Károly Lovik

LOVIK KÁROLY (1874 – 1915) a századforduló jelentős írója, akit azonban kortársai lóversenyszakértőként tartottak számon, lótenyésztési szakmunkái még angolul is megjelentek. Írt regényeket (nagyszabású történelmi regénye váratlan, rejtélyes halála miatt félbemaradt), de ő inkább novellistának nevezte magát. Az aranypolgár című műve egyetlen vidám regénye, amely a kedves történeten túl megörökíti az 1860-as évek fővárosi életét, sőt az egykori pesti nyelvezetet is.

Lovik Károly Európa szerte ismert lótenyésztő, a magyar lovassport első, nemzetközi tekintélyű szakírója, aki angliai szaklapokban is publikált. Író, újságíró, versenylovak és vadászkutyák avatott szakembere volt. A tizenkilencedik, huszadik század fordulóján nem igen akadt angol lord, aki Mr. Charles Lovik nevét ne hallotta volna. Mindezek mellett Lovik Károly Puskin, Turgenyev és Csehov első magyar szakavatott értelmezője, Oscar Wilde fordítója, a magyar novella egyik legnagyobb formaművésze volt, nem mellesleg szólva kifogástalan úriember.

Lovik Mikszáthon keresztül kapcsolódik a magyar elbeszélő hagyományokhoz. Regényeiben és elbeszéléseiben a kor jellegzetes figurái sorakoznak: megalázott kishivatalnokok, agarászó vidéki dzsentrik, zsugori háztulajdonosok, kicsapongó szépasszonyok, unatkozó katonatisztek. Ábrázolásmódjában, epikai „valószerűség-felfogásában” a realizmus és az újromanticizmus között helyezkedik el.Az Egy barátságos ház története című regénye a Farkas család mindennapjaiba enged bepillantást. A szülők, a két lány és a házhoz járó, s ott lakó fiatalemberek életét vetítik elénk olyan rejtett cinizmussal, mely csak a regény végén éri el csattanóját. Fellángoló és elmúló érzelmek, beletörődés, elhagyatottság, mind ott játszódik le ebben a kívülről barátságosnak tűnő házban.

Diákok, verekedés, csínytevések, szerelem, elválás, újra egymásra találás, becsület, hűség, barátság, korhelyek, mulatságok, ifjúság, életöröm és mindenek felett Selmecbánya és az Akadémia.