Malota László

„Elküldte A gyalázatosak szentélye című regényét, megtisztelt vele. Levelének bevezető sorai megrendítőek. A regényt háromszor olvastam el. Tetszett. Tetszett a története, tetszett az iróniája. És tetszett a merészsége. Hallatlan merészsége. Tudja-e, hogy darázsfészekbe nyúlt? Ma ilyet írni veszedelmes dolog. Kiátkozással, üldöztetéssel jár. Igaz máglyahalállal talán még nem. Ámbár a világ mai állása szerint, még az is bekövetkezhet. Jó filmet lehetne csinálni belőle. Botrányosat. Világbotrányt.” – Jancsó Miklós„Malota László lélegzetelállítóan remek könyvet írt. A Sanctuary of the Guilty (A gyalázatosak szentélye)  című művét mindenkinek el kellene olvasnia. A regény egészen megváltoztatja a perspektívánkat. Nagyon remélem, hogy egy nap nemcsak olvasni tudjuk hanem film is készül belőle. Jó kézbe kerülve biztos vagyok benne, hogy fantasztikus film készülne…” – David Paul Kirkpatrick, a Paramount Pictures, a Walt Disney Pictures és Motion Picture Group egykori elnöke és vezérigazgatója. Malota László már az első, önéletrajzi ihletésű, A gyalázatosak szentélye című regényével berobbant a köztudatba, meghódítván a magyar irodalomszerető közönséget, huzamosabb ideig vezetve a szépirodalmi sikerlistákat Kertész Imre Nobel-díjas könyve előtt. Eddig megjelent tizenegy könyvét többek között olyan elismert emberek ajánlották, mint Faludy György, Jancsó Miklós, Leslie L. Lawrence vagy éppen Havas Henrik. Lebilincselő, fordulatos, magával ragadó, inkább sejtető, s éppen ezért jobban megrázó írásstílusával, egyéni, szellemes modorával méltán vált az egyik legolvasottabb magyar íróvá és vált népszerűvé Amerikában és Olaszországban, angol és olasz nyelven publikált könyveivel.

„Malota László bizony tud valamit. Mert hogy jól és termékenyen ír, az szinte természetes. De úgy teszi mindezt, hogy szavaival, sodróan fűzött gondolataival színes, nagyvásznú mozifilm szereplőjévé avat, ahol nemcsak jelen vagyok, de érzek, látok, szagolok, és legfőképpen zokognék, átérezve egy apró kislány elvesztése okozta minden fájdalmat és dühöt. De irigységet is. Mert talán a halál sem tűnhet annyira bántóan értelmetlennek, ha éltünkben – akár egészen rövid gyermekéletünkben is – így szeretett minket valaki.”  (Csisztu Zsuzsa) „Nehéz ajánlót írni, amikor az ember azt gondolja, maga a szerző erre sokkal alkalmasabb volna. Ha jól ír. És Malota László jól ír. Megráz, megdöbbent. Mert arról ír, amit már mi is átéltünk. De ő sokkal jobban tudja a hogyant, mint mi magunk…”  (Marsi Anikó)

A nagyapámnak, aki örökre Auschwitzban maradt Auschwitzban több mint húsz éve nem száll fel kékesfekete kormos füst a krematóriumok magas, ívelt kéményein át. A barakkok, őrtornyok, börtönbunkerek, gázkamrák között gaz és fű nő. A kivégzéseknek, elgázosításoknak, likvidálásoknak, szelektálásoknak vége. Már nem érkeznek új transzportok, az őrházak üresek, a raktárakba nem kerül új holmi. A halál, a szenvedés, a gyilkolás színhelyére ráborult a magány és az emlékezés. Azok közül akik átélték mindazt a poklot, amit ez a csendes hely magában rejt, már alig-alig él valaki. A halottak kékesfekete gőzként térnek vissza a táborokba, hogy az idők végezetéig el ne szabadulhassanak...

Malota László már az első, önéletrajzi ihletésű, A gyalázatosak szentélye című regényével berobbant a köztudatba, meghódítván a magyar irodalomszerető közönséget, huzamosabb ideig vezetve a szépirodalmi sikerlistákat Kertész Imre Nobel-díjas könyve előtt.Ennek a nagysikerű regényének a folytatása a Végzetes gyóntatás című könyv...