János Kodolányi

A vas fiai a tatárjárás korában játszódó trilógia legkorábban elkészült darabja; a megírás sorrendjében a Boldog Margit és a Julianus barát követi. Tárgya és nyersanyaga a XIII. század magyar történelme, de eszméje, célzata szembeszökően korszerű és egyetemes: a vallások, kultúrák, politikai hatalmak viszonyának, különböző életformák harcának és vegyülésének látomása a második világháború előtt - és később - arra a veszélyre figyelmeztet, amely a prédát leső nagyhatalmak satujába került kisebb n emzeteket, népeket (nemcsak a miénket) fenyegeti. Az "eurázsiai" magyarságra vetett tekintet, a ciklikus időszerkezet és az archaizáló nyelv a mítoszhoz közelíti a regényt.

A Julianus barátot 1938 szeptemberében Helsinkiben fejezte be Kodolányi János, szorongva a magyarság és választott nemzete, a finnek sorsáért a világháború kirobbanása előtt. A regény népszerű lett, sokszor kiadták; olasz fordítás, később megfilmesít ett változat gyarapította sikerét.

A Zárt tárgyalás hatvan éve jelent meg utoljára, 1943-ban. A háború után megmaradt példányait bezúzták, a szerzőt legtermékenyebb korszakában elhallgattatták, belső emigrációba kényszerítették. A "pamfletben" olyan elítélő vélemény fogalmazódik meg a 20. század uralkodó eszméiről, amelyet csak a tárgyalás vádlottjának öntudatos világnézete választ el a swifti emberkritikától vagy a kafkai abszurd világképtől. A közíró Kodolányi sohasem hitte magát tévedhetetlennek, de zaklatott helyzetekben is elmondta véleményét olvasóinak a baranyai egykéről, a magyarság hivatásáról, az emberi autonómia túlerőltetésének istenkísértő, luciferi veszélyeiről.

KODOLÁNYI János (1899-1969) a XX. századi magyar művelődés történetének klasszikus alakja, világirodalmi rangú prózaepikus. Mindig kereszténynek, magyarnak és szociális elkötelezettségű embernek vallotta magát. Életművét a Szent István Társulat új kiadásban adja közre. A sorozat gondozói és szerkesztői filológiai hűségre törekvő és igényes kiállítású, szép könyveket ígérnek az író régi és új híveinek. Egyik célunk az eddigi sorozatos vagy egyedi kiadásoknál hitelesebb, teljesebb szövegek rekonstruálása. A másik: ismeretlen vagy elfelejtett művek és műfajok bemutatása, emlékezetbe idézése. Folyik a hatalmas esszéírói és publicisztikai munkásság összegyűjtése, és a levelezés műfajának géniuszaként is bemutatjuk Kodolányit. Az Én vagyok (1950-51) Kodolányi János akarattyai magányában készült; ciklikus kapcsolatban áll más ókori keleti tárgyú műveivel (Vízözön; Új ég, új föld; Az égő csipkebokor). Az evangéliumok egyik legellentmondásosabb történetét gondolja újra és jeleníti meg: Jézus és Júdás, az "istenember" és az "áruló" kapcsolatát, a szent és a profán, a mennyei és a földi világ elszakadását és összetartozását. Jesuahban "az elveszett, a titkos Jézust" és misztikus tanítását ragadja meg, Jehuda bar Simon a kételkedő, anyagias, evilági érdekek szövevényébe fonódott ember ősképe. A bibliai kor és környezet tárgyilag hiteles, plasztikusan érzékletes művészi ábrázolásán a mai olvasó számára egyre tisztábban áttűnik a hasonlóság a regény keletkezési idejével, meg a 20. és 21. századi ember útkeresésével, szellemi megújhodásra várásával. A korábbi, önkényesen megrövidített kiadásoktól eltérően, kötetünk csonkítatlanul tartalmazza az eredeti kézirat szövegét.

Két hosszabb elbeszélést és három kisregényt tartalmaz a jelen kötet. Valamennyi az 1920-as években keletkezett; az egykéző ormánsági nép megállíthatatlannak látszó pusztulása ihlette őket, egy hajdan virágzó, de a huszadik század első felében gazdasági és szellemi válságba került országrész és társadalmi réteg haláltáncának látomása. Naturalista társadalom- és emberkritika fonódik össze bennük messianisztikus megváltásvággyal, expresszionista költőiséggel. Ifjúkorának ezeket a lázadó és lázító munkáit Kodolányi a harmincas években országos hatású drámákban vitte színpadra.

Az életmű-sorozat e kötetében a szerző családi emlékeit felidéző két kisregény található. Témájuk hasonlatos: a középpontban az Ormánság földművelő népének sorskérdései kerülnek.