László Koncsol

A háromkötetes, többnyelvű honismereti szöveggyűjtemény mintegy a Csallóköz történelmi, földrajzi, statisztikai, településtörténeti enciklopédiaként szolgál, s nélkülözhetetlen segédeszköze mindenkinek, aki tudósként, újságíróként, krónikaíróként, tanári, tanulói minőségben vagy turisztikai érdekből adatokra és ismeretekre vágyik. A mű a települések betűrendjében foglalja össze a kisalföldi nagytájra vonatkozó ismereteket, egységes szerkezetbe építi azokat a különböző nyelvű, német, latin, magyar és szlovák szövegeket, amelyek a 18-19. század honismereti lexikonaiban, sajtójában, monográfiáiban és statisztikai munkáiban régiónkról föllelhetők.

A Patonyok néven ismert falukomplexum 1996-ban ünnepelte okleveles említésének 750. évfordulóját. A kötet a kutató gyűjtéséből válogatott levéltári szövegeket tartalmazó forráskiadvány. Az anyag gerincét a hűbériség gazdasági természetü iratai (urbáriumok, szerződések, jegyzőkönyvek, összeírások, telekkönyvek) képezik. A munka külön érdekessége, hogy bő forrásanyagot közöl a Pozsonyi Megyei Tör-vényszék bűnügyi aktáiból is. Bizonyos értelemben a hiányzó XVI.– XIX. századi csallóközi széppróza, néprajz, nyelvkutatás pótlására is alkalmas e kiadvány némely dokumentuma.

Szól a fényes láthatatlan

"Kis könyv arról, hogy milyen lábakon jár, szalad, forog vagy ugrabugrál a vers." 1990-ben a Móra Kiadónál megjelent a szerző hasonló című könyve, amely hézagpótló verstani írásokat tartalmazott. Évtizedek alatt megvalósította régi álmát, és olyan verstant írt, amely szórakoztató alakban viszi közel a gyermek és a felnőtt olvasóhoz a poétika alapfogalmait, azokat a dolgokat, amelyekből minden klasszikus és a legjobb magyar vers, dráma, próza építkezik. Jambus, trocheus, daktilus, anapesztus...

A gazdagon illusztrált versfüzér nem más, mint verses napló arról a tizennyolc évnyi embertelen küzdelemről, amelyet a költő a hőn szeretett felesége életéért a néma kórral, a rákkal és a Sátánnal folytatott – ahogy ő maga írja a kötet egyik emlékezetes szonettjében.(S e mondatban nagyon helyén van az a „hőn szeretett” kifejezés is, amelytől minket, a többséget már annyira elszoktatott a kor.) A költő úgy érzi, ha az asszonyában pusztító kórt próbálja legyűrni, a Sátánnal is küzd, mert a Mindenhatóról nem tudja feltételezni, hogy ilyen kegyetlenül bünteti a bűntelent. („Uram, miért?” – kérdi az Istentisztelet című befejező zsoltáros szövegében.) S a tizennyolc év heroikus küzdelmét és részleges sikereit éppen ez a rendíthetetlen hit magyarázza, s tulajdonképpen ebből a hitből nyeri erejét, alapenergiáját a költő és, mi több, a versek formája is: a kötet tizenöt opusában csak négy kötött verset (négy gyönyörű szonettet) találunk, a többi tizenegyet prózába tördeli a szenvedés és a fájdalom. Szóval Koncsol szövegeiben megtörténik a csoda: versei egy-két fáradt hasonlatot leszámítva szinte eszköztelenül emelkednek a költészet régióiba.”