Kiss Ágnes strana 3 z 3

Mint valami jótékony burok, úgy vesz körül minket ez a mesekönyv. Amikor ebből mesélünk, akkor minden a helyén van, akkor minden jó.

Babaróka látogatóba megy Kiscicáékhoz, de Kiscicáéknál semmi sem olyan, mint otthon. Mások az illatok, mások az ízek, mások a szokások - de attól még játszani nagyon jól lehet együtt! Babaróka nem akar aludni - sötét van, szomjas, éhes, nem jön álom a szemére - csoda-e, ha Mamaróka türelmetlen? Babaróka egy hétvégét apával marad, mert Mamaróka elutazik. Tavasz, tél és nyár, szánkózás, bevásárlás, nyaralás és táncház, sok-sok öröm, és persze némi veszekedés, hiszti és egymáshoz bújás. A Babaróka kertje meséi, az előző kötethez hasonlóan, egytől egyig igazi szülő-gyerek történetek. Mert amellett, hogy kisgyereknek lenni és szülőnek lenni nagyon jó, néha mindkettő nehéz is tud lenni - de ezekben a mesékben lehet bal lábbal kelni, nyűgösnek, fáradtnak és dühösnek lenni, sőt, még össze is lehet néha veszni, hogy aztán szépen kibékülhessünk. Pontos, finom szöveg, érzékeny rajzokkal Kiss Judit Ágnestől és Egri Mónikától.

Mint valami jótékony burok, úgy vesz körül minket ez a mesekönyv. Amikor ebből mesélünk, akkor minden a helyén van, akkor minden jó.

Mint valami jótékony burok, úgy vesz körül minket ez a mesekönyv. Amikor ebből mesélünk, akkor minden a helyén van, akkor minden jó.

"Keresek valamit a mélyben, valami magot, magamban és magamon kívül (magamon kívül keresem), ahogy egy fa évgyűrűi mentén befelé haladva, ahogy Peer Gynt hántja le a hagymahéjakat. Van legmélye, van mag, talán több is, csak azt nem tudom, melyik az igazi: a gyerekkor, a magzati lét, a halál vagy a fogantatás előtti világ. Mire rakódik rá minden más: a nőiség, a szerelem, a gyász, a világban való élet? Keresem" – írja legújabb, immár negyedik verseskötetéről a legmaibb magyar költészet egyik vezéregyénisége, François Villon és Bolond Istók közeli rokona, a minapi "Irgalmasvérnő", a szerepjátékok népszerű mestere, Kiss Judit Ágnes. Az új kötet talán "komolyabb", talán szomorúbb az eddigieknél. Végső választ azonban – szerencsére – ezúttal sem kap az olvasó. A keresés folytatódik.

Babaróka látogatóba megy Kiscicáékhoz, de Kiscicáéknál semmi sem olyan, mint otthon. Mások az illatok, mások az ízek, mások a szokások - de attól még játszani nagyon jól lehet együtt! Babaróka nem akar aludni - sötét van, szomjas, éhes, nem jön álom a szemére - csoda-e, ha Mamaróka türelmetlen? Babaróka egy hétvégét apával marad, mert Mamaróka elutazik. Tavasz, tél és nyár, szánkózás, bevásárlás, nyaralás és táncház, sok-sok öröm, és persze némi veszekedés, hiszti és egymáshoz bújás. A Babaróka kertje meséi, az előző kötethez hasonlóan, egytől egyig igazi szülő-gyerek történetek. Mert amellett, hogy kisgyereknek lenni és szülőnek lenni nagyon jó, néha mindkettő nehéz is tud lenni - de ezekben a mesékben lehet bal lábbal kelni, nyűgösnek, fáradtnak és dühösnek lenni, sőt, még össze is lehet néha veszni, hogy aztán szépen kibékülhessünk. Pontos, finom szöveg, érzékeny rajzokkal Kiss Judit Ágnestől és Egri Mónikától.

"Erős kötet, erős indulás. Érdemes a költő nevét megjegyezni" - írta Kiss Judit Ágnes első verseskötetének bevezetőjében Várady Szabolcs. Tanácsát megfogadni nem volt nehéz (sőt egyenesen könnyű volt: "...mert antik mértékre megy ez is. A verstan adóniszi sornak nevezi: tá ti ti tá tá. Kiss Judit Ágnes"); most, alig három évvel később, egy második verseskötet, egy regény és egy Artisjus-díj után pedig már-már azt kell kérdeznünk: elképzelhető, hogy van még, aki nem ismeri őt? Kiss Judit Ágnes bámulatosan rövid idő alatt nemzedéke egyik vezéregyéniségévé nőtte ki magát, aki követőkkel is büszkélkedhet már. "Irgalmasvérnő"-verseinek tanúsága szerint női költő a javából. De szerepjátékainak fölényes virtuozitása ismeretében tegyük hozzá ehhez: a zsigerekig mélyen, érzéki és angyali, anyás és gyermeki, befogadó és kitárulkozó értelemben átélt nőiség az ő számára azért végső soron csak egy a lehetséges számtalan szerep közül. Új kötete az ősrobbanás vajúdó Alapkérdés-ével kezdődik, és Zaj-jal végződik, melyben "az Istent nem hallani". A kettő között - adóniszi sorokban és makedón ritmusban, magyar népdalban és hexameterben - Bolondistóktól a Xanaxig, gyerekférfiaktól a szőke nőig, A-tól Z-ig "írja magát a nagy / üdvtörténeti lexikon". "Ezek a versek 2006 és 2008 között, egy nehéznek érzett időszakban születtek. Akkori küzdelmeimet látva egy barátom azt mondta: "Az ember dönthet: vagy egész életén át a démonjaival küzd, vagy egész életében az üdvtörténetét írja." Ez a kötet a döntésemről szól." Kiss Judit Ágnes Kiss Judit Ágnes eddig megjelent kötetei: Irgalmasvérnő (versek), 2006 Nincs új üzenet (versek), 2007 A keresztanya (regény), 2008

Kiss Judit Ágnes, úgy tetszik, szerepet játszik. A címszerepet. És játszik a nyelvvel is: szófacsarással teremt álcát magának. "Vérnő": ez úgy hangzik, mint lédús ígéret a tikkadt toroknak, de úgy is, mint vészterhes fenyegetés. Vérnarancs és vérnász. Szerencse, hogy tompítja az irgalom. (#) Igazi költő, tehát minden vesztesége nyereség. Minden ütközése erejét növeli. Ez egy erős kötet, erős indulás. Érdemes a költő nevét megjegyezni. Könnyű, mert antik mértékre megy ez is. A verstan adóniszi sornak nevezi: tá ti ti tá tá. Kiss Judit Ágnes. (Várady Szabolcs)