János Lackfi strana 6 z 8

Tudta? Tudta, hogy most nyúlik pontosan? Hogy estefelé már szűk a fejem? Hogy szóljon hangosan a gyomrom? Hogy Agyarország nem apácazárda? Hogy én vagyok King és én vagyok Kong? Hogy próbálj meg lázítani? Hogy budapesti trafóházban nagy az Amper mindennap? Hogy milyen életet él millió, billiárd, trilliárd furcsa szám? Hogy van, ami szeretkezés meg nem is? Hogy jaj, úgy élvezem én a légkört? Meg hogy ha senki sincs, ki felvarrasson, varrasd föl magad? Hát most megtudja! A sláger fülbemászó bogár. Sőt, agybamászó. Dünnyögjük, hogy millió-millió-millió rózsaszál, fütyörésszük, hogy most múlik pontosan, zümmögjük, hogy szeretlek is, meg nem is, dudorásszuk, hogy olyan szép a lángja, üvöltjük, hogy elhagyom a várost, suttogjuk, hogy már megint izzad a tenyerem. Ha akarjuk, ha nem. És a slágerhez érzelmek tapadnak, emlékek. Ez ment akkor, tudod, azon a mólón... Ezt hallgattuk egy pohár bor mellett... Mikor szegény édesanyám... Szülés után a szülőszobán... Amikor megláttam őt az utcaforgatagban... Amikor tüntettünk... Amikor a győzelmet ünnepeltük... Amikor sírtunk, mert kikaptunk... Apám kakasa című nagysikerű könyvében két kitűnő költőnk, Lackfi János és Vörös István újrahangszerelte a gyerekkorunkból ismerős verseket. Most pedig felcsavarták a szöveget, vagyis énekelhető formában átírták azokat a slágereket, amelyek ismerősen csengnek minden magyar fülnek.

Ki emlékszik az ovisteára? Hát a tojáslevesre? És a paradicsomos káposztára? Meg a tejbegríz-összekavarásra? Meg a mackósajt-pucolásra? Meg a kakaóscsiga-szétgöngyölésre? Meg a szilvásgombóc-magköpködésre? Meg a körözött-otthagyásra? Meg a betűtészta-kirakosozásra? Ki ne emlékezne a legjobb ovis mulatságokra! Kis és nagy ovisok, örökovisok, ide, ide! Itt a sok ovisétel, a kedvencek, a fujjfujjok, és most senki sem tömi belétek! Csak annyit olvassatok, amennyit kértek! Jóó éétváágyat kííváánunk! Viszont kívánjátok, ugye?

"SZERINTEM A BÁLINT TÖK HELYES, TOTÁL BELEZÚGTAM... LOVE" - egyik nap ilyen feliratú levélkére bukkan Bálint, aki az egyik legjobb fej srác a "laza osztályban". Elkezd nyomozni, vajon ki érdeklődhet ennyire az ő szerelmi ügyei iránt... Merthogy lennének neki szerelmi ügyei, ha végre megtalálná azt a lányt, aki ezt a levelet írta... Igazi kamaszregény!

Hogy mi az ugrálóház? Persze: egy ház, amelyben ugrálni lehet. Hát ez a ház éppen egy könyv, és ebben a könyvben lehet ugrálni. Belesuttyan az ember, és addig ugrál, amíg ki nem pirosodik és meg nem izzad. Ugrál az egész világ, billeg a várrom a markunkban, táncolnak a részeg muslicák. Libeg-lobog tűz és víz, remeg a föld és zizeg a levegő, dobog a vér, és a fülünkben valami tamtam azt dobolja, hogy mi, kicsik és nagyok, most mindannyian nagyon élünk! A CD-n a kötet megzenésített versei a Sajtkukacz zenekar előadásában hallhatók.

A kötet játékos, humoros és őszinte vallomás a mai kamaszos gyerekek és gyerekes kamaszok életéről, problémáiról, az őket körülvevő komolykodó felnőttekről. A versekből vadi új tananyag lehet az általános iskolától a gimnáziumig!

