Vilmos Kondor strana 2 z 2

A Gordon Zsigmond-sorozat ötödik és egyben befejező része. Ezúttal nem egy cikkről van szó, nem egy tudósításról, egy riportról. Nem arról van szó, hogy Pesten érlelődik valami, s nem is arról, hogy kitört a forradalom. Nem arról van szó, hogy ismét tankok járnak Pest utcáin, és nem is arról, hogy Magyarország független lesz-e. Gordon Zsigmondnak, a sokat látott bűnügyi újságírónak nem a Parlament előtti sortűzről, a Corvin-közről és a háttérben az ország sorsát befolyásoló erőkről kell cikket írnia, és nem is arról, hogy miként harcolnak az emberek Budapesten a szabadságukért. Nem arról kell tudósítania a világot, hogy Pesten megállt az élet, a rádió épületénél harcok dúlnak, nem is arról, hogy mi történik azokkal, akiket ávósnak néznek. Nem. Gordon Zsigmondnak most egy gyilkost kell megtalálnia, aki a szeretteire jelent halálos veszélyt, egy gyilkost, akit ha ő nem állít meg, senki sem fog. Egy városban, ahol a becsület és a tisztesség sajátos fogalmakká váltak, egy városban, ahol csak saját magában bízhat, meg abban, hogy mindenkinek és mindennek ára van. Még a gyilkosnak és áldozatának is.

Az 1920 és 1937 között játszódó történetekben felbukkannak árverési hiénák, elvetemült gyilkosok, piti tolvajok, szerencsétlen mackósok, nyomozónak állt kézikocsisok, eltökélt detektívek, nyomorult cselédek, elégedett pincelebuj-tulajdonosnők, szemtelen cutrágerek és becsületes trógerek - két dolog közös bennük. Budapest, a város, és Gordon Zsigmond, az újságíró, aki Amerikában nyomozott először, aztán Pestre költözött 1930-ban és írt mindenről, ami a bűnnel kapcsolatos. Bűnösökről, áldozatokról, ártatlanokról, gyilkosokról, azokról, akik másoktól loptak és azokról, akik magukkal végeztek, és mindvégig egy dolog érdekelte csupán: az igazság. Mert a jelek szerint ezzel rajta kívül nem túl sokan foglalkoztak. Kondor Vilmos, "a magyar krimi megalapozója", novelláskötetében négy, eddig már megjelent írás mellett helyet kapott egy új elbeszélés, valamint egy erre az alkalomra írt kisregény is. A könyv mellé most ajándékba adjuk az e-köny változatot is a készlet erejéig.

1943 decemberében Budapesten még egyetlen lövés sem dördült el, és Kállay Miklós kormánya mindent megtesz azért, hogy ez így is maradjon. Az immáron a Reutersnek dolgozó Gordon Zsigmond vonakodva mond igent Ujszászy István, az Államvédelmi Központ vezetőjének - és Karády Katalin szeretőjének - arra a kérésére, hogy alkalmi futárként segítse Kállay törekvéseit, ám amikor a küldeményt Velencében kézbesíti, összekötőjét megölik, és kis híján vele is végez a merénylő. Fél Európát beutazván Gordon hazatér, és barátjához, Gellért Vladimir felügyelőhöz fordul tanácsért, mert most már biztos abban, hogy kém rejtőzik a legmagasabb kormánykörök környezetében. A gyanúsítottak sora nem hosszú, ám azt még Ujszászy sem érti, kinek dolgozhat a kém, hiszen a Vár szinte hemzseg a német spionoktól, a szövetségesekkel pedig folyamatosan tárgyalnak a különbékéről. Megindul hát a hajsza a kém után, aki belesétál Ujszászy csapdájába, ám azt sem ő, sem Gordon nem gondolta volna - még legvadabb álmában sem -, hogy ki mozgatja a szálakat...

