Király Júlia

Töredékek, levelek, interjúk 1991-2016 Elena Ferrante ezúttal dolgozószobájába hívja olvasóit. Kinyitja íróasztalának fiókjait, és felkínálja annak tartalmát: regénytöredékeket, leveleket, interjúkat. Elmondja, hogy miért a rejtőzködést választotta, kiadja levelezését a könyveit megfilmesítő rendezőkkel, beszél arról, hogy miért olyan nehéz tömör és hiteles válaszokat adni olvasók és újságírók kérdéseire, miért nem szereti az interjúkat. Megosztja gondolatait az alkotói munka örömteli és küzdelmes időszakairól, kiadatlan műveiről. Érinti a pszichoanalízis, a szülőváros, az otthon, az anyaság, a feminizmus, a gyerekkori emlékek, az irodalmi elődök, az ihlet és a képzelőerő kimeríthetetlen témáit. A kötet végén összegyűjtött interjúkban újságírók, irodalmárok és olvasók kérdéseire válaszol. A több mint húsz év írói hordalékából egy szenvedélyes író arcképe bomlik ki. "A női küzdelmek, a női tényirodalom és szépirodalom nélkül nem lennék az, aki ma vagyok - ezeknek köszönhetem a felnőtté válásomat. Regényírói tapasztalataim - akár a kiadatlan, akár a kiadott műveimet tekintem - húsz év után abban a kísérletben csúcsosodtak ki, hogy a nememet érintő dilemmákhoz hiteles elbeszélői hangot találjak. Ám egy ideje egyre erősebb az érzés, hogy ha ápolni szeretnénk narratív hagyományainkat - amelyek mindannyiunkat megilletnek -, a rendelkezésünkre álló elbeszélői technikákból kell merítkeznünk. Be kell bizonyítanunk - épp azért, mert nők vagyunk -, hogy ugyanolyan tágas és életképes világokat tudunk teremteni, mint a nagy elbeszélőelődök, ha nem jobbakat. Felkészülten, a legkifinomultabb eszközökkel felszerelkezve kell leásnunk a másságunk mélységeibe. És mindeközben nem szabad feladnunk a szabadságunkat. A női elbeszélőknek - akárcsak az élet más területein - nem csupán a többi női elbeszélővel kell felvenniük a versenyt, hanem a valaha élt legtehetségesebb szerzőkkel kell megmérkőzniük. Az írónak az a dolga, hogy legjobb tudása szerint elmesélje mindazt, amit tud és érez, jót és rosszat egyaránt. Az írás a lehető legnagyobb eltökéltséget, gátlástalanságot és programszerű engedetlenséget követeli meg." Elena Ferrante az olasz irodalom egyik legnagyobb hatású szerzője, a kortárs világirodalom népszerű, rejtőzködő írója. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre fordítják őket. Nápolyban született, ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak, a Nő a sötétben és A felnőttek hazug élete szerzője. Világhírét a Nápolyi regények (2011-2014) című regényfolyamának és az abból készült HBO-sorozatnak köszönheti. Esszékötete Véletlen találatok címen jelent meg.

"2008 őszén a Lehman Brothers összeomlását követő pénzügyi cunami csaknem elsodorta Magyarországot. Jöttek az önkínzó kérdések: mit nem vettünk észre, miért hagytuk, hogy így legyen, most mi a teendő, mikor döntünk jól. Különösen nyomasztó volt a magyarországi túlzott eladósodás, a devizahitelezés kiváltotta társadalmi válság, ami valóban az orrunk előtt zajlott. Valóban vakok, semmit sem értők, mindent félrekezelők voltunk? Azt a reménytelen feladatot próbálom megoldani, hogy önkritikusan és - amennyire tőlem telik - távolságot tartva mutassam be döntéseink hátterét. Mit s miért. Mikor ültünk tudásvákuumban, mikor reagáltunk időben és hibátlanul, mit nem vettünk észre, mit láttunk már akkor is tisztán. Nem voltunk tévedhetetlenek. Döntéseink nem voltak hibátlanok. De mindenkor igyekeztünk minden véleményt megismerni, minden megismerhető tényt figyelembe venni, számos szakértő, elemző álláspontjára támaszkodni. Meggyőződésem, hogy az így születő döntések hosszú távon nagy valószínűséggel jobbak, mint amikor egy önmagát minden igazság birtokában tudó vezető irányít és dönt." Király Júlia (1957) közgazdász professzor az egyik legnagyobb európai bank-biztosítótársaság, a belga KBC Group igazgatósági tagja. 2007-2013 között, azaz a válság éveiben a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi stabilitásért felelős alelnökeként tagja volt a Monetáris Tanácsnak. Az ezt megelőző időkben Magyarország egyik legjelentősebb pénzügyi oktató és tanácsadó cégének, a Bankárképzőnek volt tulajdonos vezérigazgatója. Több magyar bank privatizációjában vett részt igazgatósági tagként. Számos publikációja jelent meg magyar és nemzetközi tudományos folyóiratokban, az IBS-en kívül a CEU-n és szakkollégiumokban ad elő, a Közgazdaságtudományi Intézet külső munkatársa. A tornádó oldalszele az első könyve.

2008 őszén a Lehman Brothers összeomlását követő pénzügyi cunami csaknem elsodorta Magyarországot. Jöttek az önkínzó kérdések: mit nem vettünk észre, miért hagytuk, hogy így legyen, most mi a teendő, mikor döntünk jól. Különösen nyomasztó volt a magyarországi túlzott eladósodás, a devizahitelezés kiváltotta társadalmi válság, ami valóban az orrunk előtt zajlott. Valóban vakok, semmit sem értők, mindent félrekezelők voltunk? Azt a reménytelen feladatot próbálom megoldani, hogy önkritikusan és - amennyire tőlem telik - távolságot tartva mutassam be döntéseink hátterét. Mit s miért. Mikor ültünk tudásvákuumban, mikor reagáltunk időben és hibátlanul, mit nem vettünk észre, mit láttunk már akkor is tisztán. Nem voltunk tévedhetetlenek. Döntéseink nem voltak hibátlanok. De mindenkor igyekeztünk minden véleményt megismerni, minden megismerhető tényt figyelembe venni, számos szakértő, elemző álláspontjára támaszkodni. Meggyőződésem, hogy az így születő döntések hosszú távon nagy valószínűséggel jobbak, mint amikor egy önmagát minden igazság birtokában tudó vezető irányít és dönt.