János Lackfi strana 7 z 8

Hogy miről szólnak a világ legrövidebb meséi? Hát hajóskapitányról meg királylányról, turmixgépről meg bankrablásról, kis Piroskáról meg egy gömbhalról, rántott húsról meg piaci légyről, senkiről meg mindenkiről, fületlen nyúlról meg nyúltalan fülről. Vagy csak a fészkes nyavalyáról? Vagy a fészketlenről? Ijjas Tamás és Lackfi János olyan irtó rövid, vicces meg szomorú meg szomorú-vicces meséket írtak, melyeket az okos olvasók nyugodtan folytathatnak tovább, akár a világ végéig is, meg még egy nap... A kék betűs meséket Lackfi János, a piros betűseket Ijjas Tamás írta.

Ki emlékszik az ovisteára? Hát a tojáslevesre? És a paradicsomos káposztára? Meg a tejbegríz-összekavarásra? Meg a mackósajt-pucolásra? Meg a kakaóscsiga-szétgöngyölésre? Meg a szilvásgombóc-magköpködésre? Meg a körözött-otthagyásra? Meg a betűtészta-kirakosozásra? Ki ne emlékezne a legjobb ovis mulatságokra! Kis és nagy ovisok, örökovisok, ide, ide! Itt a sok ovisétel, a kedvencek, a fujjfujjok, és most senki sem tömi belétek! Csak annyit olvassatok, amennyit kértek! Jó étvágyat kívánunk nektek!

Emil egy reggel úgy ébred, hogy szeretne egy denevér. Már csak az anyukáját kell meggyőzni arról, hogy ez jó ötlet... Lackfi jános rímbe szedett humoros szövege és a szerethetően rosszcsont Emil történetei e gyermekeket és felnőtteket is elbűvölik! "Kistesók, most nem azért, de Emil akar egy denevért! Ez így van, és nem máshogyan van! Emil denevért akar. Ez szokatlan... Igazit. Olyat, amelyik nappal aluszik. Szárnyas, fogas, karmos, körmös, gombszeme van, este röpdös!" (Részlet a Könyvből)

Lackfi János: A humor segít felröhögni a letapadt, évszázados lelki nyákokat. Aki nevetni tud magán, talán ritkábban jön indulatba, javul a kedélye, nem lesz olyan sérülékeny az önbecsülése. Van bennem egy csengő, amely manapság gyakorta jelez szellemi szmogriadót. Olykor fuldoklunk a politikai kipufogógázoktól. A nevetés viszont ózonbuborék. A nagy sikerű "Milyenek a magyarok" folytatásában sem csalódunk. Kedvcsinálóként álljon itt néhány görbe tükör: Szadista bölcsődalok, Külmagyarok, Rokonok és rókázások, A kínaiak a golyóikkal számolnak, Jégkocka ingnyakba. A nevetés és/vagy sírás garantált ezúttal is.

Mit csináljunk, ha unjuk a kaméleonunk színét? Tapétázzuk újra a falat, és ő majd alkalmazkodik! Ki az a maszatos szerecsen, aki életünkbe kis szerencsét belecsen? Hát a kéményseprő! Miért dobog Zsófi párnája? Hát mert apaszívet tettek bele. Miért latja borzasnak a világot Slimák, a forradalmár csigusz? Hát mert lobog a szeme a szélben. Hogyan vehetünk magántengert olcsón? Hát veszünk egy kagylót, abba eleve bele van építve! Miben különbözik a kulacs a kullancstól? Hogy az egyik csípősebb, mint amilyen vizes a másik. Miért hidegbajosak a felnőttek? Mert nyáron is hidegeskednek, ahelyett hogy örülnének a hűsségnek. Ez a könyv tele van hasonló életfontosságú kérdésekkel és válaszokkal, melyek nélkül igazán nem élet az élet! Lackfi Janos ugyanis felkért negyven versköltő bácsit meg nénit, hogy csapják a fejükbe aranysityaknak a napot, hiszen akkor bármit megtehetnek. Ők aztán kötélnek álltak, és nagy bátran, negyvenféleképpen szét- és össze- és át- és teleírták a világot... Kedves nullától kilencvenkilenc évesek, tessék bolyongani benne, tessék nyugodtan eltévedni és hazatalálni!

