Elena Kostyuchenko

Újságírónak lenni annyit jelent, hogy kimondjuk az igazat. Hazafinak lenni pedig azt, hogy akkor is szeretjük a hazánkat, amikor nem szépítjük a valóságot.Elena Kostyuchenko tizenhét éven át tudósított arról az Oroszországról, amelyet a hatalom el akart rejteni. Írt a pszichiátriák magára hagyott betegeiről, a Krím megszállása során elesett katonák gyászoló családjairól, a foglalt házakban élő kitaszított tinédzserekről, a legszennyezettebb szibériai iparváros lakóiról, a beszláni túszdráma elfelejtett túlélőiről.A Novaja Gazeta újságírójaként – a meggyilkolt Anna Politkovszkaja kollégájaként – egy olyan független lapnak volt a munkatársa, amelyet az autoriter hatalom végül betiltott. Amikor 2022-ben Oroszország megtámadta Ukrajnát, az elsők között indult a frontra tudósítani. Haza azonban már nem térhetett: egy Münchenből Berlinbe tartó vonaton megkísérelték megmérgezni. Az I Love Russia egyrészt legfontosabb helyszíni riportjainak gyűjteménye, másrészt lírai hangvételű memoár. Egy fiatal, bátor nő vallomása, aki nem hajlandó hallgatni – és azok nevében is szót emel, akiknek a hangját a hatalom nem akarja meghallani.

**WINNER OF THE PUSHKIN HOUSE BOOK PRIZE 2024** To be a journalist is to tell the truth. Here is Russia as it really is. Part memoir, part collection of Elena Kostyuchenko’s fearless reporting, I Love Russia introduces us to places we’ve never seen and to people who’ve been systematically, brutally erased from view by Putin’s regime. We enter secretive state-run facilities for disabled people, abandoned buildings haunted by suicide and violence, and a schoolyard marked by unacknowledged massacre. We meet village girls recruited into sex work, queer people in the outer provinces, and patients and doctors on a Ukrainian maternity ward. The result is a singular, uncompromising, and profoundly humane portrait of a nation – and of an extraordinary woman who refuses to be silenced.