László Lengyel

Mi történik egy országban, ahol a hatalom az autoriter politika és az oligarchikus „demokrácia” közötti állandó súrlódás tárgya? A kötet a magyar demokrácia, bürokrácia és piacgazdaság válságának története.

A Surányi György és Lengyel László között folyó beszélgetéseket tartalmazza e beszélgetőkönyv. Szó esik benne a hazai és nemzetközi körben egyik legismertebb közgazdász, jegybankár és kereskedelmi bankár gyermek- és ifjúkoráról, egyetemi éveiről. Felidézik közös emlékeiket a Pénzügykutatási Intézetben eltöltött éveikről, megemlékeznek a szellemi, politikai és emberi közegről, Surányi szellemi kiformálódásának szakaszairól, majd a Fordulat és reformról. Surányi elbeszéli A Világbanknál töltött washingtoni éveit, Amerika felfedezését. A beszélgetések egyik csúcspontja a rendszerváltás személyes megélésének elbeszélése. A beszélgetők közelről láthatták a 89-es rendszerváltás szereplőit, sőt, tevőlegesen is beavatkozhattak a gazdaságpolitikai és politikai fordulatokba. Surányi György válhatott a rendszerváltás utáni első MNB elnökké, részese lehetett az önálló monetáris politika és autonóm intézmény kialakításának. A párbeszédekből az olvasó pontos képet kaphat nemcsak az egyes válságokról, hanem a válságok kezelésének módozatairól is. A beszélgetések második csúcspontja a jelenlegi válság nemzetközi horizontú elemzése. A kötetet a beszélgetőtársak jó barátjával, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttal folytatott beszélgetés vezeti be.

Politikai elemzőként és a jelen történészeként megpróbáltam megérteni és megértetni, mi irányítja világunkat, mitől lesz olyan, amilyen. De eközben kisebb-nagyobb írásokban, 1988-tól 2016-ig, napilapokban és hetilapokban, saját rovatokban azon is tépelődtem, mi vezeti az embert, aki a kertünket ássa, a bankárt, aki átlépi a gazemberség küszöbét, a titkárnőt, aki sír éjszakánként az angol nyelvlecke felett, a minisztert, aki elveszti állását, vagy az elfoglalt vezérigazgatót, aki titkárnője feljegyzéséből tudja meg, hogy jövő kedden pontban tízkor a Halállal lesz találkozója. S a gyerekekről, akik nem tudják, higgyenek-e vagy sem, értsék-e a felnőtt világot, vagy hagyják a fenébe az egészet. A láthatatlanokról és némákról, akiket csak akkor veszünk észre, ha képbe, szóba, hangba foglaljuk őket. A Tépelődés, a Hyde park, a Kentaurbeszéd címekkel megjelent rovatokban - amelyeket egyedül vagy barátaimmal közösen írtam, írok - emberekről, embereknek, emberekért születnek az írások. Üzenetek. Hangok. Mindig odafordított tekintet.

Mi történt egykor a monori ellenzéki találkozón? Hogyan íródott a Fordulat és reform? Mi történt Lakiteleken? És mi zajlott a Pártszékházban a Kádár-kor alkonyán, a pártkizárás idején? A politikai publicisztika kivételes hatású alakja, Lengyel László a rendszerváltást megelőző évtized történéseit tekinti át új kötetében. A szabadság melankóliája a reformellenzék kibontakozásának, a hatalomhoz és a szamizdat-ellenzékhez való viszonyának krónikája, egyben a szerző, a hajdani közvetítő mai, személyes számvetése. Az olvasó mindeközben plasztikus portrékat kap a korabeli politikai főszereplők - Pozsgay Imre, Grósz Károly, Nyers Rezső, Kis János, Antall József - és persze a reformer elvbarátok - Antal László, Bihari Mihály, Bokros Lajos, Gombár Csaba - egész soráról. A számvetés pedig újabb kérdéshez vezet: milyen mélyen határozta meg a '80-as évtized a rendszerváltás utáni idők esélyeit, fordulatait és csalódásait? Honnan jöttünk és hová jutottunk? Kik voltunk, kivé váltunk? Könyvünk Lengyel László tervezett önéletírásának középső kötete, s egyben szellemi kalandregény: egy erdélyi kötődésű, Benedek Elek-leszármazott szerző kalandjai a nyolcvanas évek Magyarországában.