborzója. Ezért akarnak magasabb iskolákat tervezni, egészséges, új épületeket építeni… De ha ez a kép csak önmagáért születik meg, a Hangyaboly csupán éles szavú antiklerikális irat. Nagyobb igény szülte. Kaffka zárdája önálló, eleven világ: belső logika szerint épül vel, plasztikusan kidolgozott alakjai önnön törvényeiket követik. S ugyanakkor mindvégig érezzük, hogy a zárdai élet belső izgalmai nagyobb áramkörbe kapcsolódnak.

A Színek és évek egy öregedő asszony, egy hajdani dzsentrilány emlékezésének foglalata. Az egymásba hullámzó emlékek azonban áttörik az idő határait, élővé teszik a múlt példázatát, s egybemosnak történetet, lírát és kommentárt. A regény hősnője – sorsával egyszerre példázza a régi asszonyi élet csendes pusztulását és a süppedő világ erkölcsét, melyet Kaffka Margit gyalázatos tisztességnek nevez. Az az életforma, mely megszabja Pórtelky Magda gondolkodásának, vágyainak és lehetőségeinek határát, a nő számára egyetlen utat hagy: a házasságot. Magda is ősei módjára, megyei ember feleségeként akarja életét berendezni. Amikor azonban egy tragikus véletlen megfosztja férjétől, szembetalálja magát a megváltozott világgal, amely szinte kálváriát járat vele. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj. Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdődik el. Az emlékvilág falai lassan leomlanak, és durván láthatóvá lesz az élősdi és kiszolgáltatott asszony alakja.

Az Állomások hősnője, Rosztoky Éva a múlt és a tragikus kezdet nőalakjai után az új világ győztes asszonyát hivatott képviselni, aki nem a házasságban találja meg kiteljesedését.

Amerre járok, nő virág elég: Csak szaggatom, te jutsz eszembe még. A legszebb rózsát küldeném neked, Hiába - messze vagy te, nem lehet -, Míg odaérne, elhervadna rég!

Kaffka Margit elbeszéléseiben is hű maradt regényei témájához, a századforduló egyéniségét megismerni és kiteljesíteni akaró, boldogságot kereső leányainak és asszonyainak ábrázolásához. 1903-tól kezdett a prózai műfajokkal is kísérletezni, élményanyagát a gyermekkor, az apácaiskola világa és élete későbbi állomásainak (Miskolc, Budapest) jellegzetes életterei, a nagyváros és a polgári társadalom alsó szintjén élő értelmiségiek, tanítók, tanárok, művészek világa. Nincsen egyetlen elbeszélése sem, amelynek középpontjában ne egy női lélek rajza állna;és nincsen egyetlen elbeszélése sem, amely igazán boldog emberekről szólna. Műfajául a német és francia irodalomban megszületett lélektani elbeszélést választva, magáévá téve ennek hangulatát is, a fáradt szomorúságot és dekadenciát. Ere inspirálta saját világa is, a magyar dzsentri anyagi és erkölcsi válsága, a lázadó asszonyok teljes bizonytalansága. Hősnőit áthághatatlan határok, megfejthetetlen titkok veszik körül, boldogságukat nem tudják megtalálni.

Kaffka Margit nemcsak egy korszaknak, de a teljes magyar irodalomnak egyik legvonzóbb, legérdekesebb alakja, s egyben legtehetségesebb asszonyírója. Noha szinte valamennyi művében a nőkérdést – ezt az írói indulásával szinte egyidőben jelentkező, szenvedélyeket kiváltó, összetett társadalmi problémát – állítja fókuszba, hűvös józansága, okos, koncepciózus megfigyelései, életszeretete és szenvedélyes igazságkeresése mind regényeiben, mind pedig novelláiban a társadalom egészére adnak kitekintést, és éppen ezáltal tud alakjainak sűrű társadalmi közeget teremteni.

A ?Színek és évek egy öregedő asszony, egy hajdani dzsentrilány emlékezésének foglalata. Az egymásba hullámzó emlékek azonban áttörik az idő határait, élővé teszik a múlt példázatát, s egybemosnak történetet, lírát és kommentárt. A regény hősnője – sorsával egyszerre példázza a régi asszonyi élet csendes pusztulását és a süppedő világ erkölcsét, melyet Kaffka Margit gyalázatos tisztességnek nevez. Az az életforma, mely megszabja Pórtelky Magda gondolkodásának, vágyainak és lehetőségeinek határát, a nő számára egyetlen utat hagy: a házasságot. Magda is ősei módjára, megyei ember feleségeként akarja életét berendezni. Amikor azonban egy tragikus véletlen megfosztja férjétől, szembetalálja magát a megváltozott világgal, amely szinte kálváriát járat vele. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj. Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdődik el. Az emlékvilág falai lassan leomlanak, és durván láthatóvá lesz az élősdi és kiszolgáltatott asszony alakja.

