János Lackfi strana 6 z 7

Eper bácsi, a meg nem értett művész. Dinnye bácsi, az örök házmester. Körte úr, az elfoglalt üzletember. Torma kisasszony, a migrénes fiatalasszony. Pitypang bácsi, a nagydarab melós. Cukkini néni és Padlizsán néni, vénkisasszonyok. Mák, egyetemista. Ribizli, magányos kislány. Szeder, a vagány városi szamuráj. Hogy kik ők? A Belvárosi gyümölcsök. Egy átlagos pesti bérház lakói. Mi vagyunk, gyerekek és felnőttek, kamaszok és öregek, vidámak és szomorúak ­ ahogy Lackfi János és Molnár Jacqueline látja.

A "magyar ember" nagy sikerű kalandjai után most íme egy csokor rémtörténet. Hol viccesek, hol szomorkásak, de mindig nagyon emberiek, és alighanem Magyarországon kellett megtörténniük. Mit keresnek farkaskutyák egy mentőautóban? Hogyan győzheti le egy vézna kiskölök másfél mázsás tornatanárát? Mennyi fagyállót képes meginni egy igaz magyar betyár? Miért mutogat valaki fotókat a nagyanyjáról? Hogyan leckéztessük meg a főnökünket? Mit keres a bolygó hollandi Hübinger Antal szobafestő lakásán? Hát Rigoletto a panelban? Hol járhat e percben a BKV-hajú lány? És mi van, ha egy óvatlan pillanatban csak úgy kizuhanunk a semmibe? Kérem, kapcsolják be biztonsági övüket, a hullámvasút nekilódul, és meg sem áll hazáig!

Milyenek is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.

A két kortárs költő, Lackfi János és Vörös István az Apám kakasa legújabb kiadásához a korábban megismert és megszeretett több mint félszáz költemény mellé most egy újabb tizenegy klasszikus verset válogatott. A jól ismert verssorok ott csörögnek,

Mihez kezdjen az ember, ha túl sok a pénze? Ha túl sok a kastélya, lova, tevéje, datolyaligete, oázisa, sivataga, bora, búzája, aranya, egyáltalán mindene? Aj, nem az a baj, mondjátok ti erre. Hanem ha kevés! Ha nem jut belőle fagyira meg csokira meg mozira meg mindenre! Igen ám, de kétezer évvel ezelőtt élt Napkeleten három király, akiknek tényleg, de tényleg megvolt mindene, derékig jártak az aranyban és nyakig az ezüstben és fejbúbig a datolyában, mégsem voltak elégedettek. Éppen ezért aranyat-ezüstöt-datolyát odahagyva veszedelmes útnak indultak, hogy megkeressék a leghatalmasabb Királyt, aki az egész világot uralmába hajtja, aki focilabdaként pörgeti a földet, és akinek az angyalok szolgálnak fel limonádét. Hosszú vándorlásuk egy istállóig vezetett, ahol pontosan azt látták, amit azóta minden Karácsonykor az egész világ ünnepel. Ha szeretnéd követni őket nem mindennapi kalandjaik során, ez a könyv bevilágítja az utat, akár… nos, igen, akár a betlehemi csillag.

Tudtátok, hogy Dóka Lenke, a fodrászlány elefántot tart az alagsorban, a háza tetején pedig kenuzó bennszülötteket és japán pagodát találtok? És hogy Al Capone, a maffiafőnök egy macska, és hét másik cica lakik benne? Ahhoz mit szóltok, hogy Vajszívű Lóránd, a buszvezető puszival kezeli felesége szeplőit, és néha a kőművessel együtt a készülő hidat is felengedi a buszra? Hallottátok, hogy Gavallér Cipriánnak, a postásnak vagy negyven felesége van? És bármilyen furcsa, egyszer a konyhás néni is hazamegy, kólát iszik, chipset eszik és krimit néz. A bankárnak meg nem mindig csak a pénzen jár az esze. De vajon a szobafestőnek melyik a kedvenc színe? És ki adja be az oltást az orvosnak? A Szakimesékből minden kiderül!

Hogy miről szólnak a világ legrövidebb meséi? Hát hajóskapitányról meg királylányról, turmixgépről meg bankrablásról, kis Piroskáról meg egy gömbhalról, rántott húsról meg piaci légyről, senkiről meg mindenkiről, fületlen nyúlról meg nyúltalan fülről. Vagy csak a fészkes nyavalyáról? Vagy a fészketlenről? Ijjas Tamás és Lackfi János olyan irtó rövid, vicces meg szomorú meg szomorú-vicces meséket írtak, melyeket az okos olvasók nyugodtan folytathatnak tovább, akár a világ végéig is, meg még egy nap... A kék betűs meséket Lackfi János, a piros betűseket Ijjas Tamás írta.

Ki emlékszik az ovisteára? Hát a tojáslevesre? És a paradicsomos káposztára? Meg a tejbegríz-összekavarásra? Meg a mackósajt-pucolásra? Meg a kakaóscsiga-szétgöngyölésre? Meg a szilvásgombóc-magköpködésre? Meg a körözött-otthagyásra? Meg a betűtészta-kirakosozásra? Ki ne emlékezne a legjobb ovis mulatságokra! Kis és nagy ovisok, örökovisok, ide, ide! Itt a sok ovisétel, a kedvencek, a fujjfujjok, és most senki sem tömi belétek! Csak annyit olvassatok, amennyit kértek! Jó étvágyat kívánunk nektek!

