Csáji Koppány

A szerző 2001-ben több hónapos etnológiai kutatást végzett Kasmír pakisztáni fennhatóság alatt álló területén és a Kínához tartozó Ujgurisztánban (Xinjiang), továbbá az afgán–pakisztáni határvidéken. Ez a világ etnikailag, nyelvileg egyik legsokszínűbb társége. Az első kötet izgalmas útleírása nemcsak e vidék útikönyvszerű ismertetését tartalmazza (történeti, régészeti és néprajzi adatok részletgazdag ismertetését), hanem a szerző élményeit, viszontagságait is, hiszen át kellett kelnie a világ legnagyobb hegységein, gyatra utakon, majd hegyi ösvényeken, gleccsereken és sivatagokon. A második kötet a hunok történelmének rendkívül részletes, mégis olvasmányos, közérthető, óriási szakirodalomra támaszkodó összefoglalója (szakmai lektora Erdélyi István régész-történész volt). A harmadik kötet a Hunza-völgy kultúrájának és történelmének ismertetése, amely térség azért lehet fontos számunkra, mert több etnológus és történész is az indiai szubkontinensre vonuló fehér hunok utódait véli felfedezni a hunzaiakban. Ajánljuk e művet mindazoknak, akiket érdekel ennek az alig ismert térségnek az ókorig visszavezethető, ezerszálú múltja és sokszínű jelenlegi kultúrája; továbbá azoknak is, akik kíváncsiak arra, hogy a hunoknak a Közép-Ázsiába, majd Indiába vonuló ágának utóélete, hatása hogyan fedezhető fel e vidéken, ahol Közép-Ázsia, Belső-Ázsia és az Indiai szubkontinens találkozik. Az olvasó bepillantást nyer az ujgurok, szarakolok, hunzakutok, sinák, kovárok, kalasok és más, alig ismert hegyi népek világába, és átfogó képet kap a hunok összetett történelmi útjáról, Eurázsia különböző térségeiben betöltött szerepéről. A szerző által a kutatóútja során gyűjtött kvint- és kvartváltós, lá-pentaton népdalok és a sámánok révülésekor rögzített zenei felvételek a háromkötetes munka mellékletét képezik (igazi zenei kuriózumot jelentenek).A Tündérek kihalófélben három kötetből épül fel (Fehér hunok nyomában Ázsia szívében, A hunok történelme és utódnépei, Szemelvények Hunza szellemi néprajzkincséből), melyek külön-külön is megvásárolhatók.

A szerző 2001-ben több hónapos etnológiai kutatást végzett a Himalájában, Hindukusban, a Karakorum-hegységben és a Taklamakán-sivatagban. Ez a világ etnikailag, nyelvileg egyik legsokszínűbb, elzárt világa, ami jelenleg Kasmírnak a Pakisztán által megszállt területéhez és a Kína területén lévő Ujgurisztánhoz (Xinjiang) tartozik. A szerző útja a kínai–afgán–pakisztáni határvidéktől az Ujgurisztánban (Kelet-Turkesztánban) található Taklamakán sivatagán át egészen a Tiensan-hegységig vezetett. Az izgalmas útleírás nemcsak a térség útikönyvszerű ismertetését tűzi ki célul. A feltárt történeti, régészeti és néprajzi adatok részletgazdag ismertetésén túl érzékletesen, naplószerűen tartalmazza a szerző élményeit, viszontagságait is, hiszen át kellett kelnie a világ legnagyobb hegységein, gyatra utakon, majd hegyi ösvényeken, gleccsereken és sivatagokon. Ajánljuk e kötetet mindazoknak, akiket érdekel ennek az alig ismert térségnek az ókorig visszavezethető, ezerszálú múltja és sokszínű jelenlegi kultúrája; továbbá azoknak is, akik kíváncsiak arra, hogy a hunoknak a Közép-Ázsiába, majd Indiába vonuló ágának (hjúnok, majd varhunok, fehér hunok, heftaliták) utóélete, hatása felfedezhető-e és miképpen e vidéken, ahol Közép-Ázsia, Belső-Ázsia és az Indiai szubkontinens találkozik. Az olvasó bepillantást nyer az ujgurok, szarakolok, hunzakutok, sinák, kovárok, kalasok és más, alig ismert hegyi népek világába.A Fehér hunok nyomában Ázsia szívében a szerző Tündérek kihalófélben című háromkötetes művének első része. A teljes e-könyv egyben is megvásárolható.

