László Kecskés

A jogharmonizáció és a jogegységesítés jelszavaitól és programjaitól hangos Európa már jóideje. A témával foglalkozó szakmai írásokat helyenként szürke monotónia jellemzi, ezért üde színfoltokat jelentenek azok a publikációk, melyek történeti és nemzeti jogi metszeteket is mutatnak. A közösségi jog jogharmonizációs módszerű fejlesztésének eszközei évtizedekig az irányelvek voltak, azonban a közösségi magánjog mára már kinőtte őket, mivel újfajta jogi széttöredezettséghez vezettek, holott feladatuk éppen ennek kiküszöbölése lett volna. Fokozott igény mutatkozik tehát arra, hogy a közösségi magánjog eddigi fentről lefelé történő megközelítését (top down approach) a lentről felfelé való megközelítés (bottom up approach) váltsa fel. Ez az új szemlélet a korábbinál nagyobb érdeklődést mutat a nemzeti jogrendszerek iránt és a jogösszehasonlítás számára is új helyzetet kínál. Jelen monográfia a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Polgári Jogi Tanszékén immáron lassan két évtizede folyó összehasonlító polgári jogi kutatások eredményeit összegzi és a magyar jogrendszer fejlesztéséhez, valamint a nemzetköziesedő polgári jog egyetemi oktatásához kíván adalékokat, sémákat adni. A külföldi jogrendszereket és jogi kultúrákat bemutató mű a római jog, a bizánci jog és a kánjog európai jogfejlődésre gyakorolt hatásának felvázolása mellett, különösen a francia, az olasz, a holland, a belga, a luxemburgi, a német, az osztrák, a svájci, a görög, a dán jogfejlődésről, valamint az európai magánjog egységesítésének folyamatáról ad részletes leírásokat, elemzéseket.