Péter Lichter

Mitől lesz egy film érzéki? Elsőre talán azt gondolnánk, hogy mindenekelőtt az izzó erotikától vagy a szenvedélyes romantikától, pedig a fogalom ennél jóval gazdagabb. A film érzékisége tulajdonképpen a mozgókép esszenciáját jelenti: azt a különleges képességét, amellyel érzékeinket elvarázsolja és tudatunkat hipnotizálja, vagyis amellyel megteremti a moziélmény semmihez sem fogható, zsigeri tapasztalatát. Ez a gyűjtemény arra vállalkozik, hogy a korábbi "52-es könyvek"-hez (52 kultfilm, 52 hátborzongató film, 52 humoros film) hasonlóan szubjektív módon mutassa be a filmnyelvben rejlő érzékiség széles spektrumát, a pszichedelikus absztrakt filmektől a látványos akcióorgiákon és gótikus horrorokon át az erotikus filmekig.

Valószínűleg minden filmbolond az álmából felverve is tudna idézni a Casablanca, A keresztapa, a Szárnyas fejvadász vagy a Ponyvaregény jeleneteiből. Habár legtöbbunk számára az amerikai filmkultúra jelenti az elsődleges kikapcsolódást (vagy az inspirációt), mégis az a helyzet, hogy Hollywood fordulatokban gazdag története még az elkötelezett cinefilek számára is ismeretlen. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy vázlatos, de átfogó képet adjon az amerikai film közel százharminc éves történetéről, annak legjelentősebb klasszikusain keresztul bemutatva izgalmas árnyalatait: a stúdiórendszer,,aranykorától" egészen az olyan jelenségekig, mint a nagy ívű változásokkal járó hollywoodi reneszánsz vagy a kilencvenes években berobbanó fuggetlenfilmes hullám, aminek leghíresebb alakja Quentin Tarantino volt.

Abszurd humor, angol humor, szarkasztikus humor, szürreális humor, groteszk humor, keserédes humor, fekete humor, intellektuális humor, felforgató humor, szatirikus humor, ironikus humor, infantilis humor, nyelvi humor stb. Körülbelül a következő ezredfordulóig sorolhatnánk a filmekben potenciálisan felbukkanó humortípusokat: a nevetés és a filmművészet kapcsolata jóval szerteágazóbb és kiszámíthatatlanabb, mint talán azt elsőre gondolnánk. Ezért is igyekeztem az előző válogatáshoz, az 52 hátborzongató filmhez hasonlóan ebben a könyvben is a lehető legszemélyesebb módon és viszonylag széles merítéssel összeállítani a tartalomjegyzéket: klasszikus vígjátékok (pl.: Van, aki forrón szereti), híres kultfilmek (pl.: A nagy Lebowski) és kasszasikerek (pl.: Rendes fickók) mellé olyan kevésbé ismert kísérleti filmeket és szerzői remekműveket is beválogattam, amik nem biztos, hogy helyet kapnának egy átlagos komédiaválogatásban. Összességében tehát ez a könyv sem vállalkozik egy kerek műfajtörténet, pláne nem egy komédiakánon megrajzolására, inkább úgy érdemes rá tekinteni, mint egy erősen szubjektív, ám ezzel együtt sokszínű étlapra, amin mindenki megtalálhatja a neki megfelelő ízvilágot – és persze annak ellenkezőjét is, hiszen a filmtörténettel való ismerkedés mindig egyet jelent a saját (ízlés)határainkkal való ismerkedéssel is. Meg egyébként is: a nevetés akkor a legmaradandóbb, ha a torkunkon akad.

Steven Spielberg nem véletlenül vált a filmtörténet egyik legsikeresebb rendezőjévé: ösztönös stílusérzékével már pályafutása kezdetén hátborzongató hatékonysággal tudta nézőit a moziszékekbe szegezni. A hetvenes évek óta generációk nőttek fel a filmjein izgulva: A cápa, az E. T., a Jurassic Park, a Ryan közlegény megmentése vagy a Különvélemény hatása máig nem fakult meg, a rendező legtöbb munkája akárhányszor újranézhető. Ez a könyv magyar nyelven először elemzi átfogóan Spielberg eddigi életművét: az olvasmányos, gyakran személyes hangvételű esszék elsősorban a filmek gyártástörténetére és stílusára fókuszálnak, de a rendező életútja is gyakran visszaköszön bennük.