John Lukacs strana 2 z 2

John Lukacs, az Egyesült Államokban élő kiváló magyar történész ezzel a könyvével elsősorban a külföldiek érdeklődését akarta felébreszteni szülővárosa, Budapest iránt, de olyan nagyszerű várostörténetet írt, amely a magyar olvasóknak is maradandó élményt nyújt. ... Folytatás ›› "A város és kultúrája" - jelzi a könyv alcíme, hogy ez a Budapest-portré a várost benépesítő sok, különféle rendű és rangú ember életét is bemutatja. Mégpedig a századfordulón, 1900-ban, amikor Budapest fejlődésének csúcspontjára és fordulópontjára jutott: Berlin mellett Európa szellemi központjává vált. Itt volt a világ legnagyobb parlamentje, Európa első földalatti vasútja; sorra épültek a pompás, eklektikus épületek; a polgárság prosperált; és színre lépett egy nemzedék, amely az irodalomban, képzőművészetben, zenében hirtelen az európai élre ugrott. "Bármilyen méretű is az érdeklődés 1900 Budapestje iránt, mégsem a nosztalgia késztetett a Budapest, 1900 megírására - bocsátja előre a szerző. - Volt akkoriban (és van ma is) valami kettősség ennek a városnak az életében. Jellegének egyik - visszatekintve színes és vonzó - eleme, hogy életteli, olykor majdnem nyers provincializmusa megfér az urbánussággal, olyan műveltséggel, amely különös módon egyszerre magyar és kozmopolita." Ez a mindvégig láttató, érzékletes, sőt olykor költőien ihletett stílusban megírt könyv nemcsak egy város fénykorának állít emléket, hanem méltó helyére állítja Magyarországot Európában. A Könyvjelző magazin 2014. áprilisi számában megjelent cikk: Itt van a város, hívd Budapestnek A(z) Budapest, 1900 (Könyv) szerzője John Lukacs.

John Lukacs új könyvében mintegy dióhéjban foglalja össze a huszadik század krónikáját - két világháborúját, hidegháborúját, a nemzetek és vezető politikusaik törekvéseit. A lendületes elbeszélésbe szövődő fő motívumok elválaszthatatlanok a szerző olyan "vesszőparipáitól", mint a liberalizmus visszaszorulása, a populizmus és a nacionalizmus előretörése, a technika vívmányai és veszélyei, illetve a földkerekség folytatólagos demokratizálódása. A történelmi huszadik század 1914-ben, az első világháborúval kezdődött, és hetvenöt évvel később, a Szovjetunió birodalmának 1989-es összeomlásával végződött. Ez a rövid évszázad az európai dominancia végét, az amerikai hatalom és befolyás világszerte érvényesülő erősödését hozta magával. A huszadik század amerikai évszázad - talán az amerikai évszázad - volt. Lukacs behatóan vizsgálja a nemzetiszocializmus jelenségét (közben emlékeztet bennünket arra, hogy a nemzetiszocialista pártok túlélték az évszázadot), Hitler kizárólagos felelősségét a második világháborúért, valamint a sorsdöntő szerepet, amelyet elszánt ellenfelei, Churchill és Roosevelt játszottak. Németország 1939-től 1942-ig közelebb jutott a háború megnyeréséhez, mint sokan feltételezik. A szerző ezután lényegre törően elemzi a második világháború következményeit - főként a gyakran félreértelmezett szovjet-amerikai hidegháborút -, illetve a Távol- és Közel-Keleten meg másutt tapasztalt bonyolult társadalmi és politikai fejleményeket. Könyve zárószakaszában pedig a huszadik század elmúlásán, a demokrácia világméretű előrehaladásán és az emberi tudás korlátolt voltán elmélkedik.

