Jack Kerouac strana 4 z 7

Útlou prózu Podzemníci prý Jack Kerouac napsal v benzedrinovém rauši za tři dny a noci. Ať už je to pravda, nebo ne, je nepochybné, že kniha dokonale naplňuje autorovu představu „spontánního psaní“, stylu, který Kerouac dle vlastních slov „sám objevil pro narativní umění; autor v něm klopýtá přes sebe sama, aby odvyprávěl svůj příběh, úplně bez dechu, jako když hospodský vypravěč vrazí do nacpaného lokálu a převypráví, co se zrovna stalo, a jakmile vyprávění dokončí, už nemá právo se k němu vrátit a smazat, co jeho ruka napsala.“ Stejně nepochybné je i to, že tato prostá, smutná, k nezdaru odsouzená love story vypravěče a černé krásky Mardou zasazená do San Franciska na počátku padesátých let 20. století patří k vrcholům autorova díla – mnozí literární kritici a historici ji dokonce označují za vůbec nejlepší Kerouacův text.

Autobiografický román Big Sur z roku 1962 patří k tomu nejlepšímu, co Jack Kerouac napsal. Existenciální a tvůrčí krize, kterou prochází jeho románové alter ego Jack Duluoz, se promítá do rytmu prózy, jejíž účinky jsou místy až hypnotické. Jack, vyčerpaný věčným flámováním a dotěrnou pozorností fanoušků i novinářů, prchá přes celé Státy až k pobřeží Tichého oceánu, do chaty skryté na dně Ratonského kaňonu u Big Sur. Sám uprostřed divoké přírody chce najít ztracenou rovnováhu a soustředění na práci. Bukolické rozjímání však brzy vystřídá transcendentní děs... Big Sur je kniha o krajnosti, o zběsilé touze po životě, o děsuplné kráse světa, ale i o bolestném střetu s prázdnotou a příliš blízké hranici, za níž číhá zoufalství a šílenství. V tomto ohledu Kerouac bravurně a osobitě navazuje na ta největší témata básnického romantismu. A v závěrečné poemě „Moře“ lze zaslechnout ozvuky tradice, k níž se hlásí Eliotova „Pustá země“.

Ačkoli se Jack Kerouac proslavil především jako prozaik, psal také vynikající poezii – mnozí literární historici jsou dokonce toho názoru, že Kerouacovy básně jeho prózu co do kvality předčí. Tak či onak, je nepochybné, že jedním z vrcholů autorova básnického díla jsou jeho haiku. Kerouacův zájem o tuto japonskou básnickou formu byl hluboký a dlouhodobý; od poloviny padesátých let až do své smrti v roce 1969 si úderná trojverší zapisoval do deníků, prokládal jimi své dopisy, romány či eseje atd. Postupně přitom dospěl k vlastní podobě, tzv. „západnímu haiku“, které se nenechává omezovat přísnými formálními pravidly, ušitými na míru japonštině, přesto si z dané formy uchovává to podstatné: schopnost zachytit ve třech krátkých verších jedinečný obraz světa, „zbavený vší poetické veteše a fíglů, a přesto vzdušný a ladný jako Vivaldiho pastorála“. Kerouacova Kniha haiku, poprvé vydaná teprve po autorově smrti, přesvědčivě dokládá, že ve svém úsilí o zvládnutí zdánlivě snadné, ve skutečnosti však nesmírně obtížné formy Kerouac uspěl beze zbytku.

1951 áprilisában Jack Kerouac három hét alatt, a spontán alkotás lázában írta meg az Úton eredeti változatát egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre: annak a történetét, ahogy Neal Cassadyvel többször is beutazták Amerikát – ahogy száguldoztak a „jajongó kontinensen” át, s közben mindent meg akartak tapasztalni, ami csak kifacsarható az életből. A beatnemzedék első nagy műve volt ez – előbb született, mint Ginsberg Üvöltése vagy Burroughs regénye, a Meztelen ebéd –, de csak 1957-ben jelenhetett meg, miután Kerouac átírta: kihagyta az akkoriban még botrányosan merésznek számító részeket, és minden szereplőnek más nevet adott.