A Németh Gyula által szerkesztett, 1940-ben kiadott Attila és hunjai című kötet óta tudományos igényességű összefoglaló nem jelent meg magyar nyelven, amely ilyen átfogóan, részletesen, a népesség- és kultúrtörténeti összefüggéseket is feltárva láttatná a hunok történelmét az i. e. III. századtól az i. sz. VI. századig. A keleti, Kína határvidékétől induló folyamatot a nagyközönség számára is érthetően, olvasmányosan írta meg a szerző. Gazdag szakirodalmi forrásanyagra támaszkodva tárja fel azt a rendkívül összetett folyamatot, amelynek során a hunok eljutottak Közép-Ázsiába, majd az indiai szubkontinensre, egy másig águk pedig Európába. Kiemeli azt is, hogy a „hun” etnonímnek milyen jelentésrétegei alakultak ki, milyen jelentésváltozásokon ment keresztül. Hangsúlyozza, hogy az etnikai rétegzettség és társadalmi átalakulások miatt komoly félreértésekre adna alapot, ha valaki egy egységes etnikai csoportként akarná szemlélni a hunokat e hosszú folyamat során. Az Erdélyi István régész-történész professzor szakmai lektorálása mellett elkészült munka ezen túlmenően a hunok és avarok, a hunok és magyarok lehetséges kapcsolódását, összefüggéseit is bemutatja. Különösen részletes fejezetet szentel annak, hogy a hunok Közép-Ázsián keresztül a mai Afganisztán, Pakisztán és India térségébe vonuló ága milyen történelmi szereppel, hatással volt erre a kulturálisan sokszínű világra. A heftaliták / fehér hunok Kasmírba történő visszaszorulása után a történelem színpadáról eltűnt nép lehetséges utóéletével kapcsolatban a helyi forrásokra és pakisztáni, indiai szakemberek munkáira is támaszkodva arra a kérdésre kutatja a választ, hogy kereshetjük-e a fehér hunok lehetséges utódait, hatását e térség népeire, és ha igen, mely népek között, milyen kulturális jelenségekben.A hunok történelme és utódnépei a szerző Tündérek kihalófélben című háromkötetes művének második része. A teljes e-könyv egyben is megvásárolható.

A Karakorum-hegység egyik elzárt területén található a Hunza-völgy. Kasmírnak a Pakisztán által megszállt területén, az afgán határon fekszik, hétezer méter körüli csúcsok és áthatolhatatlan hegyi világ veszi körül, sokan ide helyezik a mitikus édenkert, a Shangri-la világát, mások pedig a fehér hunok (heftaliták) utódait vélik felfedezni a más nyelvvel nem rokonítható, burusaszki nyelvet beszélő hunzakutokban. Csak az 1980-as évek közepétől köti össze egy, szinte naponta megrongálódó keskeny és veszélyes szakadékok peremén kanyargó út Hunzát a külvilággal. A Hunza-folyó egyik oldalán a Hunza királyság, a másik oldalán az azonos nyelvet beszélő Nagar királyság a középkortól a 20. század közepéig megtartotta viszonylagos függetlenségét és igen archaikus kultúráját, samanizálását, egyes, az ókorig visszanyúló szokásait (például az esztétikai célú koponyatorzítást). Itt a nők komoly önállósággal bírnak, akár el is válhatnak férjüktől, nem csoda tehát, hogy a hunzaiak nem érzik magukat otthon a pakisztáni államban, ahol választójogot sem kaptak. A szerző több hónapos etnológiai kutatómunkájára és gazdag szakirodalmi forrásanyagra támaszkodva ismerteti Hunza etnikai, nyelvi rétegződését, történelmét, kultúráját, különös tekintettel a samanizálásra és a népmesékre, mondákra, a szellemvilági lények szerepére. A kötetet népmesefordítások és a térség történelmének összefoglalása zárja, amelyben a szerző részletesen foglalkozik a szkíták és fehér hunok térségbeli szerepével is.A szerző 2001-ben több hónapos etnológiai kutatást végzett a Himalájában és a Karakorum-hegységben, Kasmírnak a Pakisztán által megszállt területén és a Kínához tartozó Ujgurisztánban (Xinjiang), továbbá az afgán-pakisztáni határvidéken. Az itt gyűjtött kvint- és kvartváltós, lá pentatin népdalok, pásztorfurulya-dallamok és a sámánok révülésekor rögzített zenei felvételei a Tündérek kihalófélben című, háromkötetes munka mellékletét képezik. Igazi zenei kuriózum.A Szemelvények Hunza szellemi néprajzkincséből a szerző Tündérek kihalófélben című háromkötetes művének befejező része. A teljes e-könyv egyben is megvásárolható.