Milyenek is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.

Milyenek is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.

Tűzijáték - talán leginkább ez lehetne a színes és mozgalmas kötet valódi műfaja. Ha nem éppen vízizene, hiszen olvasása csak úszóknak (vagyis a magyar társadalom nagyobbik részének) ajánlott. Akad itt szerelem mamuszban, zombi kis fehér Suzukiban, emberhamburger és szappanopera, templomi szúnyog és bánatos protézis. Utazhatunk mohából készült traktoron, találkozhatunk mézes késekkel összehasogatott költőkkel, Szárnyati Gézával, a malaccal, és megtudhatjuk, vajon parasztkolbász-e az élet. A szerző precízen csapongó figyelemmel vizslatja saját mindennapjait, korunk világméretű történéseit, a lehető legjobb költőket és verseket, örökifjú klasszikusokat és patinás kortársakat. Mohón keresi az életet, no meg annak értelmét pizzakölteményekben és bizniszkarácsonyban, foci-katedrálisban és barkácsolt mennyországban, utcaművészetben és fára lógatott harisnyanadrágban, urológiai rendelésen és a teveháton szürcsölt kóla ízében. Útikalauz fotelben száguldó világvándoroknak.

Mihez kezdjen az ember, ha túl sok a pénze? Ha túl sok a kastélya, lova, tevéje, datolyaligete, oázisa, sivataga, bora, búzája, aranya, egyáltalán mindene? Aj, nem az a baj, mondjátok ti erre. Hanem ha kevés! Ha nem jut belőle fagyira meg csokira meg mozira meg mindenre! Igen ám, de kétezer évvel ezelőtt élt napkeleten három király, akiknek tényleg de tényleg megvolt mindene, derékig jártak az aranyban és nyakig az ezüstben és fejbúbig a datolyában, mégsem voltak elégedettek. Éppen ezért aranyat-ezüstöt-datolyát odahagyva veszedelmes útnak indultak, hogy megkeressék a leghatalmasabb Királyt, aki az egész világot uralmába hajtja, aki focilabdaként pörgeti a földet, és akinek az angyalok szolgálnak fel limonádét. Hosszú vándorlásuk egy istállóig vezetett, ahol pontosan azt látták, amit azóta minden karácsonykor az egész világ ünnepel. Ha szeretnéd követni őket nem mindennapi kalandjaik során, ez a könyv bevilágítja az utat, akár... nos, igen, akár a betlehemi csillag.

Apa, anya, mesélj! Csak egy rövidet! - hangzik a kérés szinte minden este, szinte minden gyerekszobában. Aludj kicsim, majd máskor, most nincs időm - hangzik a válasz túl sok este, túl sok gyerekszobában. Hát ezen a gondon szeretne segíteni a kiadó s zámos mai magyar szerző, illetve jó néhány élő klasszikus vagy nemrég elhunyt nagy gyermekíró egészen rövid meséivel. A három-négy perc alatt felolvasható történetekben szó esik a nincsenkutyáról, a repülő csokornyakkendőről, fogat mosni nem akaró ki rályfiakról, el nem olvadó hóemberekről, és más hasonló fura figurákról. Nem kizárt, hogy a szülőknek meg kell majd küzdeniük ezzel a jól ismert mondattal is: Apa, anya, csak még egyet!