Wertheimer Miklós hadnagy, Horthy kormányzó szárnysegéde alapvetően hétköznapi figura. Három dolog fontos a számára: az egyenruhája, a becsülete és a kocsija. Ám október 15-én egyszerre kerül veszélybe mindhárom: a kormányzó fiát az orra elől rabolják el, majd Magyarország, ha csak pár óra erejéig is, de kilép a háborúból, és a nyilas hatalomátvétel fenyegetése dermesztő valósággá válik. A katasztrófa elkerülhetetlen, ezért a kormányzó és legbelsőbb köre egyszerre két olyan feladattal is megbízza Wertheimer hadnagyot, amelyek egyenként is embert próbálóak: menekítsen ki az országból egy geológust, mielőtt Szálasi és veszett csatlósai elkapnák, és menekítse ki az országból a Szent Koronát. Azt a Szent Koronát, amely eddig soha nem hagyta még el Magyarország területét, azt a Szent Koronát, amely Wertheimer hadnagy számára sokkal többet jelent egy koronázási ékszernél. Pár óra elteltével egy fiatal lánnyal az oldalán hagyja maga mögött Pestet, hogy végrehajtsák a lehetetlen feladatot, miközben hungarista rendvédelmi szervek és náci kommandósok lihegnek a nyakukba. Nem telik el huszonnégy óra, és a szárnysegédnek már nem csak a becsülete, az egyenruhája vagy a kocsija miatt kell aggódnia: még a legártatlanabbnak látszó helyeken és a legbarátságosabb emberek között is csapdába kerül; egyik pillanatról a másikra űzött vaddá válik, hazája pedig ellenséges területté. A nyilasok és németek azonban kitartóak, nem adják fel, ahogyan Wertheimer Miklós sem adja fel. Soha. Még az élete árán sem. Kondor Vilmos új könyve a kalandregény legjobb hagyományait követve egy zavaros és sötét korba viszi az olvasót, bemutatva egy olyan időszakot, amelyről - nem véletlenül - oly kevés szó esik manapság. A másik szárnysegéd sodró lendülettel, aprólékos korrajzzal és a szerzőre jellemző humorral mutat be egy hétköznapi fiatalembert, Wertheimer Miklóst, akinek a helytállás és az adott szó becsülete mindennél fontosabb volt.

1919 áprilisának végén Budapesten az emberek már feladták a normális életnek még a látszatát is. A városban a tanácskormány tevékenységének köszönhetően eluralkodott a káosz, alig van ennivaló, a múltnál csak a jövő bizonytalanabb. Ez az egész felfordulás azonban nem különösebben érinti Wertheimer Miklós leszerelt főhadnagyot, aki a spanyolnáthából felgyógyulván aggasztó híreket hall a Szent Koronáról. Olyan híreket, amelyek félelemmel töltik el őt, akár az olasz tüzérségi sortűz a fronton. A Wertheimerekről mindenki tudja, hogy a Szent Korona adósai, ezért Miklós mindent megtesz, hogy a korona utolsó őrét meggyőzze: képes elhárítani a koronára és az országra leselkedő veszedelmet. Vakmerő tervének végrehajtásában testvérére, Lajos és barátai segítségét kéri. A két Wertheimer látja, hogy egyetlen esélyük az azonnali cselekvés, és akcióba lendülnek. Miklós feleségét és két kicsi fiát hátrahagyva indul el, nyakában a bolsevik rendőrséggel, hogy küzdve árulással, halálos veszéllyel, puccsistákkal és szervízre szoruló repülőgépekkel mentse meg a koronát, amelyet a jelek szerint mindenki magára hagyott - azokat leszámítva, akik a legszörnyűbb sorsot szánták neki. Céljuknál pedig csak módszereik ördögibbek.

