László Kelecsényi

Rómeó és Cipolla. Savonarola és Ványa bácsi. Szindbád és Miska főpincér. Szóvillantó titán találóan fogalmazta meg egy nyelvész professzor, Latinovits Zoltán nevének anagrammájával, színészete lényegét. Naponta átlépi a jó és rossz határát, s néha tarka virágcsokorral a kezében érkezik meg onnan ezt pedig Kassák Lajos írta, nem Latinovitsról, de szavai tökéletesen jellemzik az ő életét is. Ki volt ez az ember, aki halála után negyedfél évtizeddel sem hagyja nyugton az utókorát? Írt, játszott, rendezett, szavalt mellesleg mérnöknek sem lett volna utolsó. Jövőt előlegező vátesz? A puha diktatúra feljelentettje? A filmezést utáló filmszínész? Teátrumokat elhagyó színészkirály? Szakírókat megszégyenítő verselemző? Fahangú sanzonénekes? Kelecsényi László összeállításában a szem- és fültanúk vallanak róla. Kor- és pályatársak, színészek, írók, rendezők, s olykor megvetett kritikusok szavaiból áll össze a kép. Róla oly sokan és sokfélét írtak, hogy e kötetben nem szereplő más szerzők, nyilatkozók szavaiból össze lehetne állítani egy másik könyvet, s az sem volna hiteltelen. De hát teljesség nincs, csak legszebb álmainkban. Valamiképp ő is ebbe bukott bele, halt meg fiatalon, reánk hagyva ábrándjait.

Ez talán már a halhatatlanság - legalábbis annak az előcsarnoka. Elfelejtett színházi bemutatók, felújított, de felejthető szerelmi melodrámák, régvolt koncertek emlékei. Forró sikerek; önkéntes száműzetés; a felejtés évgyűrűi. Aztán egy furcsa feltámadás, jelképes hazatérés, majd egy csonkig égett gyertya emlékköve a temetőben. De Karády Katalin még mindig énekel, dalai halhatatlanok. Recepteket búg a mai szenvedőknek, egyesek szerint csak a szenvelgőknek. Ám akiről négyszer is megjelenik ugyanannak a szerzőnek a tollából egy minduntalan bővített és átírt életrajz, az a valaki mégiscsak feledhetetlen. A nemzet Katalinja száztizedik születésnapja után is boldogságot ígér sokaknak.

Ez ?a könyv nem irodalomtörténeti szakmunka, nem monográfia. Ez a könyv nem mutatja be Csáthot, mint remek esszéistát, kiváló hírlapírót és zenei szakírót. Ugyancsak nem foglalkozik, még érintőlegesen sem más műfajokba (képzőművészet, zene) tett termékeny kirándulásaival. Akkor hát micsoda? Sem több, sem kevesebb, mint egy kísérlet, hogy Csáth Gézát, az élvező és szenvedő magánlényt állítsa elénk. A rendszerváltás után ugyan újra napvilágot láttak szinte összes művei, naplói, feljegyzései (még lappanghatnak kiadatlan szövegek), írta is róla szép számmal tudományos vagy esszéisztikus dolgozatokat, ám személyiségének épp azon oldala maradt árnyékban, amely tragikusan példázza egy univerzális tehetségű zseniális ember szomorú sorsát. Nők és drog. Lányok, asszonyok, mámorok. Ópium, pantopon, morfium. Házasság és gyermek, gyilkosság és öngyilkosság. Katasztrófa – felemelkedés nélkül. Valóban így lenne? Nincs mentség a számára? Nem ítélkezünk. Döntse el az olvasó, részesülhet-e Csáth Géza, született Brenner József az utókor kegyelmében.

Ha ?háromszor ír meg valamit az ember, annak különös oka lehet. Van is. Ennek az életrajzi kötetnek a főszereplője is legalább háromszor kelt életre, és győzött filmvásznon, hanglemezeken, sikereit fölelevenítő utókori slágerbajnokok föllépésein. Karády Katalin legenda és mítosz lett. Ha ma élne, firkászok siserehada futna a nyomában, kereskedelmi tévék kamerái vennék üldözőbe, hetente jelenne meg róla valamilyen álhír. Neki valóban nemcsak ötperces halhatatlanság jutott osztályrészéül. A Rákosi-korszak emigrációba, a Kádár-korszak kényszerű Csipkerózsika álomba kényszerítette, de ő még életében feltámadt: hangja és filmjei a tiltottból a tűrt kategóriába emelkedtek. Haza ugyan nem tért sohasem, bármit is fantáziáltak szenzációéhes zsurnaliszták, de figurája mélyen ágyazódott bele az utókor tudatalattijába. Kelecsényi László filmtörténész, aki korábban két kiadásban is napvilágot látott társadalomtörténeti esszéjében foglalkozott a halhatatlan dívával, most egykori önmagával vitatkozva, palimpszesztként írta újra hajdani kéziratát. A kötetet Karády szerepeinek minden eddiginél részletesebb felsorolása és egy bőséges irodalomjegyzék egészíti ki.

