Gyula László

Egy évezreddel ezelőtti világba viszi el az olvasót ez a képeskönyv a kifejező rajzaival és igen tanulságos kísérő szövegeivel: honfoglaló eleink mindennapjaiba. Lapozgatunk, s hol a kardkovácsot, íjkészítőt lessük meg munka közben, hol a jurta mélyére pillantunk be, vendégei leszünk a menyegzői vigasságnak, vagy megismerjük a félelmetes pusztai harcmodor fortélyait. Egyszóval: a rajz és a magyarázó szöveg varázslatával részeseivé válunk az egykori magyar életnek. 1944-ben jelent meg a szerző korszakos jelentőségű könyve: A honfoglaló magyar nép élete. Ez a képeskönyv annak a nagy munkának a dióhéjnyi, s a művészi rajzokkal még meggyőzőbb erejű mondanivalóját adja a mai - ifjú és idősebb - nemzedék kezébe. * Az „50 rajz a honfoglalásról” című ezen kiadványt a kötet alábbi záró gondolataival ajánljuk; „Múltunknak az a képe, ami a rajzokból kibontakozik, nem keresi a hősiességet (bár az is van benne), nem keresi a mindig győző hamis ábrándjait (a hét magyar siralmas képe), nem szónokol, hanem megmutatja a mindennapi életet, nehéz munkájával és örömével, felvillantja ősvallásunk szépségeit (Emese álma, a csodaszarvas) és a halálban megnyugvó embert. Honfoglalóink minden napja gazdag volt, s ez a gazdagság tükröződik későbbi törvényeinkben, krónikáinkban is... Az őszinteség remélhetőleg hozzájárul majd, hogy tévhitek felelőtlen dicsőségkeresése, vagy éppen ellenkezőleg, a „nomád horda” képzetei közt meglássuk múltunk értékeit, s megszívleljük Zrínyi Miklós szavait: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.”