Károly Lovik

Lovik Károly a századforduló jelentős írója, akit azonban kortársai lóversenyszakértőként tartottak számon, lótenyésztési szakmunkái még angolul is megjelentek. Írt regényeket (nagyszabású történelmi regénye váratlan, rejtélyes halála miatt félbemaradt), de ő inkább novellistának nevezte magát. Az aranypolgár című műve egyetlen vidámregénye, amely - a kedves történeten túl - megörökíti az 1860-as évek fővárosi életét, sőt az egykori pesti nyelvezetet is. "...Tilda visszatért a biztosítótűvel, és így aztán Pető végre elkészült az öltözködéssel. Az ifjú még egyszer odaállt a tükörhöz, és megelégedetten jelentette ki: - Zenész legyek, ha Quastl úr nem vall ma nekem szerelmet! Tényleg: az ifjú oly előkelő és tiszteletre méltó volt sárga dominójában, hogy a hatást még kissé nagy és kissé piros kezei se tudták lerontani. - Akkor hát menjünk! - indítványozta Bulcsu, és az ifjak útra keltek. - Nehogy rosszat halljak magáról - szólt Tilda a fagottművészhez, és megszorította a Nero szerzőjének kezét. Pár perc múlva a két jó barát már a Régi Lövölde fenyőgallyakkal díszített termében volt, újabb néhány perc múlva ráakadtak Quastl úrra, aki bizonyos megilletődöttséggel szorongatott bal kezében egy oleandervirágot, és újabb pár perc múlva a magyar Justinianus már ünnepélyes komolysággal magyarázta hölgyének a római perjog alapelveit. - Tudja-e ön, kisasszony, mi az az actio libera in causa? - kérdezte néhány "séta jobbra" után szellemesen. - Ó, igen - felelte vékony hangon a jogász, aki konyított egy kissé ehhez a tárgyhoz -, ez azt jelenti, hogy a tettes beszámíthatatlan állapotban jogsértő eredményt idéz elő, de ez a magatartása beszámítható állapotban történt elhatározásra vezethető vissza. - Nagyszerű! Fulmináns! Önnek ily nagy jogismeretei vannak? - csodálkozott Quastl úr. - Szeretek joggal foglalkozni - szerénykedett a sárga dominó. - És épp ezért kívántam önnel, a híres tudóssal is megismerkedni. De nem adná nekem az oleandervirágját? - Ó, szívesen. Valóban, meg kell mondanom, hogy ily művelt hölggyel még nem hozott össze utam..."

Lovik Károly a századforduló jelentős írója, akit azonban kortársai lóversenyszakértőként tartottak számon, lótenyésztési szakmunkái még angolul is megjelentek. Írt regényeket (nagyszabású történelmi regénye váratlan, rejtélyes halála miatt félbemaradt), de ő inkább novellistának nevezte magát. Az aranypolgár című műve egyetlen vidámregénye, amely - a kedves történeten túl - megörökíti az 1860-as évek fővárosi életét, sőt az egykori pesti nyelvezetet is. "...Tilda visszatért a biztosítótűvel, és így aztán Pető végre elkészült az öltözködéssel. Az ifjú még egyszer odaállt a tükörhöz, és megelégedetten jelentette ki: - Zenész legyek, ha Quastl úr nem vall ma nekem szerelmet! Tényleg: az ifjú oly előkelő és tiszteletre méltó volt sárga dominójában, hogy a hatást még kissé nagy és kissé piros kezei se tudták lerontani. - Akkor hát menjünk! - indítványozta Bulcsu, és az ifjak útra keltek. - Nehogy rosszat halljak magáról - szólt Tilda a fagottművészhez, és megszorította a Nero szerzőjének kezét. Pár perc múlva a két jó barát már a Régi Lövölde fenyőgallyakkal díszített termében volt, újabb néhány perc múlva ráakadtak Quastl úrra, aki bizonyos megilletődöttséggel szorongatott bal kezében egy oleandervirágot, és újabb pár perc múlva a magyar Justinianus már ünnepélyes komolysággal magyarázta hölgyének a római perjog alapelveit. - Tudja-e ön, kisasszony, mi az az actio libera in causa? - kérdezte néhány "séta jobbra" után szellemesen. - Ó, igen - felelte vékony hangon a jogász, aki konyított egy kissé ehhez a tárgyhoz -, ez azt jelenti, hogy a tettes beszámíthatatlan állapotban jogsértő eredményt idéz elő, de ez a magatartása beszámítható állapotban történt elhatározásra vezethető vissza. - Nagyszerű! Fulmináns! Önnek ily nagy jogismeretei vannak? - csodálkozott Quastl úr. - Szeretek joggal foglalkozni - szerénykedett a sárga dominó. - És épp ezért kívántam önnel, a híres tudóssal is megismerkedni. De nem adná nekem az oleandervirágját? - Ó, szívesen. Valóban, meg kell mondanom, hogy ily művelt hölggyel még nem hozott össze utam..."

E regény a mai napig érvényes korrajz; élvezetes, nyelében és stílusában ma is korszerű, lebilincselő olvasmány. Áthallásos mű, amely az egykor volt Magyarország uralkodó osztályát idézi meg, a ma embere számára is hitelesen. Hihetetlenül hangzik, mégis igaz: a szerző kis remekének, ma is sok az aktualitása, hiszen egy olyan polgári társadalomnak tart tükröt, amelyben a polgári jelen eltorzult, a polgári jövő pedig kilátástalannak tűnik.