'The piteousness of his little soft shroud of hair falling down his brow and swept aside by the hand over blue serious eyes' Described by Kerouac as 'my most serious sad and true book', Visions of Gerard forms the first volume of his memoir cycle the 'Duluoz Legend'. Based on Jack Kerouac's memories of the beloved older brother who died when he was a boy, it is unique among his novels for its dreamlike evocation of the sensations of childhood - its wisdom, anguish, intensity, innocence, joy and pain. It is a haunting exploration of the precariousness of existence. 'Called a "pain-tale" by Kerouac, it's the story of an almost divine, Buddha-like child wracked with sickness and suffering' Guardian

V polovině 50. let podnikl Kerouac s básníkem Garym Snyderem výstup na kalifornskou horu Matternorn. Krom setkání s přírodou, jež ho později inspirovalo k pobytu na hoře Desolation Peak, o kterém píše v Andělech zoufalství, se tato cesta stala i setkáním s buddhismem, jež mu Snyder zprostředkoval. Protikladem této „duchovní roviny“ je líčení divokého městského života. V něm se objevuje další z Kerouacových přátel, Allen Ginsberg, a na veřejném vystoupení čte svoje Kvílení.

Nový překlad románu z roku 1957, který autorovi přinesl obrovskou popularitu i uznání kritiky a učinil z něj legendu. Kerouac zde nachází své osudové téma i vlastní hlas a metodu: horečně chrlený text odráží autenticitu svobodného života, nesvazovaného konvencemi průměrnosti. Takový život a lidé, kteří jej dovedou žít, jsou pro něj ideálem, jejž se neustále pokouší naplnit a zachytit v postavách svých knih. Na cestě je strhující a přesvědčivý amalgám fikce a autobiografických prvků, dodnes inspirující čtenáře k nalézání vlastní svobodné cesty.

Nem sokkal az őrült száguldozások könyve, az Úton megjelenése után Kerouac - aki akkor már a beatnemzedék leghíresebb írója volt - 1958-ban kiadott új regényével bizonyította, hogy őt valóban nem a beatmozgalom felszínes divatja érdekli. Új hősei, Ray Smith és Japhy is mindig "úton" vannak - de ez a buddhizmus útja, a Dharmáé, vagyis az "Igazságé" -, és a lét illuzórikus voltát megtapasztalva próbálnak szembeszállni a hitvány világgal, amelyben élniük kell. A Dharma csavargói Keroauc másik maradandó remekműve az Úton mellett - ez a "furcsa, magányos, őrült, katolikus misztikus" (ahogy önmagát jellemezte) egyszerre végtelen komolysággal és igéző öniróniával meséli el életének buddhista szakaszát, amikor le akart mondani az italról, a nőkről és minden ártalmas földi hívságról - hogy egyúttal megszabaduljon minden fájdalomtól és félelemtől. Mint sok más nyugati embernek, ez neki sem sikerült - de nagy irodalom született belőle.

1951 áprilisában Jack Kerouac három hét alatt, a spontán alkotás lázában írta meg az Úton eredeti változatát egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre: annak a történetét, ahogy Neal Cassadyvel többször is beutazták Amerikát - ahogy száguldoztak a "jajongó kontinensen" át, s közben mindent meg akartak tapasztalni, ami csak kifacsarható az életből. A beatnemzedék első nagy műve volt ez - előbb született, mint Ginsberg Üvöltése vagy Burroughs regénye, a Meztelen ebéd -, de csak 1957-ben jelenhetett meg, miután Kerouac átírta: kihagyta az akkoriban még botrányosan merésznek számító részeket, és minden szereplőnek más nevet adott. Az ős-Úton csak jóval Kerouac halála után, 2007-ben jelent meg először, s azóta a mű két változatban létezik - mindkettő autentikus, de az Eredeti tekercs a maga nyersebb módján még inkább kifejezi a beatnemzedék életérzését és törekvését: hogy spontán, gátlástalan, lázadó, lüktető, száguldó, őrült, az élet titkának mélyére hatoló, új irodalmat akartak létrehozni.

Legendárna biblia bítnickej generácie, jedna z najlepších kníh minulého storočia.

Jack Kerouac (1922 - 1969) amerikai író, költő, művész, az általa életre hívott, beatnemzedék néven elhíresült irodalmi-baráti kör tagja. Stílusát, melyet ő spontán prózának nevezett, utazási élményei, alkohollal és drogokkal való kísérletei főként a kortárs jazz és a buddhizmussal kapcsolatos tanulmányai formálták. Legnagyobb hatású műve az Úton című regény, melyet saját állítása szerint spontán vallomásos technikával, javítások nélkül mindössze három hét alatt írt, s amelyet a kritikusok az új nemzedék hangja-ként méltattak. Művészete nemcsak az irodalomban gyakorolt nagy hatást; olyan zenészek is merítettek tőle ihletet, mint Jim Morrison, bob Dylan vagy a Beatles zenekar

Dějovou kostru románu amerického spisovatele Jacka Kerouaca tvoří cesty autora a jeho přátel napříč Amerikou. Kniha je považována za dílo definující poválečnou generaci beatniků, včetně jejího svobodomyslného způsobu života pod vlivem jazzu, poezie a drog. Modern Library ocenila v roce 1998 tento titul 55. pozicí na žebříčku 100 nejlepších anglicky psaných románů 20. století.

