András Körner
autor
Hogyan éltek?
Míg e könyv első kötete a sokféle magyar zsidó mindennapi életének fizikai körülményeit - a külsejüket, lakhelyüket és munkahelyeiket - mutatta be, ez a második kötet az élet olyan tényezőire koncentrál, mint a családi, vallási és társas élet, a tanulás, a katonai szolgálat, a nyaralás, a sportolás, valamint a jótékonyság. Az első kötethez hasonlóan ez a mostani is korabeli fotók és a fotókat elemző, azok társadalmi-történeti hátterét ismertető szöveg segítségével mutatja be az átlagemberek egymástól gyakran drasztikusan eltérő életmódjait. Egyik kötet sem tételezi fel a másik ismeretét, de a kettő együtt az egykori magyar zsidó élet egyfajta panorámáját állítja elénk. Bár a téma sok részletéről létezik tanulmány és könyv, ez az első olyan munka, mely megkísérel többé-kevésbé átfogó képet adni a magyar zsidók hétköznapjairól. A két kötet az életmódokra koncentrál ez különbözteti meg a magyar zsidó történelmet bemutató más művektől. Ennek rendszeres feldolgozása nemcsak nálunk úttörő vállalkozás, de tudomásom szerint más országok zsidóságáról sem létezik hasonló munka. Azt remélem, hogy az olvasó képzeletében a sok-sok régi fotó, a visszaemlékezésekből vett idézetek, az anekdoták, a rövid életrajzok és az ezekhez kapcsolódó szövegrészek olyan egységgé fognak összeállni, amely szinte a háromdimenziós valóság illúzióját adja, és így ez a hozzánk időben viszonylag közeli, ám elpusztítása révén mégis annyira távoli világ - ha csak gondolatban is -, de újra életre kelhet.
A magyar zsidó konyha
Kultúrtörténetet akartam írni, nem pedig a mindennapi főzést-sütést segítő praktikus szakácskönyvet, hiszen olyanból van éppen elég. Ez a kötet a magyarországi zsidó konyha történetén, a regionális és a kulturális különbségeken, a hétköznapok és az ünnepek ételrepertoárján kívül az étkezéskultúra szinte minden más fontos jelenségét is bemutatja, így a falusi és a városi háztartásokat, a zsidó vendéglátóhelyeket, valamint a kóser élelmiszeripart és kereskedelmet. Újdonságai közé tartoznak a török hódoltság alatti zsidó konyhának a maitól sokban eltérő jellegzetességeit bemutató adalékok és a világ első jiddis szakácskönyvének részletes ismertetése - melyről kevesen tudják, hogy Pesten adták ki 1854-ben. A korabeli sajtóbeszámolókra, kortársak visszaemlékezéseire és saját gyűjtésű, 1945 előtti kézírásos receptfüzetekre támaszkodó szöveget közel 200 kép egészíti ki. Előző köteteimhez hasonlóan itt is a témákat elemző szöveg, a számos idézet és a jórészt ismeretlen képanyag egymást kiegészítő együttesével igyekszem a sokféle zsidó társadalmi, vallási csoport mindennapi életét úgy bemutatni, hogy az olvasó betekintést kapjon a valóság sokdimenziós gazdagságába. (Körner András)
Na sklade 1Ks
23,75 €
25,00 €
Hogyan éltek? - A magyar zsidók hétköznapi élete 1867-1940
"Könyvem a 19. század második és a 20. század első felében Magyarországon élt zsidók mindennapi életének fizikai körülményeit - a külsejüket, lakóhelyüket és kenyérkereső tevékenységüket - mutatja be korabeli fényképek segítségével. A sokféle magyar zsidó sokféle életmódjának bemutatásában igyekeztem a tudományos tárgyilagosság követelményének eleget tenni, de munkám indítéka elsősorban érzelmi jellegű volt. Erről szól a kötet epilógusa.
Szeretek az őseimtől rám maradt kézírásos családi receptgyűjteményekből sütni-főzni. A már többször kipróbált receptek közé tartozik egy datolyatortáé is. Mint az ilyen, kézírásos gyűjteményeknél szokásos, a receptcímek mellett zárójelben ott áll, hogy a gyűjtemény összeállítója kitől kapta a leírást. A datolyatorta receptje melletti Henrik név Bartos Henrikre, anyám nagybátyjára utal. Családi fényképeim egyikén az ő lévai kocsma-vendéglője látható. Miközben ezen a könyvön dolgoztam, gyakran elővettem ezt az 1926-ban készült fényképet, amelyen Henrik bácsi a kisfiát karjában tartva áll a vendéglője előtt. Bár a felvétel igazán békés hangulatot áraszt, rápillantva mégis szinte mindig eszembe jut, hogy több százezer magyar zsidóval, köztük az e könyvben közölt fényképeken látható emberek jelentős részével együtt őt is Auschwitzban ölték meg.
Mély meggyőződésem, hogy a magyar zsidóság többségének brutális elpusztítása - s velük együtt az általuk képviselt életmód eltűnése - nemcsak a zsidók tragédiája, hanem az egész magyar társadalomé. Amikor a könyvemben szereplő, a holokauszt idején meggyilkolt emberekre gondolok, persze gyászolom a hírességeket, de még inkább gyászolom a névtelen szabókat, cipészeket, falusi doktorokat s az olyan embereket, mint Henrik bácsi, anyám Léván élt vendéglős nagybátyja, a mesésen finom datolyatorta receptjének közlője. Az élet szegényebb nélkülük Magyarországon." (a Szerző)
