János Lackfi strana 2 z 7

Lackfi János dinamikus, játékos versét ebben az életteli keménytáblás lapozóban Pápai Barna élénk illusztrációi elevenítik meg a legkisebbek számára.

"Mindenkinek van egy cérnaszála. Azon függ az élete. Huszonegy cérnaszál lobog valahol a vízben, a levegőben. Még huszonegy elszakadt cérnaszál." Lackfi János író, költő, műfordító új elbeszéléskötete nem huszonegy, hanem sok-sok ilyen cérnaszálról szól. Felvillanó emberi sorsokról. Hol vicces, hol szomorú történetekről. Vagy egyszerre viccesekről és szomorúakról. Hogy kerül egy maffiózó mobiltelefonja Jézus lábához? Milyen krimi az, amiben egy gumimatrac a gyilkos? Mi a csuda az a böngyörkefesztivál? Nem mindegy? Legyen zene, legyen tánc! Önök láttak már repülő macskát onlájn oktatás keretében? Vajon megöli D. Judit budai lakos a férjét ötvenhárom késszúrással? Hogy lehet egy embert lehúzni a vécén? Hogy kerül revolver, motor és vaskerítés a Duna mélyére? És ki szedi elő onnan? Ismersz olyan embert, akinek egy szempillaszálon múlott az élete? Ki az, aki élőben jelentkezik be apja temetéséről, és még az outfitje is illik a koporsóhoz? Ki nyeri a nagy bejgli-világbajnokságot? Ilyen és ehhez hasonló kérdések. Élő, húsbavágó sorsok. Férfisorsok, női sorsok. Szerelmek, csalódások, mániák, fóbiák, paranoiák, esküvők, gyászmisék, keresztelők. Bejgli, kocsonya, kávéhab, bogyiszlói paprika vodkával. Karanténon, vakcinán, járványon innen és túl. Zajlik a lájf!

"Ez a Lackfi nem nyugszik. Nem hagy békén az igazságaival. Mindig írnia kell valamit, ami reményt ad. Ami észhez térít. Ami kizökkent a nyugodt lemondásból és önsajnálatból. Csak miattam ír és nekem. Nem száll le rólam. Szinte látom, mikor felveri az Úr: János, ez a gyerek már megint fel akarja adni. Írd meg neki ezt, hogy ne tehesse." (Péter) Isten nem automatákat akart teremteni, hanem tépelődő, tévedő, újrakezdő lényeket, akikkel érdemes együtt játszani a legbonyolultabb stratégiai játékot. Gyufásdobozba gyömöszöli kedvünkért a kozmoszt, elkísér urológushoz és adóhivatalba, kemoterápiára és focimeccsre. Megmutathatjuk neki a kedvenc rétünket, melyet ő teremtett, mégis örül a hívásunknak, mint egy kölyök. Lackfi János újabb jóéjtpuszijai ismét arra hívnak, hogy ne ússzuk meg olcsón, éljünk teljes szívvel, mohón Isten jelenlétében.

Hogyan élt, mivel foglalkozott Isten fia az emberek között - és mi történt vele húsvétkor? Lackfi János szívmelengető meséje a szeretet erejéről és a reményről szól. Horváth Ildi meghitten kedves illusztrációival kiegészülve örök ismerős és egyidejűleg abszolút újszerű lesz a sokszor hallott rege, a legkisebbek és a legnagyobbak is örömet lelnek benne.

