Lisa Seeová

Megrendítő történet egy fiatal kínai nőről, aki ősei csodálatos teatermesztési hagyományában találja meg élete célját. A világtól elzárt hegyi faluban Li-yan és családjának életét az évszakok váltakozása és a teatermesztés határozza meg. Az ősi rituálék világába zárt akha emberek generációk óta ugyanúgy élnek, míg nem váratlanul megjelenik a falu kapujában egy idegen férfi... Az idegen érkezésének nyomán minden felbolydul, s semmi sem lehet már ugyanúgy, mint régen. Li-yan, aki egyike a közösség kevés tanult lányának, elkezdi elutasítani azokat a szokásokat, amelyek addigi életét formálták. Amikor pedig házasságon kívüli gyermeke születik, súlyos döntésre szánja rá magát: szembefordul az ősi hagyományokkal... Vajon begyógyulhatnak-e fájó lelki sebeink, s átírhatjuk-e a tradíciók által ránk kényszerített szerepeket? A Tealevelek szárnyán gyönyörűen megírt történet gyökerekről, kultúrákról, gyászról és a láthatatlan, ám elszakíthatatlan érzelmi kötelékekről. „– Különleges képességeid vannak – folytatja. – Nem úgy értem, hogy boszorkány vagy rókaszellem lennél. És sosem vonzódtál túlzottan a gyógyításhoz vagy a mágiához sem. Inkább íma Matára hasonlítasz, aki életet adott az akháknak, aki lerázta a béklyóit, és azt mondta: „Nem fogadom el a balszerencsémet”. Aki az éles elméje, jó szíve és kitartása révén minden akadályt legyőzött.”

„Minden nő, aki a tengerbe merül, koporsót cipel a hátán… Itt, a víz alatti világban nehéz élet terhét hordozzuk. Nap mint nap élet és halál között egyensúlyozunk.” A dél-koreai Csedzsu-sziget komor sziklái között élnek a henjo asszonyok – bátor nők, akik egy lélegzettel merülnek a jeges tenger mélyére, hogy kagylót és algát hozzanak a felszínre. Közülük való Jongszuk és Midzsa, akik gyermekkoruktól elválaszthatatlanok. Egyikük a búvárkollektíva vezetőjének a lánya, a másik egy kollaboráns elárvult gyermeke. Amikor Midzsa elveszíti a szüleit, Jongszuk családja befogadja, és a lányok szinte testvérekként nőnek fel. Japán árnyéka és a diktatúra azonban átformálja a sziget életét, és a történelem sodrása kegyetlenül próbára teszi a két nő barátságát is. A tenger asszonyai évtizedeken átívelő történet, mely a japán megszállás időszakától a második világháborún és a koreai háborún át egészen napjainkig kíséri el a szereplőket. Lisa See érzékeny, elsöprő erejű regénye a női barátság, a túlélés és az emberi lélek mélységeinek megrázó története – egy világé, ahol a tenger egyszerre az élet forrása és a veszteségek tanúja.

