L Kelecsényi

Rómeó és Cipolla. Savonarola és Ványa bácsi. Szindbád és Miska főpincér. Szóvillantó titán - találóan fogalmazta meg egy nyelvész professzor Latinovits Zoltán nevének anagrammájával színészete lényegét. Naponta átlépi a jó és rossz határát, s néha ta rka virágcsokorral a kezében érkezik meg onnan... - ezt pedig Kassák Lajos írta, nem Latinovitsról, de szavai tökéletesen jellemzik az ő életét is. Ki volt ez az ember, aki halála után negyedfél évtizeddel sem hagyja nyugton az utókorát? Írt, játszot t, rendezett, szavalt - mellesleg mérnöknek sem lett volna utolsó. Jövőt előlegező vátesz? A puha diktatúra feljelentettje? A filmezést utáló filmszínész? Teátrumokat elhagyó színészkirály? Szakírókat megszégyenítő verselemző? Fahangú sanzonénekes? K elecsényi László összeállításában szem- és fültanúk vallanak róla. Kor- és pályatársak, színészek, írók, rendezők, s olykor megvetett kritikusok szavaiból áll össze a kép. Róla oly sokan és sokfélét írtak, hogy e kötetben szereplő más szerzők, nyilat kozók szavaiból össze lehetne állítani egy másik könyvet, s az sem volna hiteltelen. De hát teljesség nincs, csak legszebb álmainkban. Valamiképp ő is ebbe bukott bele, halt meg fiatalon, reánk hagyva ábrándjait. Lám, ez a kötet is hosszú és kalandos utat tett meg, mire most az Olvasó kezéhez jutott.