Sara Leibovitsová

Polsko, 1944. Vlak zpomalil a nakonec se s ohlušujícím skřípěním brzd zastavil. Nedá se popsat, jak strašná byla naše cesta, ale v tomto vagonu nikdo nezahynul. Na jejím konci všech 84 lidí nervózně čekalo, kdy se otevřou dveře. Šestnáctiletá židovská dívka cestovala ve vlaku spolu se svou rodinou do neznáma. Netušili, že na nástupišti v Osvětimi spolu stráví poslední společné chvíle. Matku a malé bratry poslali rovnou k smrti, otce přidělili k Sonderkommandu a několik měsíců vytahoval z plynových komor mrtvá těla vězňů předtím, než i jeho popravili. Sara přežila. Tento příběh je výpovědí Sary Leibovitsové o skutečných událostech, neuvěřitelné bolesti a útrapách, které přežila během svého pobytu v táboře smrti. Přesto byla po celou dobu věrná rodinným hodnotám – odvaze, víře a laskavosti k ostatním. Příběh napsala její dcera Eti, která po sedmdesáti letech odhaluje zděděné trauma druhé generace a uzavírá tím příběh člověka, který přežil holocaust.

1944, Lengyelország A vonat lassít, csikorogva fékez és megáll. Mintha egy örökkévalóság telne el a vagonban, de végül a nehéz ajtók kinyílnak, feltárva a benti káoszt. Sara Leibovits, a tizenhat éves zsidó lány ezen a vonaton utazott a családjával. Utolsó pillanataikat töltötték együtt az auschwitzi rámpán, mielőtt megpecsételődött szörnyű sorsuk. Ez az erőteljes igaz történet Sara Leibovits felfoghatatlan fájdalmát és nehézségeit mutatja be auschwitzi rabsága alatt. Az átélt rémségek dacára mindvégig próbálta megőrizni családja értékeit: a bátorságot, a hitet, mások segítését. Ebben a lebilincselő memoárban Sara történetét kíséri lányáé, Eti Elboimé. Hetven évvel a holokauszt borzalmai után Eli a második generáció örökölt traumáját írja le, és ezzel egészíti ki holokauszttúlélő édesanyja tanúságtételét.

Poľsko, 1944. Vlak spomalil a nakoniec sa s ohlušujúcim škrípaním bŕzd zastavil. Nedá sa opísať, aká strašná bola naša cesta, ale v tomto vagóne nik nezahynul. Na jej konci všetkých 84 ľudí nervózne čakalo, kedy sa otvoria dvere. Šestnásťročné židovské dievča cestovalo vo vlaku spolu so svojou rodinou do neznáma. Netušili, že na nástupišti v Auschwitzi spolu strávia posledné spoločné chvíle. Matku a malých bratov poslali rovno na smrť, otca pridelili k Sonderkommandu a niekoľko mesiacov vyťahoval z plynových komôr mŕtve telá väzňov predtým, ako ho popravili. Sára prežila. Tento príbeh je výpoveďou Sary Leibovitsovej o skutočných udalostiach, neuveriteľnej bolesti a útrapách, ktoré prežila počas svojho pobytu v tábore smrti. Napriek tomu bola po celý čas verná rodinným hodnotám – odvahe, viere a láskavosti k ostatným. Príbeh napísala jej dcéra Eti, ktorá po sedemdesiatich rokoch odhaľuje zdedenú traumu druhej generácie a uzatvára tým príbeh človeka, ktorý prežil holokaust.

1944, LengyelországA vonat lassít, csikorogva fékez és megáll. Mintha egy örökkévalóság telne el a vagonban, de végül a nehéz ajtók kinyílnak, feltárva a benti káoszt.Sara Leibovits, a tizenhat éves zsidó lány ezen a vonaton utazott a családjával. Utolsó pillanataikat töltötték együtt az auschwitzi rámpán, mielőtt megpecsételődött szörnyű sorsuk.Ez az erőteljes igaz történet Sara Leibovits felfoghatatlan fájdalmát és nehézségeit mutatja be auschwitzi rabsága alatt. Az átélt rémségek dacára mindvégig próbálta megőrizni családja értékeit: a bátorságot, a hitet, mások segítését. Ebben a lebilincselő memoárban Sara történetét kíséri lányáé, Eti Elboimé. Hetven évvel a holokauszt borzalmai után Eli a második generáció örökölt traumáját írja le, és ezzel egészíti ki holokauszttúlélő édesanyja tanúságtételét. „Kihagyhatatlan regény.” – Jewish Book Council