,,Minden nő, aki a tengerbe merül, koporsót cipel a hátán...Itt, a víz alatti világban nehéz élet terhét hordozzuk.Nap mint nap élet és halál között egyensúlyozunk." A dél-koreai Csedzsu-sziget komor sziklái között élnek a henjo asszonyok - bátor nők, akik egy lélegzettel merülnek a jeges tenger mélyére, hogy kagylót és algát hozzanak a felszínre. Közülük való Jongszuk és Midzsa, akik gyermekkoruktól elválaszthatatlanok.Egyikük a búvárkollektíva vezetőjének a lánya, a másik egy kollaboráns elárvult gyermeke. Amikor Midzsa elveszíti a szüleit, Jongszuk családja befogadja, és a lányok szinte testvérekként nőnek fel. Japán árnyéka és a diktatúra azonban átformálja a sziget életét, és a történelem sodrása kegyetlenül próbára teszi a két nő barátságát is. A tenger asszonyai évtizedeken átívelő történet, mely a japán megszállás időszakától a második világháborún és a koreai háborún át egészen napjainkig kíséri el a szereplőket. Lisa See érzékeny, elsöprő erejű regénye a női barátság, a túlélés és az emberi lélek mélységeinek megrázó története - egy világé, ahol a tenger egyszerre az élet forrása és a veszteségek tanúja.,,A polip egyik karját a csuklómra csavarta. Lefejtettem magamról. Mire sikerült, az állat néhány másik végtagjával belekapaszkodott Juriba. Egy polipkar a combomra tekeredett, és magához rántott, egy másik egyre feljebb csúszott a karomon a csápjaival. Küzdöttem, hogy megszabaduljak tőle. Az állat gömbölyű feje Juri arca felé tartott, de őt annyira lefoglalta a harc az egyre szorosabban rátekeredő karokkal, hogy nem vette észre. Nem kiálthattam segítségért, víz alatt voltunk.Ekkor a polip feje a barátnőm arcára tapadt. Küzdelem vagy ellenállás helyett közelebb úsztam, átkaroltam a polipot és Jurit, majd amilyen erősen csak telt tőlem, a felszínre rúgtam magunkat, és kiabálni kezdtem.- Segítség! Segítség! Segítsetek!A polip erős volt. Próbált visszahúzni minket a mélybe. Csak rúgtam és rúgtam a vizet. Néhány csáp levált Juriról, és felém indult, megérezve, hogy most már én jelentek nagyobb fenyegetést. Csápok tapadtak a karomra és a lábamra is.Csobbanást hallottam, aztán megragadtak. Kések villantak a napfényben..."

,,Azt mondják, a mély fájdalom csupán az ember mély boldogságra való képességének tükörképe. Én ezt pont fordítva látom. Boldog vagyok, de egy részem mindig is szenvedni fog Yan-yeh elvesztése miatt. Ennyi év után ez az érzés olyasféle társsá vált, mint a gyermekkel élő barát. Táplált, és rákényszerített, hogy lélegezzek, amikor annyira könnyű lett volna feladni. A szenvedés tisztánlátást hozott az életembe. Talán a velem történtek az előző életemben elkövetett dolgok büntetései, talán a sors vagy a végzet okozta őket, vagy talán egyszerűen a természetes körforgás részei, mint a látványos, de rövid életű cseresznyevirágok tavasszal, vagy a lehulló levelek ősszel."Megrendítő történet egy fiatal kínai nőről, aki ősei csodálatos teatermesztési hagyományában találja meg élete célját.A világtól elzárt hegyi faluban Li-yan és családjának életét az évszakok váltakozása és a teatermesztés határozza meg. Az ősi rituálék világába zárt akha emberek generációk óta ugyanúgy élnek, míg nem váratlanul megjelenik a falu kapujában egy idegen férfi...Az idegen érkezésének nyomán minden felbolydul, s semmi sem lehet már ugyanúgy, mint régen. Li-yan, aki egyike a közösség kevés tanult lányának, elkezdi elutasítani azokat a szokásokat, amelyek addigi életét formálták. Amikor pedig házasságon kívüli gyermeke születik, súlyos döntésre szánja rá magát: szembefordul az ősi hagyományokkal...Vajon begyógyulhatnak-e fájó lelki sebeink, s átírhatjuk-e a tradíciók által ránk kényszerített szerepeket? A Tealevelek szárnyán gyönyörűen megírt történet gyökerekről, kultúrákról, gyászról és a láthatatlan, ám elszakíthatatlan érzelmi kötelékekről.,,- Különleges képességeid vannak - folytatja. - Nem úgy értem, hogy boszorkány vagy rókaszellem lennél. És sosem vonzódtál túlzottan a gyógyításhoz vagy a mágiához sem. Inkább A-ma Matára hasonlítasz, aki életet adott az akháknak, aki lerázta a béklyóit, és azt mondta: ,,Nem fogadom el a balszerencsémet". Aki az éles elméje, jó szíve és kitartása révén minden akadályt legyőzött."