Aki nem tudja, honnan jött, az azt sem tudja, hová megy. A sztyeppei lovasnomád népek családjába tartozó magyarság két évezredes kulturális és etnikai közösségben a lovasnépekkel a sztyeppei civilizáció részese volt; nyelvünk ősi rokonainak közösségeitől távol, évezredeken át a szkítákkal, hunokkal, avarokkal és megannyi más néppel együtt élt a sztyeppén. Olyan organikus kulturális egységben éltek elődeink, hogy a sztyeppei népeket méltán tekinthetjük rokonainknak, hiszen különböző mértékben etnikai, kulturális és történelmi kapcsolatban vagyunk mindegyikükkel. Valaha egy-egy közösségben a legnagyobb büntetések közé tartozott az ún. kiközösítés. Amennyiben pedig magát közösítette ki valaki, azzal az öngyilkosság egy lassúbb, keservesebb formáját választotta. Azonban nem ezt teszi-e a magyarság néhány csoportja akkor, amikor – az őstörténeti „bulvársajtónak” felülve – megpróbálja magát kiközösíteni a reá rajongva néző finnugor rokon népek, nyelvrokonai közül? A közösségvállalás a finnugor népekkel nem jelenti azt, hogy a magyarság ne lehetett volna a sztyeppei lovasnomadizálás kezdeteitől részese a nagy, sztyeppei civilizációnak és etnokulturális folyamatoknak! És nem éppen ezt az „önkiközösítést” végzi-e a magyarság néhány más, az újító tudományosságot nem ismerő, szűk látókörű, több évtizede megcáfolt „eredményeket” szajkózó csoportja, amikor Bálint Csanád, Czeglédy Károly, Erdélyi István, Fodor István, Györffy György, Harmatta János, Rédei Károly, Róna-Tas András, Vásáry István és Veres Péter, illetve oly sok más kutató újabb eredményeit visszhangtalanul hagyva oktrojál a régészeti adatokkal és a történelmi forrásokkal ellentmondó halász-vadász és gyűjtögető életmódot, illetve képtelen élőhelyeket a magyarság számára?! A szerző a tudatlanság mindkét válfajával szembeszáll.

A populációgenetika és a filogenetika egzakt természettudományos mérésekkel elemzi az emberi DNS bizonyos szakaszait és tárja fel a változások leszármazóról leszármazóra öröklődő szabályszerűségeit. Vajon mennyire alkalmazható ez a rendkívüli technológiai fejlettségű természettudományos módszer az őstörténet-kutatásban? Hogyan tudjuk a jelenlegi népességből és réges-régi csontmintákból nyert adatokat értelmezni népek, esetleg nyelvek történeti elterjedésére vonatkozóan? Mivel járulhat hozzá a genetika múltunk feltárásához a legújabb adatok alapján? Közép-Európa egyik legjobban felszerelt laboratóriumának, az ISZKI BOI DNS Laboratóriumának vezetője, Pamjav Horolma több tudományterületet érintő kutatócsoport felállítását szorgalmazta. A kötet szerzői e kutatócsoport tagjai. Több éves munkájuk során a mintavételtől a kiértékelésig, a matematikai modellezéstől a nemzetközi tudományos eredmények feldolgozásáig, az elméleti kérdésektől a gyakorlati problémák megoldásáig immár több tudományos publikációban számoltak be eredményeikről. Azonban első ízben találkozhat a hazai olvasóközönség olyan magyar nyelvű ismeretterjesztő kiadvánnyal, amelyben érthető stílusban és tudományos alapossággal ismertetik a legfrissebb genetikai kutatásokat, és ezek őstörténeti eredményeit. A kötet tehát hiánypótló és úttörő jelentőségű: többek között a jelenlegi magyar népesség genetikai sokszínűségének elemzését, Európa benépesülésének folyamatát és az indoeurópai nyelvű népességre jellemző haplocsoportok és alcsoportok elterjedését, a székelyföldi és magyarországi magyarok apai illetve anyai leszármazási vonalainak összehasonlítását, a szibériai manysi nép haplocsoport-megoszlásának esettanulmány jellegű vizsgálatát is tartalmazza. Rendkívül adatgazdag érveléssel sok félreértést és tévhitet oszlat el. Azokra a kérdésekre keresi a választ, amelyek a magyar közvéleményt leginkább érdeklik: mely kortárs populációval milyen kapcsolatok fűzik össze a magyarságot. A genetika eszköztárának, lehetőségeinek és korlátainak ismertetésével a kötet elméleti és gyakorlati eligazítást is nyújt mindazon érdeklődőknek, akik többet szeretnének tudni a genetikai és az őstörténeti kutatások elméleti és gyakorlati együttműködéséről, közös eredményeiről.