David Laing

„Ez a kis, öreg hölgy, ahogy könnyek patakzanak arcán, ő maga térden, a kezét tördeli, ajkai mozognak, szavakat nem ejt, könyörög... Nincs ott senki más. Most fülel. Nincs ott senki. Hallucináló pszichotikus egy elmekórház zárt osztályán? Vagy imádkozik egy székesegyházban? Ugyanaz a személy lehet ez is, az is.” Ki a bölcs? Ki a bolond? Hol húzódnak a határok? R. D. Laing, az antipszichiátria atyja, Feldmár András mestere utolsó könyvében érett fejjel, sajátos életbölcsességgel és humorral tekint vissza pályakezdésére, fiatalkori szakmai útkeresésére és az ennek hátterét adó háborús és hidegháborús társadalmi miliőre. Az 1927-től 1957-ig tartó időszakot felölelő visszaemlékezésben bepillantást nyerhetünk gyerekkorába, szüleivel való kapcsolatába. Megismerjük a brit hadseregben végzett munkáját, az ötven évvel ezelőtti, ma már döbbenetesnek számító orvosi-pszichiátriai módszereket. Kibontakozik a maga korában (és még ma is) felforgatónak számító, humanisztikus megközelítése, amelynek alapja a valódi érdeklődés és a személyes kapcsolat a páciensekkel. A Bölcsek, balgák, bolondok - Egy pszichiáter útja Tandori Dezső és Tandori Ágnes művészi fordításában, javított kiadásban kerül ismét a magyar olvasók elé a HVG Könyvek Laing-sorozatának negyedik köteteként

Člověk v pozici outsidera, který se odcizil sám sobě a společnosti, nemůže prožívat sebe samého či ostatní jako skutečné. Vytváří si falešné self, přes které se konfrontuje s vnějším světem i s vlastním zoufalstvím. Dezintegrace jeho skutečného self jde ruku v ruce s rostoucím pocitem neskutečnosti jeho falešného self, až do bodu, kdy se v podobě akutního schizofrenního zhroucení dezintegruje celá osobnost. Na případových studiích schizofrenních pacientů autor nejen objasňuje tuto problematiku, ale předkládá vizi duševního zdraví a nemoci jako stupňů spojení či odpojení dvou lidí, kdy jeden je na základě obecného mínění zdráv. Ronald D. Laing byl skotský psychiatr, který se věnoval práci s psychotickými pacienty. Byl vyškolen v Tavistockém institutu a spolupracoval s osobnostmi, jako byli D. Winnicott, J. Bowlby a Ch. Rycroft. Jeho osobnsot inspirovala řadu divadelních her a filmových zpracování, poslední v roce 2017 Mad to Be Normal.

„Laing ki merte mondani, hogy a pácienst a pszichiáter, a gyereket a családja, a diákot a tanárja, a szeretőt a párja mélyen befolyásolja. Senki sincs egyedül, aki szenved, a környezete miatt szenved. Egyszerűen és egyértelműen kijelentette, hogy nem a szenvedőt, hanem a környezetét kell megváltoztatni.” Feldmár András Van-e jogunk betegként tekinteni arra, aki más, mint a többség? R. D. Laing, az antipszichiátria atyja megkérdőjelezi annak egyértelműségét, hogy a hétköznapi emberek világa „normális”, a skizofréniával élő személyeké pedig „nem normális”. Bemutatja, milyen okok állhatnak a skizofréniát jellemző gondolkodási és cselekvési módok hátterében, és belehelyezkedve egy skizofréniával élő személy világába, könnyebben megérthetjük az elsőre furcsának tűnő gondolatait és viselkedését. Nagy hatású első könyve, A meghasadt én 1960-ban jelent meg, és most először olvasható magyarul, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a pszichiátria az elmúlt évtizedekben sokkal humánusabbá vált. A pszichiáterek, pszichológusok, szociológusok és írók számára is inspirációt jelentő könyv nemcsak a mentális betegségeket övező tévhiteket oszlatja el, hanem a saját létezésünkkel kapcsolatos kérdéseink megválaszolásában is segít.

„Ez a kis, öreg hölgy, ahogy könnyek patakzanak arcán, ő maga térden, a kezét tördeli, ajkai mozognak, szavakat nem ejt, könyörög... Nincs ott senki más. Most fülel. Nincs ott senki. Hallucináló pszichotikus egy elmekórház zárt osztályán? Vagy imádkozik egy székesegyházban? Ugyanaz a személy lehet ez is, az is.” Ki a bölcs? Ki a bolond? Hol húzódnak a határok? R. D. Laing, az antipszichiátria atyja, Feldmár András mestere utolsó könyvében érett fejjel, sajátos életbölcsességgel és humorral tekint vissza pályakezdésére, fiatalkori szakmai útkeresésére és az ennek hátterét adó háborús és hidegháborús társadalmi miliőre. Az 1927-től 1957-ig tartó időszakot felölelő visszaemlékezésben bepillantást nyerhetünk gyerekkorába, szüleivel való kapcsolatába. Megismerjük a brit hadseregben végzett munkáját, az ötven évvel ezelőtti, ma már döbbenetesnek számító orvosi-pszichiátriai módszereket. Kibontakozik a maga korában (és még ma is) felforgatónak számító, humanisztikus megközelítése, amelynek alapja a valódi érdeklődés és a személyes kapcsolat a páciensekkel. A Bölcsek, balgák, bolondok − Egy pszichiáter útja Tandori Dezső és Tandori Ágnes művészi fordításában, javított kiadásban kerül ismét a magyar olvasók elé a HVG Könyvek Laing-sorozatának negyedik köteteként.