Kylie Kent

Holly Ennek nem így kellett volna történnie. Ez nem az a boldog befejezés, amit ígértek nekem. Neki itt kellene lennie. Neki kellene itt ülnie ezen a trónon. Nem nekem. Én nem vagyok erre felkészülve. Nem vagyok alkalmas arra, hogy bármi felett is uralkodjak. Azt mondta, királynő vagyok. Még a kastély kulcsát is nekem adta, de mit ér egy királynő a királya nélkül? Úgy tűnik, mégis királynő vagyok. Nincs hová elbújni. Nincs hová elfutni. Ez az én királyságom. Az ő királysága. És bármit megteszek, hogy még akkor is álljon, amikor visszatér. Mert az, hogy nem jön vissza, nem opció. Theo Nem tudja, de én vigyázok rá. Segítek, ahol tudok. Minden porcikám vissza akar rohanni hozzá, és a karjaimba zárni. De az egyetlen dolog, ami megállít... az ő maga. Mert a biztonságát, minden más elé helyezem. Elakarják hitetni, hogy meghaltam. El akarják foglalni a kastélyt. El akarják venni, amit a családom generációk óta a trónon megszerzett. Próbálják csak meg. Mint sokan előttük, ők is kudarcot vallanak. Lehet, hogy nem vagyok a közelében, de az egész városban van szemem és fülem. A királyságomat biztonságos kezekben hagytam. Alábecsülik őt, az én kis szerény királynőmet, de ez lesz a vesztük. Szerénynek, sőt gyengének tűnhet. De én jobban ismerem a lelkét, mint ő saját magát. Ha valaki uralkodhat a távollétemben, az ő.

TheoAz ?életem már akkor meg volt tervezve, amikor még meg sem születtem. Én vagyok a Valentino család trónörököse. Egy birodalom, amit vérrel és mocskos pénzzel építettek, mégis én fogom uralni.Apám volt a legfiatalabb Don, akit valaha királlyá koronáztak. Ha szerencsém van, a zsarnok gazember hamarosan meghal, és néhány évvel megdönthetem a rekordját.Szeretem és tisztelem az apámat, de néhány döntése és a rám vonatkozó tervei, nos… elavultak. Kezdetben örömmel elfogadtam a szerepet, amire születtem. Egészen addig, amíg meg nem ismertem őt.Ő nem volt része apám gondosan felépített világának. Nem tartozik ebbe az életbe. Élve felfalnák, ha behoznám.Azok az ártatlan smaragdzöld szemei azóta fogva tartanak, hogy találkoztunk. A jövőmre vonatkozó tervek mehetnek a pokolba. Ez a lány, akinek semmi keresnivalója az életemben, mégis az egész világgá vált számomra. HollyÚj ország. Új város. Új munka. Ez az új életem. Legalábbis ezt mondogatom magamnak, miközben leszállok a JFK repülőtéren. New York. Nem is találhattam volna jobb várost arra, hogy kilépjek a komfortzónámból, és megszabaduljak az ikertestvérem árnyékától.Egykor arról álmodoztam, hogy megtalálom a nagy Őt, gyerekeink lesznek, és felépítjük azt a tökéletes fehér kerítéses házat. Vicces, hogyan változnak a dolgok az idő múlásával.Az új álmom? Teljes életet élni, felfedezni, ki vagyok a másik felem nélkül, és túlélni a New York-i kultúrsokkot anélkül, hogy kiraboljanak vagy megöljenek, szintén a legfontosabb céljaim közé tartozik.Legalábbis addig, amíg nem találkoztam vele.Abban a pillanatban az életem ismét teljes fordulatot vett. Van benne valami sötét, ami megszólít bennem egy olyan részt, amelyről nem is tudtam, hogy létezik. Tényleg képes lennék szembemenni minden hitemmel és elvemmel, amihez olyan erősen ragaszkodtam, csak azért, hogy válaszoljak neki? Hogy vele legyek?

Theo Az életem már akkor meg volt tervezve, amikor még meg sem születtem. Én vagyok a Valentino család trónörököse. Egy birodalom, amit vérrel és mocskos pénzzel építettek, mégis én fogom uralni. Apám volt a legfiatalabb Don, akit valaha királlyá koronáztak. Ha szerencsém van, a zsarnok gazember hamarosan meghal, és néhány évvel megdönthetem a rekordját. Szeretem és tisztelem az apámat, de néhány döntése és a rám vonatkozó tervei, nos... elavultak. Kezdetben örömmel elfogadtam a szerepet, amire születtem. Egészen addig, amíg meg nem ismertem őt. Ő nem volt része apám gondosan felépített világának. Nem tartozik ebbe az életbe. Élve felfalnák, ha behoznám. Azok az ártatlan smaragdzöld szemei azóta fogva tartanak, hogy találkoztunk. A jövőmre vonatkozó tervek mehetnek a pokolba. Ez a lány, akinek semmi keresnivalója az életemben, mégis az egész világgá vált számomra. Holly Új ország. Új város. Új munka. Ez az új életem. Legalábbis ezt mondogatom magamnak, miközben leszállok a JFK repülőtéren. New York. Nem is találhattam volna jobb várost arra, hogy kilépjek a komfortzónámból, és megszabaduljak az ikertestvérem árnyékától. Egykor arról álmodoztam, hogy megtalálom a nagy Őt, gyerekeink lesznek, és felépítjük azt a tökéletes fehér kerítéses házat. Vicces, hogyan változnak a dolgok az idő múlásával. Az új álmom? Teljes életet élni, felfedezni, ki vagyok a másik felem nélkül, és túlélni a New York-i kultúrsokkot anélkül, hogy kiraboljanak vagy megöljenek, szintén a legfontosabb céljaim közé tartozik. Legalábbis addig, amíg nem találkoztam vele. Abban a pillanatban az életem ismét teljes fordulatot vett. Van benne valami sötét, ami megszólít bennem egy olyan részt, amelyről nem is tudtam, hogy létezik. Tényleg képes lennék szembemenni minden hitemmel és elvemmel, amihez olyan erősen ragaszkodtam, csak azért, hogy válaszoljak neki? Hogy vele legyek?