Toby Litt

London egyik felkapott éttermében egy biciklisfutárnak öltözött merénylő fejenként három lövést ereszt bele Conradba és exbarátnőjébe, a felfutóban lévő modell-színésznő Lilybe. Miután magához tér a kómából, Conrad arra teszi fel az életét, hogy rájöjjön: ki és miért akarta Lily halálát. Mindeközben pedig rákényszerül, hogy alapjaiban újraértékelje a kapcsolatát a nővel - és a világgal. A Halvaboncolás egyszerre fordulatos krimi és bosszúdrámába oltott gyilkos szatíra; hátborzongató, mégis mulattató látlelete mindannak, ahogyan itt és most erőszakról, nemiségről, hírnévről, szépségről és sikerről gondolkodunk. Shakespeare drámáiról már nem is beszélve. Részlet a regényből: „Valami történt. Abban a pillanatban, ahogy Lily anyja elment, hirtelen újra működésbe léptek a régi érzelmeim. Megint rádöbbentem, mit műveltek Lilyvel. Borzalmas dolgot műveltek vele, és félig-meddig - már ami a dolog sikertelen, elfuserált felét illeti - velem is. Porszem voltam a gépezetben, még akkor is, abban a folyamatban is, ami az életem kioltására irányult. Korábban az élet megszűnését egyfajta tökéletességként képzeltem el. Halál. Pont. Most visszakaptam az érzelmeimet, de ezek nem lettek kevésbé zavarosak. Mintha mocskos vízesésbe zuhantam volna - teli szilárd tárgyakkal, karokkal, fejekkel, melyek az én fejemnek és az én karomnak ütköztek. A kripta tartalmát rám öntötték, de nem egyesével, hanem egyszerre az egészet. Lily felboncolt teste - szétdarabolva - benne volt ebben a mocskos zuhatagban." Toby Litt (1968-) angol író, szerkesztő, dalszövegíró, jelenleg a londoni Birkbeck Egyetemen tanít kreatív írást. 2003-ban a Granta magazin a húsz legtehetségesebb fiatal prózaíró közé választotta. Regényeiben a legkülönfélébb műfajokkal és témákkal kísérletezik. Könyveit ábécésorrendben írja, jelenleg az M betűnél tart. A Halvaboncolás (Corpsing) a harmadik regénye. A szerzőtől korábban megjelent magyarul: Gátlástalanok klubja (Beatniks), 2004

Kniha Dobrodružstvá kapitalizmu je autorovým debutom. „Tieto krátke znepokojujúvce poviedky nie sú škrobené alebo pseudosocialistické, sú to surrealistické výlety pod povrch našich konzumných životov. Observer