Tan Jün-hszien a 15. századi Kínában élt. Gazdag úrnő volt. Annyi lett volna a feladata, hogy élvezze a kiváltságait, selyempapucsokat hímezzen, hangszereken játsszon, verseket szavaljon, fiút szüljön. Ő mégis gyógyítani akart. Nőket, akikhez férfi orvos akkoriban hozzá sem érhetett, és a pulzusukat is csak egy csuklójuk köré csavart rongyon keresztül tapinthatta ki. Konfuciusz szerint „a művelt nő, értéktelen nő”, Tan Jün-hszient mégis úgy nevelték a nagyszülei, hogy a tudása hasznára váljon. Nagyanyja egyike volt a kevés női orvosnak Kínában, és megtanította a kislányt is az orvoslás alapjaira. Amikor azonban tizenöt évesen a kor szokása szerint elrendezett módon férjhez megy, nagyhatalmú anyósa megtiltja neki, hogy folytassa gyógyító tevékenységeit és a rangjához és neméhez illő életvitelre kényszeríti a családi palota, az Illatos Örömök Kertje falai között. Tan Jün-hszien azonban nem elégszik meg ennyivel, és egy olyan világban, ahol a gyengébbik nemnek jóformán semmi szabadsága sincs, az őt körülvevő támogató nők segítségével lassan eléri a céljait. A valós alapokon nyugvó történelmi regény lenyűgöző korrajz a középkori Kínáról, magával ragadó tanúbizonyság a nők hihetetlen erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyukról.

"Éppen amikor a kislány lenyeli a tablettákat, kivágódik az ajtó, és Kuo úrnő lép be. A karja keresztbe fonva a teste előtt, a két keze elrejtve a ruhaujjában - a nyugalom és méltóság megtestesülése, de a tekintete a nyulat bekerítő rókáé. Utána megérkezik Mákvirág is, és a teljes behódolás gesztusával a földre borul. - Mi ez a szag? - firtatja Kuo úrnő. - Főzetet készítek magamnak - válaszolom, miközben felemelkedem a szalmaágyról, és tiszteletteljesen fejet hajtok. - Ebben a házban Vong doktor kezeli a nőket. Nagyon okos ember, az első a családjában, akiből orvos lett. Még ha nem is ő lenne a Jang család gyógyítója, akkor sem engedném meg a menyemnek, különösen, ha olyan fiatal és tapasztalatlan, mint te, hogy saját magának készítsen orvosságot. - Nagyanyámtól megtanultam... - Hallgass! Ebben a házban meny vagy, és nem orvos, megértetted?" Tan Jün-hszien a 15. századi Kínában élt. Gazdag úrnő volt. Annyi lett volna a feladata, hogy élvezze a kiváltságait, selyempapucsokat hímezzen, hangszereken játsszon, verseket szavaljon, fiút szüljön. Ő mégis gyógyítani akart. Nőket, akikhez férfi orvos akkoriban hozzá sem érhetett, és a pulzusukat is csak egy csuklójuk köré csavart rongyon keresztül tapinthatta ki. Konfuciusz szerint "a művelt nő, értéktelen nő", Tan Jün-hszient mégis úgy nevelték a nagyszülei, hogy a tudása hasznára váljon. Nagyanyja egyike volt a kevés női orvosnak Kínában, és megtanította a kislányt is az orvoslás alapjaira. Amikor azonban tizenöt évesen a kor szokása szerint elrendezett módon férjhez megy, nagyhatalmú anyósa megtiltja neki, hogy folytassa gyógyító tevékenységeit és a rangjához és neméhez illő életvitelre kényszeríti a családi palota, az Illatos Örömök Kertje falai között. Tan Jün-hszien azonban nem elégszik meg ennyivel, és egy olyan világban, ahol a gyengébbik nemnek jóformán semmi szabadsága sincs, az őt körülvevő támogató nők segítségével lassan eléri a céljait. A valós alapokon nyugvó történelmi regény lenyűgöző korrajz a középkori Kínáról, magával ragadó tanúbizonyság a nők hihetetlen erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyukról.  