Létezik-e olyan ország, ahol kolbászból van a kolbász? Ami konfekcióméret, mégsem töri a bütykömet? Amit bárki megengedhet magának? Ami még a csapból is folyik? Ami fel van virágozva, de nem rézágyú, nem is vízágyú? Ami ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni? Ahol mindaz, amit mondok, nem használható fel ellenem? Ahol nem csak az ügyvédem jelenlétében nyilatkozhatok? Ami nem kínai, csak Kínában gyártják? Ahol egyet fizetek, kettőt kapok? Ahol ha egyet fizetek, nem olyat kapok, hogy a fal adja a másikat? Ami nem okoz komoly fejfájást, legfeljebb komoly fejtörést? Ahol nem várható keletről komoly frontátvonulás? Ahol az árak a földön járnak, a bérek meg az égben? Ahol hogyha nékem sok pénzem lesz, felülök a repülőre? Ahol szeretném a homokórát megállítani? Ahol úgy élek, hogy majdnem belehalok? Ahol mindenütt jó, de legjobb? Ahol otthon vagyok minden otthonban? Ahol dúl a létharc, ahol hemzsegnek a fénylátók, ahol szakítás után kettéhasítják a bútorokat, ahol Luxemburgot hazánkhoz csatolják, ahol Erőspista, Kiskapu, Árvalányhaj, Ihajcsuhaj, Délibáb és Ügyesbeton vígan és búsan élik életüket? Ezek a csavaros történetek ismét a magyarok földjére visznek minket.

A népszerű költő a szerepvers hagyományát megújítva öt közismert ókori (Pál apostol, Remete Szent Antal, Szent Ágoston) és középkori szent (Szent Ferenc, Szent Margit) hangján szólal meg. A könyv nemcsak rendhagyó kísérlet, hanem egyedülálló teljesítmény is mind a Lackfi életművön, mind pedig a kortárs lírán belül: mivel a témában rejlő veszélyeket nemcsak hogy messze elkerüli, de különleges és eredeti műfajszintézisével a kortárs tárgyias líra mintadarabját alkotja meg - ahol a szenteknek tapinthatóan "arca lesz".

A népszerű költő a szerepvers hagyományát megújítva öt közismert ókori (Pál apostol, Remete Szent Antal, Szent Ágoston) és középkori szent (Szent Ferenc, Szent Margit) hangján szólal meg. A könyv nemcsak rendhagyó kísérlet, hanem egyedülálló teljesítmény is mind a Lackfi életművön, mind pedig a kortárs lírán belül: mivel a témában rejlő veszélyeket nemcsak hogy messze elkerüli, de különleges és eredeti műfajszintézisével a kortárs tárgyias líra mintadarabját alkotja meg - ahol a szenteknek tapinthatóan "arca lesz".

A vers véresen komoly játék. Lackfi János Kosztolányi és Weöres szellemében bukfencezik a szavakkal, szárnyat igéz rájuk, röpteti őket. Amit csinál, nem csak bot és vászon, hanem bizony zászló, rajta az élet címere. Tolla alól kikerül fogyókúra-sanzon, radiátor-keringő, hátborzongató madrigál, Skoda-dal, útszéli ballada, lángoló szabadvers, virtuóz Énekek Éneke-változat, elégia a villamosgarázsról, rongyszőnyeg közmondásokból, meditáció öt pár kínai zokniról (együtt olcsóbb). A vers a legjobb utazási iroda. Elröpít ezer kilométerekre, ezer évekre, szinte szédülünk. Látjuk, ahogy egy kéz leírja az Ómagyar Mária-siralom sorait. Ahogy komoly szakik suvickolják a csillagokat, nehogy már hiába fizessük a fényreklámot. Ahogy a Szent Dénes-templom kriptájában márványkirályok alszanak. Ahogy a költészet nudista strandján a napkorongot használják gumilabdának. Ahogy az égbolt húslevesében járókelők úszkálnak, mint cupákok. Ahogy a szerelmesek egymás testéről eszik le a mazsolát. Ahogy a gyerekek zsivány tekintetükkel felrobbantják a világot. Egy irodalmi estre várva valaki így szólt a mellette ülőhöz: "Tudod miért akartam eljönni? Mert ez a Lackfi olyan mostani költő." Mostani és mindenkori. Lackfi János író, költő, műfordító, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász. Harmincnál több kötet. Fele gyerekeknek, fele felnőtteknek. Fele vers, fele próza. Harmincnál több kötetnyi műfordítás franciából. Tizenhét év tanítás az egyetemen. Évi száznál is több fellépés. Sok-sok dalszöveg, dráma, tárca, esszé, glossza, ezer aprócikk. József Attila-díjas, Prima Primissima-díjas. 1971-ben született Budapesten, jelenleg Zsámbékon él feleségével és hat gyermekével. Van két unokája.

Eper bácsi, a meg nem értett művész. Dinnye bácsi, az örök házmester. Körte úr, az elfoglalt üzletember. Torma kisasszony, a migrénes fiatalasszony. Pitypang bácsi, a nagydarab melós. Cukkini néni és Padlizsán néni, vénkisasszonyok. Mák, egyetemista. Ribizli, magányos kislány. Szeder, a vagány városi szamuráj. Hogy kik ők? A Belvárosi gyümölcsök. Egy átlagos pesti bérház lakói. Mi vagyunk, gyerekek és felnőttek, kamaszok és öregek, vidámak és szomorúak ­ ahogy Lackfi János és Molnár Jacqueline látja.