A fiatal Gordon Zsigmond nemrég tért haza Philadelphiából, ahová magánéleti válságok és a történelem viharai elől menekült. Tíz év távollét azonban hosszú idő, és itthon nem világlátott bűnügyi újságíróként, hanem Az Est lóti-futi zsurnalisztájaként tekintenek Gordonra... amíg egy "gatyarohasztóan forró napon", a Tabánban holtan nem találnak egy Szatmári nevű színészt és tőzsdealkuszt, akitől a szálak egy hírhedt amerikai szélhámoshoz vezetnek. A svindler Strosnider nagy balhéra készül Pesten, a kérdés csak az, hogy miképpen néz ki a milliókat érő átverés szereposztása, és hogyan tudna Gordon beépülni a svindlerek csapatába. Hajmeresztő kalandjaiban segítségére van Czövek, a szolgálatkész bértaxis, Piri, az izgalmasan vörös színésznőcske, Turcsányi bűnügyi szerkesztőségvezető és persze minden titkok ismerője, Tata, no meg az ő ínyenc lekvárjai. Feltűnnek még a kor elengedhetetlen szereplői: dizőzök és pincérek, kóristák és kíntornások, hamiskártyások és kibicek, főurak és utcalányok, korrupt rendőrök és besúgók, illetve mindezek hátterében a girbe-gurba utcákkal tarkított, mocskosan is csodaszép, szélhámos Budapest. Kondor Vilmos nemzetközi sikerű Bűnös Budapest regényfolyamát már nem kell bemutatni az olvasónak. Legújabb regénye azonban a Budapest Noir előzménytörténete, amelyből fény derül Gordon Zsigmond ifjúkorára, a tőzsdekrachok éveire és kedvenc zsurnalisztánk első pesti ügyére, amelyet a már ismert kalandok sora követ.

Kondor Vilmos műfajteremtő regénye, az utóbbi évtized legsikeresebb magyar krimije javított, átdolgozott kiadásban szeptembertől újra kapható, novembertől pedig már a mozikban is látható! Budapest, 1936. Gömbös Gyula miniszterelnök halott, a város gyászol, így a sajtó sem foglalkozik azzal, hogy Erzsébetváros egyik kapualjában egy lány holttestére bukkannak. Egyedül Gordon Zsigmond, Az Est bűnügyi zsurnalisztája érkezik a helyszínre, és kezd kérdezősködni, ám mindenütt falakba ütközik. Ennyi éppen elég ahhoz, hogy tovább nyomozzon, a szálak pedig egyszerre vezetnek felfelé, a társadalom legfelsőbb, korrupt politikusokkal és gazdag üzletemberekkel teli világába, és lefelé, a prostitúció és az illegális ökölvívómeccsek sötét bugyraiba. Gordont azonban hajtja szimata és kíváncsisága, sőt, minél inkább el akarják rettenteni, ő annál kitartóbban halad előre. Nem tudja, kiben bízhat, nem sejti, kit milyen aljas, hátsó szándék mozgat, nem érdekli, mikor milyen érdekeket sért. Egy dolgot akar csupán: megtalálni a fiatal lány gyilkosát Budapesten, ebben az egyszerre tündöklő és mocskos, meghasonlott alakoktól hemzsegő, bűnös városban.

1956. Ezúttal nem egy cikkről van szó, nem egy tudósításról, egy riportról. Nem arról van szó, hogy Pesten érlelődik valami, s nem is arról, hogy kitört a forradalom. Nem arról van szó, hogy ismét tankok járnak Pest utcáin, és nem is arról, hogy Magyarország független lesz-e. Gordon Zsigmondnak, a sokat látott bűnügyi újságírónak nem a Parlament előtti sortűzről, a Corvin-közről és a háttérben az ország sorsát befolyásoló erőkről kell cikket írnia, és nem is arról, hogy miként harcolnak az emberek Budapesten a szabadságukért. Nem arról kell tudósítania a világot, hogy Pesten megállt az élet, a rádió épületénél harcok dúlnak, nem is arról, hogy mi történik azokkal, akiket ávósnak néznek. Gordon Zsigmondnak most egy gyilkost kell megtalálnia, aki a szeretteire jelent halálos veszélyt, egy gyilkost, akit ha ő nem állít meg, senki sem fog. Tennie kell mindezt egy városban, ahol a becsület és a tisztesség sajátos fogalmakká váltak, egy városban, ahol csak saját magában bízhat, meg abban, hogy mindenkinek és mindennek ára van. Még gyilkosnak és áldozatának is. A magyar krimi megteremtőjének is hívott Kondor Vilmos nemzetközi sikerű Bűnös Budapest regényfolyamát már nem kell bemutatni az olvasóknak. A Budapest novemberben 1956. őszén játszódik, a forradalom kellős közepén, a városnak olyan arcát mutatva meg, amelyről nem sok szó esett az elmúlt fél évszázadban.