Čína za dynastie Ming v mnohém předčila Evropu, ale v otázce postavení žen ve společnosti zůstávala rigidně tradiční. Bez ohledu na status rodiny byla žena od narození do smrti podřízena muži – v dětství otci, ve zralém věku manželovi a ve stáří svému synovi. Vzdělávání žen je v Číně 15. století považováno za nežádoucí. Tchan Jün-sien ale pochází z rodiny s dlouhou tradicí lékařského vzdělání a její babička ji od útlého mládí učí léčit ženské nemoci. Přes veškeré vzdělání se ale i ona musí podvolit přísně hierarchickému konfuciánskému pojetí rodiny a být především dcerou, manželkou a matkou. Tchan Jün-sien navzdory všem omezením přesto dokáže pomáhat ženám a léčit je. Díky vzdělání a přátelství v Lotosovém kruhu žen překoná mnohá společenská tabu, k nimž se řadí i styk s „nečistými“. Lotosový kruh paní Tchan je fascinujícím vyprávění o celoživotním přátelství, nezlomné lidské vůli, ale i nezměrném utrpení a tajemství.

„Azt mondják, a mély fájdalom csupán az ember mély boldogságra való képességének tükörképe. Én ezt pont fordítva látom. Boldog vagyok, de egy részem mindig is szenvedni fog Yan-yeh elvesztése miatt. Ennyi év után ez az érzés olyasféle társsá vált, mint a gyermekkel élő barát. Táplált, és rákényszerített, hogy lélegezzek, amikor annyira könnyű lett volna feladni. A szenvedés tisztánlátást hozott az életembe. Talán a velem történtek az előző életemben elkövetett dolgok büntetései, talán a sors vagy a végzet okozta őket, vagy talán egyszerűen a természetes körforgás részei, mint a látványos, de rövid életű cseresznyevirágok tavasszal, vagy a lehulló levelek ősszel.” Megrendítő történet egy fiatal kínai nőről, aki ősei csodálatos teatermesztési hagyományában találja meg élete célját. A világtól elzárt hegyi faluban Li-yan és családjának életét az évszakok váltakozása és a teatermesztés határozza meg. Az ősi rituálék világába zárt akha emberek generációk óta ugyanúgy élnek, míg nem váratlanul megjelenik a falu kapujában egy idegen férfi... Az idegen érkezésének nyomán minden felbolydul, s semmi sem lehet már ugyanúgy, mint régen. Li-yan, aki egyike a közösség kevés tanult lányának, elkezdi elutasítani azokat a szokásokat, amelyek addigi életét formálták. Amikor pedig házasságon kívüli gyermeke születik, súlyos döntésre szánja rá magát: szembefordul az ősi hagyományokkal... Vajon begyógyulhatnak-e fájó lelki sebeink, s átírhatjuk-e a tradíciók által ránk kényszerített szerepeket? A Tealevelek szárnyán gyönyörűen megírt történet gyökerekről, kultúrákról, gyászról és a láthatatlan, ám elszakíthatatlan érzelmi kötelékekről. „– Különleges képességeid vannak – folytatja. – Nem úgy értem, hogy boszorkány vagy rókaszellem lennél. És sosem vonzódtál túlzottan a gyógyításhoz vagy a mágiához sem. Inkább A-ma Matára hasonlítasz, aki életet adott az akháknak, aki lerázta a béklyóit, és azt mondta: „Nem fogadom el a balszerencsémet”. Aki az éles elméje, jó szíve és kitartása révén minden akadályt legyőzött.”