„Mindenkinek van egy cérnaszála. Azon függ az élete. Huszonegy cérnaszál lobog valahol a vízben, a levegőben. Még huszonegy elszakadt cérnaszál.” Lackfi János író, költő, műfordító új elbeszéléskötete nem huszonegy, hanem sok-sok ilyen cérnaszálról szól. Felvillanó emberi sorsokról. Hol vicces, hol szomorú történetekről. Vagy egyszerre viccesekről és szomorúakról. Hogy kerül egy maffiózó mobiltelefonja Jézus lábához? Milyen krimi az, amiben egy gumimatrac a gyilkos? Mi a csuda az a böngyörkefesztivál? Nem mindegy? Legyen zene, legyen tánc! Önök láttak már repülő macskát onlájn oktatás keretében? Vajon megöli D. Judit budai lakos a férjét ötvenhárom késszúrással? Hogy lehet egy embert lehúzni a vécén? Hogy kerül revolver, motor és vaskerítés a Duna mélyére? És ki szedi elő onnan? Ismersz olyan embert, akinek egy szempillaszálon múlott az élete? Ki az, aki élőben jelentkezik be apja temetéséről, és még az outfitje is illik a koporsóhoz? Ki nyeri a nagy bejgli-világbajnokságot? Ilyen és ehhez hasonló kérdések. Élő, húsbavágó sorsok. Férfisorsok, női sorsok. Szerelmek, csalódások, mániák, fóbiák, paranoiák, esküvők, gyászmisék, keresztelők. Bejgli, kocsonya, kávéhab, bogyiszlói paprika vodkával. Karanténon, vakcinán, járványon innen és túl. Zajlik a lájf!

„Megszűnt a wifi, akadozgat a jó net... Dőlj, laptopom, ím az ölembe ide!” Lackfi János. „Elszáll a vakond, eliramlik a lajhár... Tűrj, kedvesem, ülj az ölembe ide!” Vörös István. Kötetünkben az olvasó megtalálja a magyar költészet legismertebb verseit és azok mai átiratait. Isten áldd meg a magyart belső széthúzással... Na, srácok, még mi van széles e suliban szebb dolog az tornánál?... A tanárok idegére rámegyünk, rámegyünk, mert nincsen többé már agyunk... Nem lophatom el senkitől, ellopom hát mindenkitől... Csabi bácsi nagy titokban a portfólióját mossa... Süvölt a tornéjdó a sztormi szkáj alatt... Negyvenen túl jön az erőltetett gyerek... Lökött bulizásnak gyönyörű ideje...Röpdösnek a poénok, ám a könyv mégsem paródia gyűjtemény. Sok a mélyebb, komolyabb elszámolás a korral, amelyben élünk, az élettel, amely adatott. Hol örvendezve, hol mérgelődve, hol borúlátón, hol józanon, hol viccesen, hol gyengéden bámulhatunk rá táguló világunkra.

Mintha egy sokféle szólamot éneklő kórust hallgatnánk, olyan olvasni ezt a kötetet. Lackfi János versei egy család mindennapjairól mesélnek, ám csöppet sem mindennapi módon: viccesen, bölcsen, bátran és nagyon őszintén. A gyerekek csodás találmányokról álmodoznak, cserebogarat gyűjtenek és szirmokat, hol szerelmesek, hol beléjük szerelmes valaki, éppen legyőzik a hisztit, ámulnak a tengerparton, lelkesen legyekre vadásznak, vagy éppen arra vágynak, hogy legyen egy saját szupermenjük. Ebbe a szeretni való kavalkádba szól bele időnként mélyebb hangján az apa, aki rácsodálkozik saját családjára és életére, a világra, Istenre – és a gyerekre, aki benne lakik.

Az élet első éveiben fontos, hogy a szülő hangja, érintése, mosolya, ölelése kísérje a gyermeket. A személyes kapcsolatok és az összenevetések elmaradhatatlanok. A Százérintő harminc ölbeli játéka ebben van segítségünkre. Lackfi János mondókáiban, a süni, mókus, labda, béka, szúnyog mellett a mobiltelefontól a repülőig sok mai tárgy is helyet kap, és alkalmat ad az önfeledt játékra, cirógatásra, böködésre, dögönyözésre. A rigmusokhoz kapcsolódó játékleírásokat J. Kovács Judit a Kerekítő baba-mama foglalkozáshálózat vezetője készítette.

