Charles Leland

Jelen mű a cigányok körében használt ceremóniák, és szokások gyûjteményét foglalja össze, melyek a jövendõmondással, a boszorkány gyógymódokkal, a szerelmi bájitalokkal és más boszorkányságokkal állnak kapcsolatban, olyan anekdoták és példák alapján, melyeket vagy nem ismernek igazán az olvasók, vagy személyes tapasztalatokból származnak. Ebben a néhány évben, mióta az Etnológia és az Archeológia hatalmas inspirációt kapott, és a folklóron keresztül kiszélesítette hatáskörét, minden egy olyan témához tartozik, melyet sokkal nagyobb érdeklődéssel, és még ennél is nagyobb haszonnal tanulmányoznak, mint akkor, mikor erőtlen, félig hívő, félig kételkedő szellemmel mûvelték, mely a valóságban inkább egy mese, mint indok volt. Határozottan azért kutatunk, hogy rátaláljunk a teljes igazságra, mely a materializmuson, a spiritualizmuson vagy azok identitásán alapszik, és csodálattal állunk azelõtt, hogy a csoda és a rejtély, valamint a költészet birodalma kapcsolatban áll azzal, amit mi bizonytalanul "mágiának” hívunk, melyet nem lehet kimagyarázni, vagy eltávolítani, és mely egyre nagyobb lesz, ahogy előre haladunk tanulmányainkban, mely nem csupán egy felhő ország, egy nagyszerû ország, hanem a valóság azon országa, ahol a tudomány embere, ki egykor csupán megvetette ezeket, a gondolatokat elhagyottá válik. A hipnotizmus sokkal nagyobb csodákat mutatott meg nekünk annál, mint amiket a régi korok varázslói, vagy a modern világ hipnotizálói valaha is megállapíthattak. A memóriát, mely Platón szerint a gondolat alapja, egykor egy meghatározott mennyiség volt, de mostanra ezt a mennyiséget napjaink pszichológiája gyakorlatilag a végtelenségre szélesítette ki (ha ez a szó nem túl merész), és tökéletes fejlõdése az intellektussal azonos, és így nyíltan látjuk magunk elõtt azt az erőt, hogy olyan dolgokat mutassunk be, melyeket egykor csodának tartottak. Nem kevésbé nyilvánvaló, hogy a tudósok és a praktikus feltalálók, mint például DARWIN, WALLACE, HUXLEY, TYNDALE, GALTON, JOULE, LOCKYER és EDISON mindannyian együtt dolgoztak, vagy dolgoznak a teozófusokkal, spiritualistákkal, a folkloristákkal, és még sok más személlyel, nem külön-külön, hanem mindannyian az Ismeretlen megfejtése felé haladnak.

Leland szerint Aradia Diana és Lucifer lánya volt (vagyis a Hold és a Nap szülötte, mivel a Lucifer név jelentése "fényhozó", és létezése következésképpen olykor összekapcsolódik a Nappal), és azzal a küldetéssel bízták meg, hogy tanítsa meg az Ősi Vallást az emberiségnek. Mivel Aradia a Holdistennő, Diana szülötte, és a hangsúly a kultuszban a női princípiumon van, a modern wicca gyakorlatait és szertartásait olykor HOLDMÁGIÁ-nak nevezték, az anya iránti tiszteletből. Számos modern wicca-szertartásban bukkan fel a Hold. A Leland által feljegyzett varázslatok közt volt egy, amelyik némileg átalakult, hogy részét képezze az ISTENNŐ OLTALMA nevű wicca-szertartásnak. Ez a varázslat megköveteli a Mesterség követőitől, hogy meztelenül találkozzanak teliholdkor egy kietlen helyen vagy erdőben, hogy imádják Aradia anyjának, Dianának "hatalmas szellemé"-t - más szóval imádják azt a szellemet, amely a föld holdjának külső megjelenése mögött rejtőzik. Lehetséges, hogy Leland találta ki ezt a mitológiát, és mint annyi sok egyéb elképzelését, ezt is eklektikus okkultizmussal körítette, és még mély befolyást gyakorolt a wicca eredetének és céljának modern látásmódjára. A meztelenséget, amit a Mesterség modern gyakorlói közül oly sokan támogatnak, azzal magyarázzák e varázslatokban, hogy ez annak a szimbóluma, hogy ők "valóban szabadok". Számos wicca-csoport azonban úgy hivatkozik a meztelenség állapotára, mint MENNYEI RUHÁ-ra, ami azt jelenti, hogy "csillagokba öltözött", vagyis "asztrális állapotban van" (mivel "aster" jelentése: "csillag"). Tehát amíg a beavatatlanok csupán a meztelen testeket látják, a wicca-csoportok maguk arra törekszenek, hogy meglássák a rejtett belső lényt, az asztrális formát vagy CSILLAGTEST-et.