"Éppen amikor a kislány lenyeli a tablettákat, kivágódik az ajtó, és Kuo úrnő lép be. A karja keresztbe fonva a teste előtt, a két keze elrejtve a ruhaujjában - a nyugalom és méltóság megtestesülése, de a tekintete a nyulat bekerítő rókáé. Utána megérkezik Mákvirág is, és a teljes behódolás gesztusával a földre borul. - Mi ez a szag? - firtatja Kuo úrnő. - Főzetet készítek magamnak - válaszolom, miközben felemelkedem a szalmaágyról, és tiszteletteljesen fejet hajtok. - Ebben a házban Vong doktor kezeli a nőket. Nagyon okos ember, az első a családjában, akiből orvos lett. Még ha nem is ő lenne a Jang család gyógyítója, akkor sem engedném meg a menyemnek, különösen, ha olyan fiatal és tapasztalatlan, mint te, hogy saját magának készítsen orvosságot. - Nagyanyámtól megtanultam... - Hallgass! Ebben a házban meny vagy, és nem orvos, megértetted?" Tan Jün-hszien a 15. századi Kínában élt. Gazdag úrnő volt. Annyi lett volna a feladata, hogy élvezze a kiváltságait, selyempapucsokat hímezzen, hangszereken játsszon, verseket szavaljon, fiút szüljön. Ő mégis gyógyítani akart. Nőket, akikhez férfi orvos akkoriban hozzá sem érhetett, és a pulzusukat is csak egy csuklójuk köré csavart rongyon keresztül tapinthatta ki. Konfuciusz szerint "a művelt nő, értéktelen nő", Tan Jün-hszient mégis úgy nevelték a nagyszülei, hogy a tudása hasznára váljon. Nagyanyja egyike volt a kevés női orvosnak Kínában, és megtanította a kislányt is az orvoslás alapjaira. Amikor azonban tizenöt évesen a kor szokása szerint elrendezett módon férjhez megy, nagyhatalmú anyósa megtiltja neki, hogy folytassa gyógyító tevékenységeit és a rangjához és neméhez illő életvitelre kényszeríti a családi palota, az Illatos Örömök Kertje falai között. Tan Jün-hszien azonban nem elégszik meg ennyivel, és egy olyan világban, ahol a gyengébbik nemnek jóformán semmi szabadsága sincs, az őt körülvevő támogató nők segítségével lassan eléri a céljait. A valós alapokon nyugvó történelmi regény lenyűgöző korrajz a középkori Kínáról, magával ragadó tanúbizonyság a nők hihetetlen erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyukról.

Jong-suk a Mi-džu sú priateľky na život a na smrť. Ich cesty sa pretnú už v detstve a pokračujú celé desaťročia počas búrlivých udalostí na kórejskom ostrove Čedžu. Obe už v mladosti začnú pracovať ako „morské ženy henjo" - potápačky živiace sa často za cenu vlastného zdravia a niekedy aj života celodenným lovom morských živočíchov. Spoločne prekonávajú nielen nebezpečenstvá hroziace na mori aj súši, stratu rodičov, ťažké časy japonskej okupácie, druhej svetovej vojny či vznik samostatného kórejského štátu a násilie, ktoré tieto dejinné zvraty so sebou prinášajú, ale aj svoje vlastné malé drámy. Na svete sú však aj sily, ktoré ľudská vôľa nezdolá.

Jong-suk a Mi-džu sú priateľky na život a na smrť. Ich cesty sa pretnú už v detstve a pokračujú celé desaťročia počas búrlivých udalostí na kórejskom ostrove Čedžu. Obe už v mladosti začnú pracovať ako „morské ženy henjo“ – potápačky živiace sa často za cenu vlastného zdravia a niekedy aj života celodenným lovom morských živočíchov. Spoločne prekonávajú nielen nebezpečenstvá hroziace na mori aj súši, stratu rodičov, ťažké časy japonskej okupácie, druhej svetovej vojny či vznik samostatného kórejské-hoštátu a násilie, ktoré tieto dejinné zvraty so sebou prinášajú, ale aj svoje vlastné malé drámy. Na svete sú však aj sily, ktoré ľudská vôľa nezdolá.

Hypnotizující historický román o přátelství nezlomných žen a dramatických dějinných událostech, které zasahují do jejich životů. Další skvělé čtení od autorky románů Tajemství hedvábného vějíře a Čajová dívka z Kolibříkové ulice. Ostrov žen moře vypráví osudy Mi-dži a Jong-suk, dvou dívek, které patří k jednomu z mnoha výlučně ženských potápěčských společenství na korejském ostrově Čedžu. Po stovkách ponorů a letech přátelství Mi-džu a Jong-suk rozdělí vnější síly, které nemohly nijak ovlivnit. Dlouhá desetiletí – počínaje japonskou kolonizací ve 30. a 40. letech přes druhou světovou válku a korejskou válku až po éru všudypřítomných mobilů a neoprenů – mezi oběma ženami přetrvává výjimečně blízký vztah, i když přátelství postupně vystřídá nenávist a vina, aby nakonec dospěly ke smíření a odpuštění. Román přináší vhled do jedinečné a neopakovatelné kultury ostrovního společenství, v němž mají hlavní slovo ženy, které se věnují nebezpečné fyzické práci pod hladinou i na souši, zatímco jejich manželé pečují o děti.