Kaffka Margit életművét az elbeszélései teszik teljessé. A Női remekírók sorozat hatodik kötetében szereplő elbeszélésekből árad a humor, az irónia és az érzelmesség. A gyermeki és a női lélek mélységes megértésében a 20. századi „nagyon-nagy író-asszonynak” – Ady Endre kifejezése – talán nincs is párja a magyar irodalomban. Témáinak tudatos választásához jól ismert és kiismert karakterek megrajzolása párosul, a múlt század eleji, öntudatos nőtípustól az alázatos szolgalélekig, a napjainkban is érvényes női dilemmák remek érzékeltetésével. Például az Este című novella egyéjszakás drámájában az úrikisasszonyról, aki vőlegénye félrelépéséről megbizonyosodva, meghökkentő sebességgel békül meg sorsával, bemutatva az asszonyi önfeladásra épülő, korlátok közt vergődő polgári házasság természetrajzát. Szófaragásban, telitalálatos jelzőkben, sziporkázó hasonlatokban példátlanul gazdag szövege, az általa leírt ,,ritmusos, megtalált, kielégülést okozó mondatok” okán Kaffka Margit sztorijait olvasni érzéki és intellektuális élmény egyaránt.  

Kaffka ?Margit elbeszélésekkel kezdte prózaírói pályafutását, s a műfajhoz haláláig hű maradt. Elbeszéléseiben a korszakváltás nyugtalanságainak teljes térképét megrajzolja, s az új életérzéshez, mely egyidejűleg forradalmas újat-akarás és gyógyíthatatlan nosztalgia régi, semmibe-tűnt harmóniák után, a műfajt is hozzáigazítja. Írásai megtelnek színnel, fénnyel, hangulati elemekkel s az emberi nyugtalanság soha ki nem fejezett motívumaival. Kivételes írói érzékenysége minden fontos külső és belső jelzést felfogott, s törekedett is az élet új törvényeinek és sorsszerű változásainak művészi fölfedezésére. Egyik méltó utóda, Kádár Erzsébet írja, hogy „az összefüggések fonalait követve a kor minden nagy kérdése felé a szerző és a nyugtalan lélek mohóságával kinyújtotta a kezét”. A változásokat mindenekelőtt az emberek életében és sorsában méri föl, beteljesült vagy beteljesületlen szerelmeken, felbomló vagy szövődő kapcsolatokon, elfojthatatlan lázadásokon vagy kényszerű megalkuvásokon, új vágyak hatalmán és emlékek vonzásán, válságok előtti és válságok utáni állapotokon, s mind azon, ami az életet gyötrelmes valódiságával és nyugtalanító szépségével teljessé teszi.

  Kaffka ?Margit elbeszélésekkel kezdte prózaírói pályafutását, s a műfajhoz haláláig hű maradt. Elbeszéléseiben a korszakváltás nyugtalanságainak teljes térképét megrajzolja, s az új életérzéshez, mely egyidejűleg forradalmas újat-akarás és gyógyíthatatlan nosztalgia régi, semmibe-tűnt harmóniák után, a műfajt is hozzáigazítja. Írásai megtelnek színnel, fénnyel, hangulati elemekkel s az emberi nyugtalanság soha ki nem fejezett motívumaival. Kivételes írói érzékenyésge minden fontos külső és belső jelzést felfogott, s törekedett is az élet új törvényeinek és sorsszerű változásainak művészi fölfedezésére. Egyik méltó utóda, Kádár Erzsébet írja, hogy „az összefüggések fonalait követve a kor minden nagy kérdése felé a szerző és a nyugtalan lélek mohóságával kinyújtotta a kezét”. A változásokat mindenekelőtt az emberek életében és sorsában méri föl, beteljesült vagy beteljesületlen szerelmeken, felbomló vagy szövődő kapcsolatokon, elfojthatatlan lázadásokon vagy kényszerű megalkuvásokon, új vágyak hatalmán és emlékek vonzásán, válságok előtti és válságok utáni állapotokon, s mind azon, ami az életet gyötrelmes valódiságával és nyugtalanító szépségével teljessé teszi.A Csendes válságok Kaffka Margit elbeszéléseinek minden eddiginél teljesebb gyűjteménye.

Az Állomások hősnője, Rosztoky Éva a múlt és a tragikus kezdet nőalakjai után az új világ győztes asszonyát hivatott képviselni, aki nem a házasságban találja meg kiteljesedését.

A lélektani elemzés módszerét kibontó regény a Színek és évek folytatása. Laszlovszky Mária történetét mondja el, aki már az állásban lévő modern nő szemével, más törvények szerint él és ítél, mint a korábbi nemzedék lányai. Diplomát szerez, tanári állást kap, önálló, szabadabb életre készül, de hamarosan rádöbben, hogy a kisváros nyomasztó légkörében nem sikerül saját lábán megállnia, magányos marad. Az álmokba kapaszkodó, magányos lélek a halálba menekül.

A színek és évek egy öregedõ asszony, egy hajdani dzsentrilány emlékezésének foglalata. Az egymásba hullámzó emlékek azonban áttörik az idõ határait, élõvé teszik a múlt példázatát, s egybemosnak történetet, lírát és kommentárt.A regény hõsnõje - sorsával egyszerre példázza a régi asszonyi élet csendes pusztulását és a süppedõ világ erkölcsét, melyet Kaffka Margit gyalázatos tisztességnek nevez. Az az életforma, mely megszabja Pórtelky Magda gondolkodásának, vágyainak és lehet?ségeinek határát, a n? számára egyetlen utat hagy: a házasságot. Magda is õsei módjára, megyei ember feleségeként akarja életét berendezni. Amikor azonban egy tragikus véletlen megfosztja férjét?l, szembetalálja magát a megváltozott világgal, amely szinte kálváriát járat vele.Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj. Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezd?dik el. Az emlékvilág falai lassan leomlanak, és durván láthatóvá lesz az él?sdi és kiszolgáltatott asszony alakja.