Mercédesz Kutasy

„Einstein már beletörődött abba, hogy senki sem lesz képes kielégítően megoldani az egyenleteit, legalábbis az ő életében nem. Hogy Schwarzschildnek ágyúdörgés és mérgező gázfelhők közepette sikerült, az valóságos csoda: „Sosem gondoltam volna, hogy valaki ennyire egyszerű megoldást talál a problémára!”, felelte Schwarzschildnak, amint lecsillapodott, majd megígérte, hogy mielőbb az akadémia elé tárja a munkáját; azt azonban nem tudta, hogy egy halott embernek ír.” Benjamín Labatut ismert tudósok életét tárja elénk, akiknek a felfedezései minden elképzelésünket felülmúló erkölcsi dilemmákkal és következményekkel jártak. Nyaktörő tempóban és felkavaró részletességgel meséli el olyan gondolkodók történetét, akik átformálták a lehetségesről alkotott elképzeléseinket. Az Amikor nem értjük többé a világot a tudományos és matematikai felfedezések, az őrület és a pusztulás közötti bonyolult kapcsolatokról szól. Fritz Haber, Alexander Grothendieck, Werner Heisenberg, Erwin Schrödinger - csak néhány név a szellemóriások közül, akiknek zaklatott életébe Labatut beavatja az olvasót, megmutatva, hogyan küzdöttek meg a lét legsúlyosabb kérdéseivel. Zsenialitásuk páratlan, ugyanakkor sokszor köztük és barátaik, szerelmeik közt áthidalhatatlan szakadék húzódott, s nemegyszer elszigeteltség és téboly lett az osztályrészük. Bizonyos felfedezéseik jobbá tették az életet, míg mások káoszt és elképzelhetetlen szenvedést szültek, ám a legtöbb esetben egyértelmű határvonalat sem tudunk húzni az erkölcsi kategóriák között. A könyvet Kutasy Mercédesz értő fordításában olvashatjuk. A kötet a 2021-es Nemzetközi Booker-díj és a 2021-es Nemzeti Könyvdíj jelöltjei között szerepelt a fordítások kategóriában.

Ez a remekmű az egyik legjátékosabb regény, amely Latin-Amerikából valaha eljutott a világba. Guillermo Cabrera Infantét egy csapásra a spanyol ajkú halhatatlanok sorába repítette, a magyar fordítás mégis több mint ötven évet váratott magára. A Trükkös tigristrióban feltárul az ötvenes évekbeli Havanna: kultúra, moziklasszikusok és lüktető muzsika – a város kakofóniája és az élet szabadesése. Elsőre úgy tűnhet, hogy a mű néhány kubai bohém éjszakai kalandjait beszéli el, ám valódi főszereplője maga a nyelv: elsősorban a beszélt nyelv, a nyelvi játékok, kétértelműségek, szimmetriák (eredeti címe: a Tres tristes tigres már eleve egy nyelvtörő). A regényt méltatói az Ulysseshez hasonlítják, ám egyesek szerint „frissebb”, „erotikusabb”, „viccesebb”; ugyanakkor Salman Rushdie jegyzi meg Cabrera Infantéval kapcsolatban, hogy emigráns íróként „ugyanúgy szinte teljes mellőzöttségben élt Londonban, mint Elias Canetti”. A hazájától és fiatalkorától eltávolodott szerző az emlékeit összegyűjtve teremti meg Havanna Fidel Castro előtti, szexuálisan túlfűtött kabarévilágának elbűvölő látomását és színes alakjait. Miközben a karibi szigetország történetének egyik legvéresebb időszakában játszódik a regény – korrupt elit, amerikai nagyvállalatok szabadrablása, diktatúra, maffia, nyomor és prostitúció –, Cabrera Infante távolságot tart a politikától, és ezáltal valami sokkal izgalmasabbat és lényegibbet mutat fel: örökérvényű irodalmat és káprázatos életet.

Hogyan lehet - ha lehet - kijutni Borges labirintusaiból és börtöneiből? Miért ír le Bolano száznál is több, egymásra kísértetiesen hasonlító gyilkosságot? Milyen trükkökkel éri el Cortázar, hogy olvasója úgy érezze, a szöveg világa és saját valósága között nincs már éles határ?  Kutasy Mercédesz merész és sokszínű elemzései nem csupán a nálunk is népszerű latin-amerikai írók munkásságába vezetik be az olvasót, de olyan európai és magyar alkotók világába is elkalauzolják, mint Duchamp, Malevics vagy Kassák Lajos. A szerző nem csak térben, időben is nagy távot jár be: a legfrissebb kortárs performanszoktól a 20. század klasszikussá vált irodalmi szövegein át egészen a mexikói barokk apácaportrékig tekint vissza. Könyve „gondolati térkép, metairodalmi bédekker egy lehetséges, ám semmiképp sem kizárólagos Latin-Amerika felfedezéséhez".