Hypnotizující historický román o přátelství nezlomných žen a dramatických dějinných událostech, které zasahují do jejich životů. Od autorky bestselleru Tajemství hedvábného vějíře. Ostrov žen moře vypráví osudy Mi-dži a Jong-suk, dvou dívek, které patří k jednomu z mnoha výlučně ženských potápěčských společenství na korejském ostrově Čedžu. Po stovkách ponorů a letech přátelství Mi-džu a Jong-suk rozdělí vnější síly, které nemohly nijak ovlivnit. Dlouhá desetiletí – počínaje japonskou kolonizací ve 30. a 40. letech přes druhou světovou válku a korejskou válku až po éru všudypřítomných mobilů a neoprenů – mezi oběma ženami přetrvává výjimečně blízký vztah, i když přátelství postupně vystřídá nenávist a vina, aby nakonec dospěly ke smíření a odpuštění. Román přináší vhled do jedinečné a neopakovatelné kultury ostrovního společenství, v němž mají hlavní slovo ženy, které se věnují nebezpečné fyzické práci pod hladinou i na souši, zatímco jejich manželé pečují o děti.

Román o tradicích, pěstování čaje a poutech mezi matkami a dcerami od autorky bestselleru Tajemství hedvábného vějíře. Zanikající svět tradičního života horského etnika Akhů v drsné a odlehlé části jihozápadní Číny při hranicích s Barmou vytváří barvitou kulisu románového příběhu Lisy See. Jen stěží si lze představit, že ještě na sklonku minulého století tamní obyvatelé neznali elektřinu, auta ani telefon. Život na čajových horách byl a je pevně svázaný s výjimečným druhem čaje, který v bouřlivých letech po vzniku rudé Číny téměř upadl v zapomnění. Zelené zlato se ale v 21. století dočkalo opětovné pozornosti a zájem o pchu-er dramaticky změnil životy všech, kteří s ním přicházejí do styku. Pchu-er je také klíčem k osudu hlavní hrdinky Li-jen a její rodiny. Nezničitelné pouto mateřské lásky jako červená nit protkává celý příběh, v němž se střetávají naprosto odlišné světy izolovaných hor a globalizovaných velkoměst.

Zanikající svět tradičního života horského etnika Akhů v drsné a odlehlé části jihozápadní Číny při hranicích s Barmou vytváří barvitou kulisu románového příběhu Lisy See. Jen stěží si lze představit, že ještě na sklonku minulého století tamní obyvatelé neznali elektřinu, auta ani telefon. Život na čajových horách byl a je pevně svázaný s výjimečným druhem čaje, který v bouřlivých letech po vzniku rudé Číny téměř upadl v zapomnění. Zelené zlato se ale v 21. století dočkalo opětovné pozornosti a zájem o pchu-er dramaticky změnil životy všech, kteří s ním přicházejí do styku. Pchu-er je také klíčem k osudu hlavní hrdinky Li-jen a její rodiny. Nezničitelné pouto mateřské lásky jako červená nit protkává celý příběh, v němž se střetávají naprosto odlišné světy izolovaných hor a globalizovaných velkoměst.

Tajemství hedvábného vějíře nás zavádí do Číny 19. století. Dívky v Číně 19. století procházejí drastickou zkouškou podvazování chodidel a jako ženy jsou odsouzeny žít v izolaci. Proto se dorozumívají tajným písmem, které muži neznají, proto hledají přítelkyni na celý život, spřízněnou duši, své druhé já, tzv. laotong. Malují své vzkazy štětcem do vějířů a vyšívají je na hedvábí. Takový je i osud Lili. Ona a její kamarádka Sněžný kvítek odcházejí z rodné vesnice a následují své muže. První milostné zkušenosti, postavení v nové domácnosti, rodinné tragédie, selská vzpoura a hladomor, to vše se odráží v jejich důvěrných vzkazech.