Katalin Lévai

"Nem hordozhatod magadban a múltadat ártatlanul, miközben minden erőddel megpróbálsz a jelenben élni." Meglepő módon a főhősnő, Laura ezt a tanulságot attól a férfitól hallja, akivel hosszú távon nem tud együtt maradni, éppen a múlt titkai miatt. Mir e felfedezi, milyen leveleket rejt anyja szürke kalapdoboza, miért bonyolódott apja kettős szerelmi viszonyba, és hogyan történhetett, hogy gyermekként mégsem érzékelt ebből semmit sem, minden darabka a helyére kerül ahhoz, hogy szabadon élhesse tová bb hazugságok és elhallgatások nélkül az életét. A "Karácsonyi égbolt" egy tragikus szerelmi háromszög múltban fogant, de jelenig ható történetét meséli el; azoknak az embereknek a boldogságát és szenvedését, akik az elmúlt hetven évben a világnak ez en a szegletén voltak kénytelenek állandó megújulásban átélni a teljességet. "A Karácsonyi égboltot olvasva a családregény szereplőjévé válok; együtt érzek és gondolkodom a lebilincselő történet szereplőivel. Közben pedig megtudok Lévai Katalinról e gy fontos életrajzi adatot: hogy politikusból figyelemre méltó íróvá lett." Salamon Pál "A "vérségi női triumvirátus - idegen nő - rég halott férfi" háromszögét préseli lassú erővel kristályszerkezetté a kiolvadó szerelem, miközben a Böszörményi út kies, fagyott és szenvtelen. Lévai Katalin mesterien hagyja, dolgozzon csak a finom elfojtások, laza köntörfalak mögé telepített anyag; közben ő maga nagyon is nő marad. Életre kel a szerelem, és fáj. Szép könyv." Szabó Stein Imre

Az "Anyám évszázada" különös nézőpontból állít emléket a 20. századnak: a múlt század fordulóján Budapesten letelepedett szerb család kivételes tehetségű lányának, Zoricának szívet melengető, fordulatokban bővelkedő, olykor megrázó élettörténetét meséli el. Zorica kislány korától mámoros örömmel olvassa a szerb és a magyar meséket, egyszerre él gazdag fantáziavilágban és a valóságban. Forradalmak, háborúk, nemzetiségi összetűzések, politikai kataklizmák és személyes sorstragédiák közepette regényes módon válik íróvá. Őseitől örökölt nyakassággal keresi a saját útját és szerepét, s mindeközben megismeri a szerelmet, a szexualitást, az erőszakot és a szenvedélyt. Képzeljük el, hogy egyszer csak valaki színesen és áradón mesélni kezd, és a való élet mellé egy párhuzamos életet teremt, ahol magunkra ismerhetünk, és ahol megnyugvást találhatunk. Ez a huszadik század szerelemregénye.

"Akkor jó, ha ketten vagyunk, mert ketten tudjuk szeretni egymást. Egyedül nehezebb, rejtett, elszigetelt érzelemben. A magányos szerelem olyan, mint a zuhanás, mely sosem ér földet." Lévai Katalin legújabb regényének hősnője így elmélkedik beteljesületlen szerelméről, amely lelki egyensúlyának végzetes megbomlásával fenyegeti. Ám érzelmei elfogadhatatlanok a kisvárosi közegben, ahol él, hiszen egy saját neméhez vonzódó fiatal nőről van szó. Mi lesz ennek a vége? Szerelme, a tanárnője kötélnek áll, vagy az elutasított leány végül bosszút áll magáért? Mi a bűn és van-e rá feloldozás? A súlyos téma arra sarkallta a szerzőt, hogy összetördelve a tőle megszokott barátságos, mesélős stílust, egyes szám első személyű vallomásos lírát írjon; szavai költészetté állnak össze A szerelemfüggő lapjain.

"Lévai Katalin könyvében előttünk áll egy különös család, egy gyönyörű város és egy sorsdöntő szerelem története. Bensőséges kép bontakozik ki egy monarchiabeli szerb család életéről, a múlt századforduló lenyűgözően tarka Budapestjéről és egy virága teljében álló korszakról. Majd változik a kép, s a kisebbségi család sorsán keresztül egy kegyetlen és igazságtalan korszakot látunk, a trianoni traumával és a háborúkkal terhes időszakot. Lévai Katalin nyitott szemmel és érzékeny lélekkel rekonstruálja felmenői múltját fényképek, levelek, naplók, élvezetes receptleírások, korabeli újságok és személyes emlékei segítségével. Megelevenedik előttünk a nagymama vidám zenei szalonja, a nagypapa patinás fodrász üzlete, a nagybácsi titokzatos cipészműhelye, egy rokon mesés art deco cukrászdája és a varázslatos görögkeleti templom Budapest szívében. A könyv főszereplője a szerző édesanyja, egy bátor és modern gondolkodású nő, aki különös módon az álom és a megélt valóság határán él. Az ő szenvedélyes szerelme, felkavaró emlékei és fantáziái töltik meg igazi élettel, izgalommal és ragyogással a családi történeteket. S amikor a családi almárium kimerül, az író fantáziája szárnyalni kezd. A képek mögött mindig van egy másik kép - vallja - és olyan történeteket álmodik meg, amelyek beleillenek családja mozgalmas és szövevényes múltjába, ezért is hisszük el neki, hogy akár így is történhetett volna. "