Written in 1957, but only recently rediscovered in manuscript form in a New Jersey warehouse, Beat Generation bears the hallmarks of vintage Kerouac: flowing, stream-of-consciousness language, orchestrated with a jazz-like sense of adventure and rhythm. Entertaining and exuberant, and conjuring up a thrilling, smoke-filled, atmospheric New York of bygone days, the play probes the American working-class psyche and tackles profound questions of religion, mortality and rebirth.

Beat - azaz "ütött", "vert", "szakadt"; beat - azaz egy új zene és új kultúra lüktetése; beat - azaz tiltakozás, őrület, száguldás; beat - azaz egy új nemzedék, amelyik új, spontán, vad és az élet titkának mélyére hatoló művészetet akar létrehozni. A beat nagy pillanata volt, amikor 1947-ben Jack Kerouac, a fiatal író, aki még csak kereste a hangját, találkozott Neal Cassadyvel, majd többször is beautózták az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait - s közben hol William Burroughsnál töltöttek heteket, hol Allen Ginsberggel folytattak hosszú beszélgetéseket, hol nagy szerelmeket éltek át, hol a pillanatnyi testi örömökben, egy kuplerájban vagy a féktelen ivásban keresték a tökéletes elragadtatást, és dzsesszt hallgattak, s aztán újra száguldottak a "jajongó kontinensen" át, valami felé, vagy talán valami - a leples bitang? - elől, aki mindig az ember sarkában jár. Majd 1951-ben Kerouac három hét alatt megírta utazásaik történetét, az "ős-Úton"-t, az "eredeti tekercset", amelyben lázasan lüktet a beat, de ez a könyv - akkor - nem jelenhetett meg. Hat évnek kellett eltelnie, hogy megszülessen az a szövegváltozat, amelyben aztán a világ megismerte az Úton-t, a beatnemzedék leghíresebb művét. Jóval több ez a könyv, mint egy új életérzés kiáltványa: az ötvenes évek óta töretlen népszerűsége is mutatja, hogy olyan nagyregénnyel van dolgunk, amely elsősorban művészi erejével varázsolja el a mind újabb nemzedékeket. Az "eredeti tekercs" első magyar kiadása után most új fordításban lát napvilágot a végső, szerkesztett változat is: ebből hiányzik ugyan az "ős-Úton" egyik-másik - akkoriban, az ötvenes években még - botrányosan merésznek számító leírása, s a beatnemzedék híres alakjai mind álnéven szerepelnek, de ezt a veszteséget pótolja, hogy Kerouac számos helyen továbbírta, finomította a szöveget... Úgyhogy mindkét szövegváltozat ugyanolyan mértékben "autentikus": az Úton valóban végtelen út volt Kerouac alkotó életében: a beat számára az üdvözülés reményét jelentette - mindvégig azt kereste az úton és az írásaival is...

Five decades after it was first published, Jack Kerouac's seminal Beat novel "On the Road" finally finds its way to the big screen, in a production from award-winning director Walter Salles ("Motorcycle Diaries") starring Sam Riley ("Control", "Brighton Rock"), Garret Hedlund, Kristen Stewart ("Twilight"), Kirsten Dunst, Amy Adams and Viggo Mortensen. Sal Paradise (Sam Riley), a young innocent, joins his hero, the mystical traveller Dean Moriarty (Garrett Hedlund), on a breathless, exuberant ride back and forth across the United States. Their hedonistic search for release or fulfilment through drink, sex, drugs and jazz becomes an exploration of personal freedom, a test of the limits of the American dream. A brilliant blend of fiction and autobiography, Jack Kerouac's exhilarating novel swings to the rhythms of 1950s underground America, racing towards the sunset with unforgettable exuberance, poignancy and autobiographical passion. One of the most influential and important novels of the 20th century, this is the book that launched the "Beat Generation" and remains the bible of that literary movement. Jack Kerouac (1922-69) was an American novelist, poet, artist and part of the "Beat Generation". His first published novel, "The Town and the City", appeared in 1950, but it was On the Road, published in 1957, that made Kerouac famous.

In 1960 Jack Kerouac was near breaking point. Driven mad by constant press attention in the wake of the publication of On the Road, he needed to 'get away to solitude again or die', so he withdrew to a cabin in Big Sur on the Californian coast. The resulting novel, in which his autobiographical hero Jack Duluoz wrestles with doubt, alcohol dependency and his urge towards self-destruction, is one of Kerouac's most personal and searingly honest works. Ending with the poem "Sea: Sounds of the Pacific Ocean at Big Sur", it shows a man coming down from his hedonistic youth and trying to come to terms with fame, the world and himself.