László Kósa

Kósa László (1942) történész, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művelődéstörténeti Tanszékének professzora. Tanulmánykötetének átfogó problematikája: miként találják meg a helyüket az egyházak a fölvilágosodás utáni polgári társadalomban. A tanulmányok az egyháztörténet kevéssé ismert, illetőleg föltáratlan fejezeteit tárgyalják művelődés- és társadalomtörténeti, vagy történeti-néprajzi megközelítésben. Egy részük a magyar kultúra jellegzetes felekezeti tagolódásának keretében több egyház kérdéseit együtt elemzi, nagyobb hányaduk a protestánsokkal, elsősorban a reformátusokkal foglalkozik. A kötet a társadalom vallásosságát, az egyházi élet, vallási kulturális események, testületek, intézmények és egyesületek történeti alakulását, írók, közéleti szereplők, értelmiségiek felekezeti kötődését, továbbá kiemelkedő egyházi vezetők életét mutatják be.

Az 1940-es évek óta nem készült nagyobb szabású összefoglaló a magyar kultúra múltjáról. A kötet szerzői más-más szakterületek kutatói, ezt a régi hiányt pótolják. Koronként változó fontos tényezők és meghatározó elemek következményeként a tematika sokfelé ágazik, de a történetkutató tudományok együttműködésbeli mégis egységesen bontakozik ki az a kulturális-civilizációs folyamat, amelyet mai hazájába érkezése előtt, majd 1100 éves kárpát-medencei története során a magyarság létrehozott, és a mi földrészünkbe gyökereztette, egyedi vonásokkal ruházva föl a magyar művelődést. A kötet egyes fejezetei a nagy történelmi korszakokat és stílusáramlatokat követik.