1946. emlékezetesen forró nyarán véres merényletet követnek el a Teréz körúton, a rendőrség a Vörös Hadsereg segítségével nagy erőkkel nyomozni kezd. Gordon Zsigmond közelről akarja követni az eseményeket, ez azonban nehezebb, mint gondolta volna. Mintha valaki mindig előtte járna egy lépéssel: halottak bukkannak fel körülötte, élők tűnnek el, miközben a rendőrség egyre-másra tartóztatja le Budapest legismertebb bűnözőit, akik ahányfélék, annyiféle bűnért felelnek, mégis van egy közös vonásuk: bűnös módon, valutázásból, élelmiszerhamisításból vagy éppen kártyacsalásból szerzett pénzük szőrén-szálán eltűnt. Gordon a köddé vált pénzek nyomába indul, nyomozásában pedig egy fiatal amerikai katonatiszt szegődik társául. Az ostrom pusztításának nyomait még mindig magán viselő Budapestet bejárva Gordon a város legrettegettebb bűnözőivel, kivégzésükre váró elítéltekkel, cigarettacsempészekkel és fezőrökkel beszélget, megtapasztalja a kommunista rendőrség és az Andrássy út 60. embertelen módszereit, míg végül ahhoz a könyörtelen emberhez jut el, aki minden eszközt megragad, hogy teljesítse a feladatot, amit rábíztak, nem törődve azzal, hogy egy várost és lakóit sodorja a pusztulás szélére. A magyar krimi megteremtőjének is hívott Kondor Vilmos nemzetközi sikerű Bűnös Budapest regényfolyamát már nem kell bemutatni az olvasóknak. A Budapest romokban alig egy évvel a második világháború után játszódik egy bűnösökkel, bűnözőkkel és szerencsére ártatlanokkal is népes városban, amely megpróbál valahogy talpra a világégés pusztítása után.

Gyra Miklós 1876-ban a nem túl sikeres pesti ügyvédek életét éli: van egy irodája a halszagú Hal téren, benne egy hivatalszolgája, meg egy védence, akit azzal vádolnak, hogy megsértette a császárt. Nem túl kényelmes lakását feleségével és kisfiával osztja meg, ám ezt a polgári idillt váratlanul darabokra robbantja egy küldemény. Tartalma egy napló, feladója pedig egy Wargha nevű férfi. A könyvet forgatva Gyra előtt szövevényes történet tárul fel, melynek középpontjában a Szent Korona áll. Gyra nem kevesebbet akar megtudni, mint hogy ki árulta el a koronát, amely az 1848-49-es szabadságharc végóráiban nyomtalanul eltűnt, hogy aztán néhány évvel később hirtelen megtalálják, s így magyar királlyá koronázhassák vele Ferencz Józsefet. Ki fedte fel a Habsburgok előtt a rejtekhelyét? Ki volt a korona árulója - vagy megmentője? A jó eszű ügyvéd elindul, hogy a frissen egyesített Budapesten utánajárjon a dolognak, kerül, amibe kerül... A korona ügynöke a koronát védelmező család, a Wertheimerek első generációjának történetét meséli el. Érdekfeszítően, kalandokban bővelkedőn és történelmi szempontból hitelesen, azaz pontosan úgy, ahogy az egy kiváló történelmi kalandregénytől elvárható.

1929 kora tavaszán Gordon Zsigmond, a Philadelphia Inquirer újságírója váratlan feladatot kap: cikket kell írnia a várost behálózó szeszcsempészetről és az abból táplálkozó korrupcióról, ám a cikk csak úgy ér valamit, ha belülről gyűjt anyagot hozzá. Ellenérzéseit legyőzve és kalandvágyának engedelmeskedve beépül a város leghírhedtebb szeszcsempészbandájába. A sikerhez és a cikkhez vezető út azonban vértől és alkoholtól bűzlik, és Gordon napról napra olyan döntésekre és tettekre kényszerül, melyekért rendes körülmények között éveket tölthetne rács mögött Amerika legkeresettebb bűnözői - a kegyetlen gyilkos, Frank McErlane, Philadelphia vaskezű ura, Vare szenátor és Al "Hasított képű" Capone - társaságában. Az anyaggyűjtés során váratlanul összeesküvésre bukkan, és hamar olyan helyzetbe manőverezi magát, amelyben, ha rosszul keveri a kártyákat, soha többé nem fog semmilyen cikket sem írni. Pedig nem történt más, csak meghallott egy magyar szót. Amit nem kellett volna. Kondor Vilmos új regényében a szesztilalom idejének Amerikájába kalauzolja az olvasót, ahol minden az alkohol, a pénz és a hatalom körül forog.

