Bertók László

Bertók László utolsó, befejezett kötete az Együtt forog, benne összesen 243 darab firkával. A könyv szerkezetét, a versek együtt-forgását teljes egészében a költő alakította ki. Bertók utolsó korszakának meghatározó formája a firka. Kétsoros megfigyelések, reflexiók, leírások, lételméleti tréfák egyetlen rím akkordjában. Az Együtt forog - akár egy lírai napló - a betegség, az öregség, a közérzet és a közélet gondolati-érzelmi körében, gyűrűjében született. Bertók bölcsessége, életszeretete azonban mindenen átragyog, így tud ezekbe az aforisztikus minimumformákba ennyi maximát és poézist belesűríteni. A ""firka"" Bertók László műveinek esetében tekinthető az epigramma változatának is, amely az időskori líra nagy témáit és apró megfigyeléseit mutatja emberközelből egyetlen metszetben, kimerevített pillanatban, amelynek kontrasztja az örökkévalóság vagy az elmúlás. Bertók László (1935-2020)

A Kossuth-díjas költő ezt írta új verseskötetéről:Sokáig, hét évig írtam ezt a könyvet, pedig a pillanatról szól. Arról, amit nem lehet kikerülni, de mintha örökké tartana, meg arról, amelyik fölvillan és eltűnik, hiába kapaszkodsz bele. Néha úgy érzed, sikerült megállítanod, megjelölnöd, sőt, ott maradni benne valameddig, de máris jön a következő, amely magával sodor vagy lehagy. Nem emlékszem már, hogy hosszabb szabadverseim (hosszúkáim) írása közben miért vetettem papírra az első tizenkét sorost. Talán azért, mint bárki más, aki feljegyez egy-egy fontosnak vélt gondolatot, hogy el ne felejtse. Talán azért, mert azt, hogy ,,halálmély égő toronyban utazol"" nem lehetett leírni másként, de le kellett írni, mert a New-York-i ikertornyok lerombolásának az első évfordulója volt. Leírni akkor is, ha elsősorban magamra gondoltam csak. Mert a hetvenedik esztendő holdudvarában egyre gyakrabban éreztem úgy, ,,mintha már pénteken vasárnap, sőt szerdán az lenne. Bizony."" S hogy mit tehetek, tehetek-e valamit, ha a test jelzéseiből (kudarcaiból, ,,hetvenkedéseiből"") azt olvasom ki, hogy ,,ott se vagy még, itt se vagy már"", ,,valaki más"" meg (a lélek?, a szellem?) úgy viselkedik bennem, mintha én húznám a vonatot. Mondjam azt, hogy ezt követően, miközben egyik kezemmel a vészféket keresgéltem, a másikkal a tizenkét sorosokat írtam? S egyszer csak hetvenöten lettek?Pillanatkák, így hívom őket.