Zsolt Kollár

Sztehlo Gábor evangélikus lelkészt Budapesten érte az 1944. március 19-i német megszállás. Ekkor kezdődik a történelmi tényeken alapuló regény cselekménye, amely Sztehlo embermentő tevékenységét követi nyomon. Friedrich Born segítségével harminckét otthont hoztak létre a Nemzetközi Vöröskereszt égisze alatt, ahol kétezer, többségében zsidó magyart mentettek meg, akik közül mintegy ezerötszázan még kiskorúak voltak. Sztehlo abban a tudatban szervezte és irányította a menekítést, hogy lelepleződés esetén nem csupán önmaga, hanem felesége és gyermekei életét is veszélyezteti. Igazi hős volt, akit semmi sem rettenthetett el attól, hogy egyedül Isten igéjét követve élje életét, ugyanakkor esendő ember, aki kérlelhetetlen makacssággal járta a saját útját. A regény létünk legnagyobb és legnehezebb kérdéseit veti fel. Ha nem is tud mindenre választ adni, abban határozottan állást foglal, hogy az egyetlen helyes út csakis az lehet, amelyen járva emberi mivoltunk megőrizhető.

Szent László az Úr 1095. esztendejében visszaadta lelkét Teremtőjének. Halála előtt azonban még egy utolsó, nagy jelentőségű döntés várt reá. Meg kellett neveznie utódját a királyi trónon. Végnapjait e gyötrő kérdés keserítette meg: Kálmán vagy Álmos? Végül hosszas töprengés és vívódás után Kálmánt nevezte meg utódjának. A döntésével elindította azt a viszályt, amely az új király, Könyves Kálmán egész uralkodását végigkísérte. A 12. század elejére repíti az olvasót Kollár Zsolt történelmi regénye, amely méltó folytatása a Szent László testamentuma című művének. Sodró lendületű, izgalmas történet, amelyet a főszereplők jellemének részletes megrajzolása, az Árpád-kori királyság színes ábrázolása, Esztergom, Jeruzsálem, Konstantinápoly és Regensburg középkori városainak bemutatása tesz teljessé. Kálmán és Álmos a királyi trónért folytatott küzdelemben, mély hitükben bízva, hol tudatosan, hol érzelmeiktől elbizonytalanodva haladnak, vagy épp sodródnak sorsuk beteljesedése felé. Tudják: végül úgyis Isten ítél felettük.