Apa, anya, mesélj! Csak egy rövidet! - hangzik a kérés szinte minden este, szinte minden gyerekszobában. Aludj kicsim, majd máskor, most nincs időm - hangzik a válasz túl sok este, túl sok gyerekszobában. Hát ezen a gondon szeretne segíteni a kiadó s zámos mai magyar szerző, illetve jó néhány élő klasszikus vagy nemrég elhunyt nagy gyermekíró egészen rövid meséivel. A három-négy perc alatt felolvasható történetekben szó esik a nincsenkutyáról, a repülő csokornyakkendőről, fogat mosni nem akaró ki rályfiakról, el nem olvadó hóemberekről, és más hasonló fura figurákról. Nem kizárt, hogy a szülőknek meg kell majd küzdeniük ezzel a jól ismert mondattal is: Apa, anya, csak még egyet!

Miért éppen "Élő hal"? Hát mert élek, akár hal a vízben. Mert a hal ősi szakrális jelkép. Mert élek-halok életért-halálért. Mert élő és holt költők társaságában szeretek mulatni. Mert az élő halak olyan esendően tátognak az áruházi akváriumokban, hogy nem tudja nem önmagát látni bennük az ember. Mert próbálom élőben közvetíteni, hogy nap mint nap élünk és egy kicsit meg is halunk." (Lackfi János)

Van valamerre, ha máshol nem, hát ebben a könyvben, egy kisváros, a neve Ozsonnád. Akad itt iskola, kocsma, templom, kerekes kút és Jolánbusz, no meg Mámori-tó és Hencegi-erdő. Aztán van ám itt két ovis, Beni és Szabi, no meg két komoly iskolás lány is, Heni és Ági. Első hajmeresztő kalandjukat közösen olvashatják már olvasni tudó kicsik és velük együtt olvasó nagyok.

Elkészült a Domboninneni Lakópark, a kellemes kis otthonok csupán első tulajdonosaikra várnak. Nem is kell sokáig üresen állniuk, hiszen Elemér, a kölyökfóka, Köles, a denevérfióka, Janka, a vadmacskalány és Dinnye, a hangyászkölyök épp lakhelyet ker es. Alighogy beköltözik a lelkes csapat, máris kezdetét veszi a kalandok sora. A gyorsulási versenytől kezdve a faágakkal való lövöldözésig mindent kipróbálnak, de lesz itt dalolás, mi több, méregkeverés is! Lackfi János tizenhárom kalandos kis törté nete vezeti be a gyerekeket az izgalmas mesevilágba - a kötetet Molnár Jacqueline gyönyörű illusztrációi díszítik.

Tudtad, hogy úgy táncol az egész világ, akár egy részeg elefánt? Riszál a folyó, szambázik a fa lombja a szélben, tangózik az árnyék a kövön. Lépéseink táncoltatják az utat, mellkasunkban diszkózik a szív, ereinkben zenevonatozva áramlik a vér. Zene minden, és tánc minden. Ebben a könyvben is táncritmust hallani, táncolva altatja kisbabáját az apuka medve, táncol a kipottyant fog egy madzag végén, bálnatáncot jár a tengeralattjáró a víz alatt, öklüket rázva, szitkozódva keringőznek egymással aut ósok és motorosok, pörög-forog a kosárlabda a gyűrű peremén, báloznak a szénabálák, de még az icipici atomok és a hatalmas bolygók is ritmusra forgolódnak. Ugye te is beállsz a körbe?

Igaz-e, hogy Franciaországban a legaranyosabb állatok gumiból vannak? Lehet-e tüskehajból copfot fonni? Van-e feltámadás a hullaházban? Érdemes-e lenyúzni apa bőrét, mintha döglött bivaly lenne? Minek tekeri le a boszorka az összes vécépapírt? Ehetők-e a felhők? Miért undorító a tornaóra? Milyen lehet bennszülöttnek lenni? Ilyesmikre ad itt választ Simon, Margit, Dorottya, Johanna, és persze a legkisebb gyerek, Ágnes. Íme a héttagú Bögre család hétköznapi kalandjainak újabb verses krónikája.