1939 szeptembere. A magyar-lengyel határt megnyitották a menekültek előtt, akik tízezrével tódulnak a német és a szovjet csapatok elől. Gordon Zsigmond, a Magyar Nemzet újságírója is ott van a határon, amikor feltűnik neki három vöröskeresztes teherautó. Beszélni akar az egyik sofőrjével, de az továbbhajt. Pár nap múlva Gordon nyomozni kezd, és hamarosan titkos kártyabarlangokra bukkan, amelyekben egyetlen éjszaka alatt vagyonokat lehet veszíteni és nyerni - nem feltétlenül a játékosoknak. Ezzel egy időben Nemes Sándor nyugállományú detektív-főfelügyelő olyan megbízást kap, amelyet nem utasíthat vissza, méghozzá olyan embertől, aki nem szokott hozzá a visszautasításhoz. Ki kell nyomoznia, hová tűnt a lengyel katonáknak szánt kábítószer-szállítmány. Nemes ismerős az a mocsok és szenny, amely útját kíséri a bűnös városban, ám most olyasvalamibe botlik, amire még ő sincs felkészülve. A két nyomozás egy ponton összeér, Gordon és Nemes találkoznak, és borzalmas titkokra derítenek fényt, titkokra, melyekért semmilyen bosszú nem drága és semmilyen áldozat nem kevés.

1989 nemcsak azért volt emlékezetes a frissen végzett Ferenczy Tibor nyomozónak, mert akkor dőlt össze a Kádár-rendszer, hanem mert akkor találta magát szándéka ellenére egy édesnek aligha nevezhető hármas kellős közepén. Ahogy az ország támolyog kifelé a szocializmus árnyékából a fényre, úgy halad Ferenczynek, a legjobb barátjának és élete szerelmének a sorsa is az elkerülhetetlen végzet felé. A múlt azonban nemhiába olyan jó kísértet: addig jár vissza, amíg fenekestül fel nem forgat mindent. Az éppen Balatonfüredre száműzött, szenvedélybetegségéből kilábalni próbáló Ferenczynek egy gyilkossági ügy kapcsán nemcsak az ital meg a gyógyszerek hiányával kell megküzdenie, hanem a múltjából előbukkanó szellemekkel is, amelyek nem elég, hogy bosszúszomjasan lihegnek a nyakába, de elfeledni vágyott, veszélyes titkokat hoznak napvilágra. Az Örvényben Kondor Vilmos tizennegyedik regénye. Könyvei világszerte tizenkét nyelven olvashatók.

1943 decemberében Budapesten még egyetlen lövés sem dördült el, a háború még nem vált mindennapos valósággá, és Kállay Miklós miniszterelnök mindent megtett azért, hogy ez így is maradjon. Gordon Zsigmondot, a Reuters hírügynökség tudósítóját váratlanul azzal a kéréssel keresi fel Ujszászy István, az Államvédelmi Központ vezetője, hogy legyen alkalmi futár, és segítsen a kormányfőnek távol tartani a frontvonalakat az országtól. Gordon vonakodva igent mond, ám amikor a küldeményt Velencében kézbesíti, összekötőjét megölik, és a merénylő kis híján vele is végez. Miután Krisztinával fél Európát beutazván hazatérnek, Gordon egyetlen barátjához, Gellért Vladimir detektívfelügyelőhöz fordul tanácsért, mert most már kétség sem férhet ahhoz, hogy kém férkőzött a legmagasabb kormánykörökbe. Megindul hát a hajsza a kém után, aki végül belesétál Ujszászy csapdájába, ám sem ő, sem Gordon nem gondolta volna a legvadabb álmában sem, hogy kinek dolgozik a hírszerző, és hogy valójában ki mozgatja a szálakat a háttérben. Kondor Vilmos kémregényében a második világháború utolsó éveinek Budapestjét és Európáját mutatja meg az olvasónak - egy olyan korszakot, amikor Magyarország vezetése a lehető legnagyobb tétben játszott, hiszen az ország becsülete és jövője forgott kockán.