Jézus sosem gördeszkázott volna a kicsinyekkel. Vagy mégis? Istennek annyi dolga van, meghalni sem ér rá. Vagy mégis? És pont énértem? Jézus profilképet váltott: I stand with humanity. És bűnösökkel is barátkozik? Jelentkezzünk azonnal elvonókúrára. Vagy jobb, ha Istentől vagyunk részegek? Akarunk moldvai zenére táncolni a Szentháromsággal? Vagy kitekerni a kegyelmeket Isten kezéből, ahogy az ovis küzd a kismotorért? Lackfi János "jóéjtpuszijai" tűzzel, szenvedéllyel szólnak a hitről, és szédítő száguldásra invitálnak Isten kalandparkjában.

Jézus sosem gördeszkázott volna a kicsinyekkel. Vagy mégis?Istennek annyi dolga van, meghalni sem ér rá. Vagy mégis? És pont énértem?Akarunk moldvai zenére táncolni a Szentháromsággal? Vagy kitekerni a kegyelmeket Isten kezéből, ahogy az ovis küzd a kismotorért?Lackfi János „jóéjtpuszijai” tűzzel, szenvedéllyel szólnak a hitről, és szédítő száguldásra invitálnak Isten kalandparkjában. "Elemien őszinte, teljes valónkat felforgató, izgalmasan sokféle, csípősen friss korképet, semmitől vissza nem riadó rákérdezést és szembesítést tart a kezében a jóra bátor olvasó. Kíméletlen és kedves, lényeglátó és vicces, provokatív és játékos, fájdalmas és gyönyörű könyv ez – csak egyvalami nincs benne: kétségbeesés." - Szabó T. Anna "Mennyire sokat jelentett gyerekként az a pillanat lefekvéskor, amikor apa odahajolt, elrendezgette rajtunk a takarót, fejünk alatt a párnát, és még mondott egy mondatot, amin aztán gondolkodhattunk elalvásig! Lackfi János az itt olvasható szövegeken keresztül a közösségi médiában emberek tízezreinek adott bátorítást, derűt, gondolkodnivalót." - Hodász András "Nem ismerek senkit, aki ilyen elegánsan és ennyi szeretettel tudna páros lábbal beleszállni a vallásos sztereotípiáinkba, melyek elválasztanak minket az élő Istentől." - Bolyki László

Versírást nem lehet tanulni, nem? Költőnek születni kell! Megszületik: kisfiú, kislány vagy költő? Akkor külön tesszük a babát. Naná, vízszerelőnek meg focistának is születni kell. Minden olyan munkához, amit szívvel-lélekkel végzünk. A költészet műveléséhez nem elég a hatalmas szív és máj, mint a nótázáshoz. Meg az ihlet sem, amitől habzik a szánk, és rángatózni kezdünk. Nem árt némi erőnlét, gyakorlás, csak épp az irodalmi izomzat nem látszik a strandon. Annál inkább megfigyelhető a javuló szövegminőségen. Lackfi János egyetemen, fesztiválon, versműhelyekben, internetes fórumokon több mint húsz éve tanít írástechnikai trükköket fiatalok és felnőttek sokaságának. Ezeket a tapasztalatait összegzi most gyakorlatias könyvében, hogy minél többen nekilássanak az irodalmi fekvőtámaszozásnak, és kigyúrhassák magukat. A kötetet használva bárki megtanulhat kicsit jobban írni, mint ahogy eddig tette. Több tucat feladat vár az aktív olvasóra ebben a pörgős, életszagú kézikönyvben. Ugyanis a költészet az életről szól, meg persze halálról, szerelemről, családról, nyelvről, Istenről, örömökről, fájdalmakról. És közben nem olyan nagy kunszt egy kis rímelést vagy anapesztust tanulni. Meg a szabad vers szabályait. Kézműves költészetet. Mert hogy ez jó mulatság, jó buli, jó játék. Akkor is, ha olykor véresen komoly játék.

