B. László

Vannak, akik gyulölnek, de tudom, hogy sokan szeretnek. Ezt elfogadtam, nincs ezzel semmi gond. Még 1971-ben kerültem a televízióhoz, és olyan szerencsém volt, hogy az 1972-es müncheni olimpián már dolgozhattam. Úgy jöttem haza Németországból, hogy az újoncból ismert tévériporter lett. Mindent a sportnak, a televíziónak köszönhetek, és hálás vagyok ezért. Talán még egy könyvet szívesen írnék, ez motoszkál bennem. Nem tudom, lesz-e rá idom...

A fiú mióta csak az eszét tudja az apjához mérte magát. Sokszor lehetett nyomasztó ez az összehasonlítás. És hiába halott az apa, máig csakis õ a mérce. Akihez szólni, akitõl kérdezni lehet, aki mintha fizikai valóságában is ott lenne az emberrel, akinek hallani a hangját vagy legalább a szívverését a mûtõajtó elõtt, miközben odabent végsõ és reménytelen küzdelmet folytatnak az orvosok. A sors nem adott egyszerû életet Zámbó Jimmy gyermekeinek. S talán a legbonyolultabb kihívásokat legidõsebb fiára, Krisztiánra mérte. Aki miután édesapja feleségül vett egy kétgyermekes elvált asszonyt, féltestvérek közé született. S amikor Jimmy ismét egy kétgyermekes elvált nõhöz kötötte az életét, megint csak két újabb gyerekkel nevelkedett együtt, hogy aztán édesapja utolsó házasságából két kistestvére is szülessen. Két anyához, hat testvérhez és egy nem akármilyen apához kellett alkalmazkodnia. Egy apához, aki az élet. legkisebb részletét illetõen sem a hétköznapi szabályok szerint élte az életét, aki sok-sok szorongással, kétellyel és persze nagy tehetséggel áldott, vert a fátum. Aki gyakorta legeslegújabb barátnõihez is magával vitte a fiát, akit beavatott számos titkába, köztük sok olyanba is, amit aligha érthetett a kamaszodó gyerek. Jimmy imádta a gyerekeit, miközben élete igazi középpontjában mégis csakis õ maga állhatott. Kényeztette, tejbe-vajba fürösztötte õket, miközben nem biztos, hogy tudta milyen hatást gyakorol rájuk az a sok-sok feszültség, frusztráltság, ami egész életét végigkísérte. Olyan ez a könyv, mint egy nagy sóhaj. Mint egy óriási megkönnyebbülés. Mellyel a Fiú, aki mindmáig mindent az Apjához mér, végre kilép az óriás árnyékából. S elmond mindent õszintén, ahogy õ maga látta. A Király legidõsebb fiaként. Sokszor nagyon-nagyon egyedül. - Ómolnár Miklós a Story fõszerkesztõje

2001. január 2-án hajnalban meghalt Zámbó Jimmy, Magyarország legnépszerûbb popénekese. Milliók gyászolták. Sokan sokféleképpen emlékeztek már rá, csupán azok hallgattak eddig, akik a legrégebben és a legjobban ismerték: a testvérei és édesanyja, Anna néni. Most végre õk is megszólalnak, felidézik emlékeiket: György, aki rosszul lett öccse halálának pillanatában, Marietta, aki elõször vesztette el türelmét, és támadt a szenzációhajhász médiára, Tihamér, aki együtt dolgozott vele a bárban és Árpád, aki megszólalásig hasonlít Jimmyre. S végül Anna néni, aki a januári tragédia óta egyfolytában azt hangoztatja ismerõseinek, õ nem a Királyt, hanem a gyermekét vesztette el.

Megemlékezés Jimmy életérõl. Exkluzív interjú az özveggyel, Zámbó Edittel. Mi történt a végzetes hajnalon? Emlékeznek a zenésztársak: Jankai Béla, Pálmai Zoltán, Komáromi István, Galambos Lajos, Túri Lui, Joós István, Kaszás Péter, Pásztor László. Tv-interjúk. Ahogy hívei látták: rajongók levelei. És ahogy a többiek: hozzászólások az Interneten. A Király utolsó útja.