Kövér Lajos olyan kövér ember volt, hogy akkora karosszék kellett neki, mint egy hajó. ÉS olyan kövér, hogy akkora ágyban fért csak el, mint egy repülő. És olyan kövér, hogy nem ehetett kisebb asztalról, mint egy ház. Az utcát, ahol lakott, róla nevezték el. Mégpedig azért, mert szinte az egész utcában nem élt senki más, csak ő, Kövér Lajos. Egy barátja viselt rá gondot, Sovány Lacinak hívták. Csak hát a barátkozásért sajnos senki sem ad fizetést, pedig jobb lenne, ha adnának, mert akkor az emberek többet barátkoznának. Igaz persze, hogy a pénzért barátkozásban nincs is sok köszönet, mert az általában addig tart csak, amíg a pénz, vagyis semeddig sem, hiszen a pénz gyorsan elgurul, mint egy sportkocsi. A történetben aztán előkerül egy csomó nemzetközi hírű súlyemelő, egy csomó lepotyogott kőműves, egy csomó óriás méretű., tarka zokni, egy csomó színes öltönyös, amerikai menedzser, egy könyékig olajos autószerelő bácsi, no meg egy fehér ló.

A "magyar ember" nagy sikerű kalandjai után most íme egy csokor rémtörténet. Hol viccesek, hol szomorkásak, de mindig nagyon emberiek, és alighanem Magyarországon kellett megtörténniük. Mit keresnek farkaskutyák egy mentőautóban? Hogyan győzheti le egy vézna kiskölök másfél mázsás tornatanárát? Mennyi fagyállót képes meginni egy igaz magyar betyár? Miért mutogat valaki fotókat a nagyanyjáról? Hogyan leckéztessük meg a főnökünket? Mit keres a bolygó hollandi Hübinger Antal szobafestő lakásán? Hát Rigoletto a panelban? Hol járhat e percben a BKV-hajú lány? És mi van, ha egy óvatlan pillanatban csak úgy kizuhanunk a semmibe? Kérem, kapcsolják be biztonsági övüket, a hullámvasút nekilódul, és meg sem áll hazáig!

Milyenek is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.

A két kortárs költő, Lackfi János és Vörös István az Apám kakasa legújabb kiadásához a korábban megismert és megszeretett több mint félszáz költemény mellé most egy újabb tizenegy klasszikus verset válogatott. A jól ismert verssorok ott csörögnek,

Mihez kezdjen az ember, ha túl sok a pénze? Ha túl sok a kastélya, lova, tevéje, datolyaligete, oázisa, sivataga, bora, búzája, aranya, egyáltalán mindene? Aj, nem az a baj, mondjátok ti erre. Hanem ha kevés! Ha nem jut belőle fagyira meg csokira meg mozira meg mindenre! Igen ám, de kétezer évvel ezelőtt élt Napkeleten három király, akiknek tényleg, de tényleg megvolt mindene, derékig jártak az aranyban és nyakig az ezüstben és fejbúbig a datolyában, mégsem voltak elégedettek. Éppen ezért aranyat-ezüstöt-datolyát odahagyva veszedelmes útnak indultak, hogy megkeressék a leghatalmasabb Királyt, aki az egész világot uralmába hajtja, aki focilabdaként pörgeti a földet, és akinek az angyalok szolgálnak fel limonádét. Hosszú vándorlásuk egy istállóig vezetett, ahol pontosan azt látták, amit azóta minden Karácsonykor az egész világ ünnepel. Ha szeretnéd követni őket nem mindennapi kalandjaik során, ez a könyv bevilágítja az utat, akár… nos, igen, akár a betlehemi csillag.

Tudtátok, hogy Dóka Lenke, a fodrászlány elefántot tart az alagsorban, a háza tetején pedig kenuzó bennszülötteket és japán pagodát találtok? És hogy Al Capone, a maffiafőnök egy macska, és hét másik cica lakik benne? Ahhoz mit szóltok, hogy Vajszívű Lóránd, a buszvezető puszival kezeli felesége szeplőit, és néha a kőművessel együtt a készülő hidat is felengedi a buszra? Hallottátok, hogy Gavallér Cipriánnak, a postásnak vagy negyven felesége van? És bármilyen furcsa, egyszer a konyhás néni is hazamegy, kólát iszik, chipset eszik és krimit néz. A bankárnak meg nem mindig csak a pénzen jár az esze. De vajon a szobafestőnek melyik a kedvenc színe? És ki adja be az oltást az orvosnak? A Szakimesékből minden kiderül!