János Lackfi strana 7 z 7

Apa, anya, mesélj! Csak egy rövidet! - hangzik a kérés szinte minden este, szinte minden gyerekszobában. Aludj kicsim, majd máskor, most nincs időm - hangzik a válasz túl sok este, túl sok gyerekszobában. Hát ezen a gondon szeretne segíteni a kiadó s zámos mai magyar szerző, illetve jó néhány élő klasszikus vagy nemrég elhunyt nagy gyermekíró egészen rövid meséivel. A három-négy perc alatt felolvasható történetekben szó esik a nincsenkutyáról, a repülő csokornyakkendőről, fogat mosni nem akaró ki rályfiakról, el nem olvadó hóemberekről, és más hasonló fura figurákról. Nem kizárt, hogy a szülőknek meg kell majd küzdeniük ezzel a jól ismert mondattal is: Apa, anya, csak még egyet!

Miért éppen "Élő hal"? Hát mert élek, akár hal a vízben. Mert a hal ősi szakrális jelkép. Mert élek-halok életért-halálért. Mert élő és holt költők társaságában szeretek mulatni. Mert az élő halak olyan esendően tátognak az áruházi akváriumokban, hogy nem tudja nem önmagát látni bennük az ember. Mert próbálom élőben közvetíteni, hogy nap mint nap élünk és egy kicsit meg is halunk." (Lackfi János)

Van valamerre, ha máshol nem, hát ebben a könyvben, egy kisváros, a neve Ozsonnád. Akad itt iskola, kocsma, templom, kerekes kút és Jolánbusz, no meg Mámori-tó és Hencegi-erdő. Aztán van ám itt két ovis, Beni és Szabi, no meg két komoly iskolás lány is, Heni és Ági. Első hajmeresztő kalandjukat közösen olvashatják már olvasni tudó kicsik és velük együtt olvasó nagyok.

Elkészült a Domboninneni Lakópark, a kellemes kis otthonok csupán első tulajdonosaikra várnak. Nem is kell sokáig üresen állniuk, hiszen Elemér, a kölyökfóka, Köles, a denevérfióka, Janka, a vadmacskalány és Dinnye, a hangyászkölyök épp lakhelyet ker es. Alighogy beköltözik a lelkes csapat, máris kezdetét veszi a kalandok sora. A gyorsulási versenytől kezdve a faágakkal való lövöldözésig mindent kipróbálnak, de lesz itt dalolás, mi több, méregkeverés is! Lackfi János tizenhárom kalandos kis törté nete vezeti be a gyerekeket az izgalmas mesevilágba - a kötetet Molnár Jacqueline gyönyörű illusztrációi díszítik.

Tudtad, hogy úgy táncol az egész világ, akár egy részeg elefánt? Riszál a folyó, szambázik a fa lombja a szélben, tangózik az árnyék a kövön. Lépéseink táncoltatják az utat, mellkasunkban diszkózik a szív, ereinkben zenevonatozva áramlik a vér. Zene minden, és tánc minden. Ebben a könyvben is táncritmust hallani, táncolva altatja kisbabáját az apuka medve, táncol a kipottyant fog egy madzag végén, bálnatáncot jár a tengeralattjáró a víz alatt, öklüket rázva, szitkozódva keringőznek egymással aut ósok és motorosok, pörög-forog a kosárlabda a gyűrű peremén, báloznak a szénabálák, de még az icipici atomok és a hatalmas bolygók is ritmusra forgolódnak. Ugye te is beállsz a körbe?

Igaz-e, hogy Franciaországban a legaranyosabb állatok gumiból vannak? Lehet-e tüskehajból copfot fonni? Van-e feltámadás a hullaházban? Érdemes-e lenyúzni apa bőrét, mintha döglött bivaly lenne? Minek tekeri le a boszorka az összes vécépapírt? Ehetők-e a felhők? Miért undorító a tornaóra? Milyen lehet bennszülöttnek lenni? Ilyesmikre ad itt választ Simon, Margit, Dorottya, Johanna, és persze a legkisebb gyerek, Ágnes. Íme a héttagú Bögre család hétköznapi kalandjainak újabb verses krónikája.

Történetek pedig nincsenek. A világ egyetlen, szakadatlan történés-láncolat, csak mi nyiszálunk belőle pletykát, anekdotát, hogy legyen eleje és vége. Így aztán történetek mégiscsak lesznek. Pali bátyáé, aki levágott lábbal mássza meg a templomtornyot. Lajcsié, aki talicskán elhordja a Kálváriát. A ruhatáros nénié, aki feljut a Holdra. A szomszédé, aki ipari kamerákkal rögzíti a kakas útjait. A nyomozóé, aki világháborús, gyilkos fegyvert keres. Nagyapáé, aki megállíthatatlanul gyors, mert a motor fékje elromlott. Negyvenhárom szeletnyi élet, olykor kegyetlenül, máskor humorosan vagy szomorkásan ábrázolva.