Emil egy reggel úgy ébred, hogy szeretne egy denevér. Már csak az anyukáját kell meggyőzni arról, hogy ez jó ötlet... Lackfi jános rímbe szedett humoros szövege és a szerethetően rosszcsont Emil történetei e gyermekeket és felnőtteket is elbűvölik! "Kistesók, most nem azért, de Emil akar egy denevért! Ez így van, és nem máshogyan van! Emil denevért akar. Ez szokatlan... Igazit. Olyat, amelyik nappal aluszik. Szárnyas, fogas, karmos, körmös, gombszeme van, este röpdös!" (Részlet a Könyvből)

Lackfi János: A humor segít felröhögni a letapadt, évszázados lelki nyákokat. Aki nevetni tud magán, talán ritkábban jön indulatba, javul a kedélye, nem lesz olyan sérülékeny az önbecsülése. Van bennem egy csengő, amely manapság gyakorta jelez szellemi szmogriadót. Olykor fuldoklunk a politikai kipufogógázoktól. A nevetés viszont ózonbuborék. A nagy sikerű "Milyenek a magyarok" folytatásában sem csalódunk. Kedvcsinálóként álljon itt néhány görbe tükör: Szadista bölcsődalok, Külmagyarok, Rokonok és rókázások, A kínaiak a golyóikkal számolnak, Jégkocka ingnyakba. A nevetés és/vagy sírás garantált ezúttal is.

Mit csináljunk, ha unjuk a kaméleonunk színét? Tapétázzuk újra a falat, és ő majd alkalmazkodik! Ki az a maszatos szerecsen, aki életünkbe kis szerencsét belecsen? Hát a kéményseprő! Miért dobog Zsófi párnája? Hát mert apaszívet tettek bele. Miért latja borzasnak a világot Slimák, a forradalmár csigusz? Hát mert lobog a szeme a szélben. Hogyan vehetünk magántengert olcsón? Hát veszünk egy kagylót, abba eleve bele van építve! Miben különbözik a kulacs a kullancstól? Hogy az egyik csípősebb, mint amilyen vizes a másik. Miért hidegbajosak a felnőttek? Mert nyáron is hidegeskednek, ahelyett hogy örülnének a hűsségnek. Ez a könyv tele van hasonló életfontosságú kérdésekkel és válaszokkal, melyek nélkül igazán nem élet az élet! Lackfi Janos ugyanis felkért negyven versköltő bácsit meg nénit, hogy csapják a fejükbe aranysityaknak a napot, hiszen akkor bármit megtehetnek. Ők aztán kötélnek álltak, és nagy bátran, negyvenféleképpen szét- és össze- és át- és teleírták a világot... Kedves nullától kilencvenkilenc évesek, tessék bolyongani benne, tessék nyugodtan eltévedni és hazatalálni!

Milyenek is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.

Milyenek is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.

Tűzijáték - talán leginkább ez lehetne a színes és mozgalmas kötet valódi műfaja. Ha nem éppen vízizene, hiszen olvasása csak úszóknak (vagyis a magyar társadalom nagyobbik részének) ajánlott. Akad itt szerelem mamuszban, zombi kis fehér Suzukiban, emberhamburger és szappanopera, templomi szúnyog és bánatos protézis. Utazhatunk mohából készült traktoron, találkozhatunk mézes késekkel összehasogatott költőkkel, Szárnyati Gézával, a malaccal, és megtudhatjuk, vajon parasztkolbász-e az élet. A szerző precízen csapongó figyelemmel vizslatja saját mindennapjait, korunk világméretű történéseit, a lehető legjobb költőket és verseket, örökifjú klasszikusokat és patinás kortársakat. Mohón keresi az életet, no meg annak értelmét pizzakölteményekben és bizniszkarácsonyban, foci-katedrálisban és barkácsolt mennyországban, utcaművészetben és fára lógatott harisnyanadrágban, urológiai rendelésen és a teveháton szürcsölt kóla ízében. Útikalauz fotelben száguldó világvándoroknak.

Mihez kezdjen az ember, ha túl sok a pénze? Ha túl sok a kastélya, lova, tevéje, datolyaligete, oázisa, sivataga, bora, búzája, aranya, egyáltalán mindene? Aj, nem az a baj, mondjátok ti erre. Hanem ha kevés! Ha nem jut belőle fagyira meg csokira meg mozira meg mindenre! Igen ám, de kétezer évvel ezelőtt élt napkeleten három király, akiknek tényleg de tényleg megvolt mindene, derékig jártak az aranyban és nyakig az ezüstben és fejbúbig a datolyában, mégsem voltak elégedettek. Éppen ezért aranyat-ezüstöt-datolyát odahagyva veszedelmes útnak indultak, hogy megkeressék a leghatalmasabb Királyt, aki az egész világot uralmába hajtja, aki focilabdaként pörgeti a földet, és akinek az angyalok szolgálnak fel limonádét. Hosszú vándorlásuk egy istállóig vezetett, ahol pontosan azt látták, amit azóta minden karácsonykor az egész világ ünnepel. Ha szeretnéd követni őket nem mindennapi kalandjaik során, ez a könyv bevilágítja az utat, akár... nos, igen, akár a betlehemi csillag.

Apa, anya, mesélj! Csak egy rövidet! - hangzik a kérés szinte minden este, szinte minden gyerekszobában. Aludj kicsim, majd máskor, most nincs időm - hangzik a válasz túl sok este, túl sok gyerekszobában. Hát ezen a gondon szeretne segíteni a kiadó s zámos mai magyar szerző, illetve jó néhány élő klasszikus vagy nemrég elhunyt nagy gyermekíró egészen rövid meséivel. A három-négy perc alatt felolvasható történetekben szó esik a nincsenkutyáról, a repülő csokornyakkendőről, fogat mosni nem akaró ki rályfiakról, el nem olvadó hóemberekről, és más hasonló fura figurákról. Nem kizárt, hogy a szülőknek meg kell majd küzdeniük ezzel a jól ismert mondattal is: Apa, anya, csak még egyet!