"Ez a tizenhárom tanulmány illetve interjú rendezőket, írókat, színészeket, korszakokat mutat be, akik, illetve amik valamiért felhívták magukra a szerző figyelmét. Bara Margit, az erkölcsiségében megalázott ember sorsa döbbenetes látlelete a kommunizmus évtizedeinek. Psota Irén, az ezerarcú színésznő portréja arra példa, hogyan lehet függetlenedni a külső viszonyoktól. A hazajáró emigránsok, a nemrég elhunyt Herskó János és a nemzetközi hírű filmtudós, Bíró Yvette tanulságos életútja jelzi, hogy miért nem lehetett nyugton megülni ebben az országban. Sándor Pál itthon hozott létre egy megkerülhetetlen életművet, de pályája jelentős szakaszában mégsem rendezett filmet. Talán egyedül Szomjas György a boldogító kivétel, mintha ő lenne az a macska, aki egyszerre kinn is, benn is fog egeret: népszerű a közönségnél és a szakma is sokra tartja.A szerző, Kelecsényi László az elmúlt évtized során írott tanulmányaiból válogatta össze az elektronikus kiadás számára kötete anyagát. Cseppet sem babonás, nem érdekli, hogy a 13 állítólag szerencsétlen szám. Maga is a lehetetlent akarja: legyenek olvasói, értsék meg a szándékait, becsüljék a magyar filmet és alkotóit az emberek." (részlet az Előszóból)

Keleti Dávid a múlt század hetvenes éveiben gondtalan diákéveit éli. Mint Julien Sorelnek, a szerelem és a karrier a legfontosabb az életében. A filmművészet és a zene bűvöletében él, tudományos ambíciók fűtik, de mivel csonka családban nőtt fel, nem talál elfogadható és követhető magatartási mintákat. Öncélúan hajkurássza a nőket, míg nem találkozik az igazinak látszó szerelemmel. Később kiderül, annak a kapcsolatnak sincs jövője. Belép a pártba, de ugyanakkor aláír egy ellenzéki tiltakozást. Semmi sem egyértelmű, csak az, hogy elveszíti édesanyját, akitől a halálos ágyán tudja meg, hogy nem az apja az, akinek a nevét viseli. Végképp saját kezébe kell vennie élete irányítását.

Hetvenes-nyolcvanas évek: a szerző és nemzedékének ifjúsága. Hogy milyen volt? Természetesen egyszeri, megismételhetetlen és szép, álom és valóság. S főként: mozi, zene és szerelem. Ez a három cselekménnyé, életté elevenedő fogalom kapcsolja egységbe Kelecsényi László kispróza-kötetét, hogy a műfaj számos formáját hasznosítva a szereplők elbújva vagy ismét előbukkanva keressék egymást és önmagukat. S mindezt abban a társadalmi-politikai közegben, melynek árnyéka igazán csak visszatekintve homályosítja el az akkor történteket. Szétszóródott a baráti kör, eltűntek a mozik, a kispiszkosok. Vajon csak azok?

A világirodalomban vannak nagyon rövid idő alatt keletkezett terjedelmes regények. Stendhal például mindössze ötvenkét nap alatt vetette papírra A pármai kolostort. Ottlik Géza - tudjuk jól - nem siette el ennyire élete meghatározó élményének, a kőszegi katonaiskolában szerzett tapasztalatainak irodalmi formába öntését. Lényegében egész pályája során ugyanazt az egy regényt írta. Már félbehagyott fiatalkori kísérleteiben feltűnt a cőgeráj világa, és a halála után három évvel kiadott Buda lapjain is ott kísért még a Hunyadi Mátyás katonai alreáliskola emlékzárványa.

Kik az álmodozók? S kik a megszállottak? Két rendező, két immár kultikus magyar film. Szabó István és Makk Károly. Makk-kal kezdődött az új hullámunk, s Szabó és társai vitték tovább a lendületet. Persze nemcsak róluk van szó ebben az eredetileg tankönyvnek íródott összefoglalásban. Van itt Jávor és Karády. Van itt Hyppolit és Emberek a havason. Jancsó és Tarr. Meg mindenki, aki letett valamit a közös szellemi asztalra. Aki ezt a kötetet olvasva nem szereti meg a magyar filmet, az lemarad 20. századi kultúránk fontos fejezetéről.

Kelecsényi László életrajzi monográfiája a teljes Ottlik-hagyaték ismeretében készült. A pálya minden részletére kitekintõ, átfogó képet ad az íróról és az emberrõl. Ez a könyv egyúttal vitairat, gazdagon adatolt állásfoglalás, és egyúttal elhatárolódás is az életmûvet ért méltatlan vádaskodásoktól. Nemcsak irodalmárok és érdeklõdõ értelmiségiek forgathatják érdeklõdéssel, hanem a felsõoktatásban is hasznos segédkönyv lehet, valamint az érettségizõ diákok számára is lényeges ismereteket nyújt, ugyanis a szerzõtõl távol áll mindenféle divatos, tudományoskodó tolvajnyelv, mûve igencsak olvasmányos stílusú.