Kosztolányi Dezsőné

A ?példátlan értékű kötet Kosztolányi Dezsőné fiatalkori önéletírását, a Nyugatban közölt, illetve kéziratban maradt, könyvben soha meg nem jelent novelláit, írókról, színészekről, írófeleségekről készült portréit tartalmazza. Az írások többsége megdöbbentő vagy megrendítő. Elsősorban őszintesége miatt.Ifjúkori memoárjában még ma is meglepő őszinteséggel vall egy, a századforduló éveiben gyerekeskedő, budapesti zsidó lány mindennapi gondjairól: családról, szegénységről, szerelemről, szerelmi életről, nőiességének felfedezéséről. Novellái – kordokumentumok, író-, színész és írófeleség portréi még inkább azok. Olykor gonoszak, máskor kötekedőek vagy egyenesen intimek, de mindig hitelesek. Akikről olvashatunk: Ady Endre, Csáth Géza, Móricz, Karinthy, Jászai Mari, Márkus Emilia, Ujházy, Török Sophie, Karinthy Aranka, Móricz Janka, Márai Sándor felesége, Ilonka, Tóth Árpád felesége és még sokan mások.A Nyugat világa, egy nagy történelmi időszak irodalmi és nem csak irodalmi élete, annak hétköznapjai elevenednek meg előttünk egy szemtanú, egy élő tanú emlékirataiból.

Az ?emlékező, az egykori színésznő, Harmos Ilona nem férje révén ismerte meg Karinthyt, éppen ellenkezőleg, Karinthy „szólította le” egyszer az utcán, s mutatta be később barátjának, Kosztolányinak. A kötetben többé-kevésbé megtaláljuk Karinthy életének főbb állomásait. A szerző igyekezett felderíteni gyermekkorának legfontosabb eseményeit, bemutatni a népes Karinthy-családot, majd ezután első és második házasságának történetéről, a svédországi agyműtétről, s végül halálának körülményeiről olvashatunk. A közbeeső részeket anekdoták, ugratások, emlékfoszlányok (néha csak egy-egy mondat, jó bemondás) töltik ki, Karinthy megjelent műveiből vett idézetekkel tűzdelve. Az előforduló kisebb tévedéseket a szerkesztők a jegyzetekben korrigálták.Bár néhány új történettel kiegészíthetjük a kötet nyomán a Karinthy-sztorik hadát, lényegesen újat nem tudunk meg a szereplőkről. Meglehetősen félrevezető a szerző szélsőségesen elfogult ellenszenve Karinthy feleségei, de főként Bőhm Aranka iránt, melyet visszaemlékezéseiben egyáltalán nem rejt véka alá. Élhetünk a gyanúperrel, hogy életében, szemtől szembe sokkal kedvesebb volt az asszonnyal.Kellemes, könnyű olvasmány, ha eltekintünk attól, hogy az írónő nem kifejezetten stílusművész, s így előadásmódja kissé száraz, mondatai monotonon koppannak, éles kontrasztban a Karinthytól vagy Kosztolányitól származó idézetekkel. Az viszont dicséretére válik, hogy mindvégig mértéktartóan a háttérben marad, sőt még a férjét sem emlegeti a kelleténél többször, így a kötet csakugyan Karinthyről szól.