Gábor Király

Orbán Viktort hallgatva sokszor fogja el az embert valami magasztos s egyben torokszorító érzés: könnybe lábadt szemmel derekabb embernek, tisztább és magyarabb magyarnak érzi magát. Azután vagy öt percre rá visszagondolva már fogalma sincs arról, miről is beszélt ez az ember. Így elképzelhető az a törekvés, hogy a szónoklat műfajában elhangzottakat más nyelvi közegekre fordítsuk, azaz elidegenítsük: a műfajra jellemző légkört, hallgatóságot, érzelmi töltést elvonjuk és marad a "puszta mondanivaló". Az e könyvben található elemzések, reflexiók nem elfogulatlanok, meg sem kísérelik a tudományosság látszatát kelteni. Gúnyos, szarkasztikus megjegyzések, tárgyilagos értelmezések váltják egymást.

Verseskötet Asperján György, Hell-Nagy István, Galkó Balázs, Szegvári Katalin, Szele Tamás kommentárjaival, Merényi Dániel képeivel, Katarina Peters és Dányi Dániel műfordításaival. Verseskötet Asperján György, Hell-Nagy István, Galkó Balázs, Szegvári Katalin, Szele Tamás kommentárjaival, Merényi Dániel képeivel, Katarina Peters és Dányi Dániel műfordításaival.

"Nehéz kérdés, hogy van-e szórakoztató alanyi költészet. Bevezető mentegetőzésében Király Gábor azt a reményét fogalmazza meg, hogy e kötet versei talán annak ellenére szórakoztatók lehetnek, hogy a legbensőségesebb, legszemélyesebb és leginkább elfátyolozott (eltakart, titkolt, egészében soha meg nem mutatott) emberi érzelmekről és viselkedésről: a szerelemről szólnak. (...)" (részlet Kálmán C. György bevezetőjéből)