Lackfi János újabb szívmelengető mesekönyve! Jézus születését, a karácsony igaz meséjét mondja el: azt, amit generációk óta újra és újrahallgatunk. Horváth Ildi meghitten kedves illusztrációival kiegészülve örök ismerős és egyidejűleg abszolút újszerű lesz a sokszor hallott karácsonyi rege, a legkisebbek és a legnagyobbak is örömet lelnek benne. A MESEPOGÁCSA könyvcsalád első kötete! Előkészületben: Szabó Imola Julianna: Rókamók és Círmacs Veszpi Gyula: A fogatlan kalóz

Valentín, čiže Tino chodí do triedy výnimočne talentovaných detí, z ktorých každé má nadanie na čosi iné: niekto na hudbu, iný na tanec, filozofiu, či biológiu dážďoviek. Jasné, že ostatné triedy v škole najmúdrejšie decká z Áčky neznášajú a robia im zle. Našťastie majú v triede Artúra, nadaného športovca, na ktorého si nik netrúfne. Jedného dňa nájde Tino vo svojej lavici lístok so slovami: „Podľa mňa je Tino na zožratie, som doňho až po uši... Love!“. Keďže hlavný hrdina je každú chvíľu zamilovaný do nejakej spolužiačky a žiadna oň doposiaľ neprejavila záujem, okamžite rozbehne pátranie po svojej tajomnej ctiteľke. Žeby mal šancu naozaj zažiť milostné pletky, a nielen o nich snívať?Mládežnícky román o citlivom období dospievania plný až groteskného humoru z pera popredného maďarského spisovateľa Jánosa Lackfiho skvele dopĺňajú ilustrácie Istvána P. Szathmáryho.

„Honfoglaláskor a nagy kavarodásban elveszett Mackó nevű komondorunk, kezes jószág. Mindenkinek a kezét tépi le. Először. A becsületes megtalálónak kézből fizetünk." Nos, ez egy Facebook-bejegyzés a honfoglalás korából, épp csak példaképpen.  Lackfi János új könyvét nem kell túl komolyan venni: bolondozás ez, a képzelet képtelen játéka - milyen posztok születhettek volna, ha van Facebook Jézus idejében, vagy a reformáció korában, vagy a francia forradalom alatt...  De vannak a könyvben képzelt párbeszédek is, melyekben a magyar költészet jeles alakjai a zord és földhözragadt valósággal szembesülnek: Petőfi például a „Nemzeti dal" soraival biztatja egy honfitársát, aki ezt zaklatásnak veszi; Léda pedig egy kicsivel több aktivitást várni el Adytól a „Héjanász" borongós sorai helyett.  Lackfi János, mondhatni, tiszteletlenül bánik a történelem nagy alakjaival és a magyar irodalom zseniális alkotóival, de emögött a tiszteletlenség mögött mély szeretet, rengeteg ismeret és persze remek humorérzék bújik meg.

Teremteni elképesztő izgalmas. Mekkora érzés gyurmából élethű macit gyúrni, nem? Vagy malacot... Vagy kiskutyát... Vagy madarat... Vagy elefántot... Képzeljétek el, az Egyisten mennyit mulathatott, miközben hullócsillagot, pörölycápát, pandahangyát, tapírt, örvösmedvét, csikóhalat teremtett! Ráadásul élő anyagból izgő-mozgó lényeket! Meg embert is, akinek a fejéből kipattant az egész mostani világ. Joseph Haydn zeneszerző csodás muzsikával próbálta elképzelni a világteremtés hatalmas munkáját és örömét, az ő oratóriumát megtaláljátok az interneten.

Az első pici tejfog, az első önálló lépések, az első szülinapi gyertya elfújása... Ezekre a nagy pillanatokra minden szülő emlékszik. Az Életem első könyvét lapozgatva pedig beszélgethetünk róla, hogy milyen volt, amikor ő is kiprüszkölte az almapépet, és amikor tetőtől talpig csokitortás lett. És titokban mosolyogva gondolhatunk vissza, hogy azért egy kis szülői segítség is kellett annak a gyertyának az elfújásához... De milyen jó is - ezekre gondolni, amikor már minden vicces, bosszantó és legfőképp: meghatározó pillanaton túlvagyunk! Vagy amikor még mindezek előttünk állunk. Nagy kaland lesz! Lackfi János hatgyermekes édesapaként és Agócs Írisz kis-gyermekes anyukaként most ezt meséli el nekünk nagy-nagy rutinnal és elképesztő humorral.