John Lukacs se po celý svůj život zabývá složitou a mnohovrstevnou osobností Winstona Churchilla. V knize Churchill na tohoto muže nahlíží jako na vizionářského státníka.Každá kapitola knihy vykresluje Churchilla na vrcholu sil. Kromě barvitého popisu jeho vztahů se Stalinem, Rooseveltem, Eisenhowerem a dalšími světovými vůdci Lukacs uvažuje o Churchillově schopnosti předvídat blížící se druhou světovou válku i válku studenou; zkoumá Churchillovu prestiž coby historika, který se dívá zpět na konflikty, jichž se sám účastnil; a posuzuje často kontroverzní způsob, jakým na Churchilla pohlíželi jeho kritikové i obdivovatelé. Poslední kapitola je silnou a hluboce dojemnou vzpomínkou na ony tří dny, které Lukacs strávil v Londýně, když se v roce 1965 účastnil Churchillova pohřbu. Tato kapitola také předkládá konečné zhodnocení Churchillova místa v dějinách z pohledu různých lidí, kteří přijeli uctit jeho památku. Ve své knize Churchill Lukacs předkládá podstatu této vynikající postavy se suverénním mistrovstvím.

"A civilizáció szerény, de szilárd őrzőinek kell tekinteniük magukat" - írja a kiváló történészprofesszor pályatársairól, akik "ebben a most kialakuló képi, primitív és egyre inkább absztrakciókra épülő korban" továbbra is ragyogó történelmi munkákat hoznak létre. John Lukacs korábban is számos könyvében, tanulmányában kifejtette már markáns véleményét saját hivatásának állapotáról, de most a korábbiaknál is élesebben fogalmaz. Kultúránk válsága közepette, amikor egy egész korszak ér véget, a történetírásban is bizarr jelenségeket látunk: kérészéletű divatirányzatokat, "hóbortokat", hamisításokat, a világ számos vezető politikusának "történelmi tudatlanságát", a történelemtanítás visszaszorulását a középiskolai és egyetemi oktatásban... S mindezeket sorra véve a szerző felteszi az aggódó kérdést: mi fog történni a történelmi tárgyú könyvekkel, és olvasni fogják-e még őket? Lukacs bíztató jelenségeket is lát: az emberek egy részének megnövekedett "történelmi étvágyát" például, vagy azt, hogy a szépirodalom egyre inkább átitatódik történelemmel: manapság jóformán minden regény történelmi regény... A történetírásnak, vallja, amely inkább irodalmi, mint tudományos tevékenység, igenis van, kell, hogy legyen jövője - mert tudásunk jórészt a múltból fakad. Paradox módon bizakodással tölthet el bennünket, hogy a történelem kiszámíthatatlan. Akár optimista, akár pesszimista forgatókönyveket vázolnak fel a mai folyamatok alapján, a történelmet szinte mindig tévesen jósolják meg azok, akik vállalkoznak erre. John Lukacs nem is jóslatokra vállalkozik ebben a könyvében, hanem elegánsan, tömören, olvasmányosan összefoglalja hosszú és kimagasló pályájának megannyi fontos gondolatát.

A második világháborúról szóló több nagy sikerű könyve után (Az európai világháború 1939-1941, Öt nap Londonban - 1940. május, A párviadal), John Lukacs legújabb írásaiban ismét e kimeríthetetlen témával foglalkozik. A könyvben szereplő esszék a XX. század legjelentősebb történelmi eseményének máig is tisztázatlan kérdéseit fejtegetik. Lukacs újból elemzi Hitler titokzatos személyiségét, és keresi néhány döntésének rejtélyes mozgatórugóit. Miért késlekedett Dunkerque-nél? Miért támadta meg a Szovjetuniót s lépett hadba az Egyesült Államok ellen is? Miért folytatta a háborút a végsőkig, amikor bizonyíthatóan tisztában volt vele, hogy már nem nyerheti meg? Lukacs izgalmasan számol be a német atomkutatás egyik epizódjáról, valamint Heisenberg és Bohr koppenhágai találkozásáról s annak következményeiről - választ keresve a kérdésre, hogy miért veszítette el Németország az atomfegyver kifejlesztéséért vívott versenyt. S amint a kötet címe is mutatja, a szerzőt ezúttal leginkább a háború "örökségének" kérdése foglalkoztatja: elkerülhetetlen volt-e a hidegháború, s milyen félreértések vezettek mind Amerika, mind a sztálini Szovjetunió részéről ahhoz, hogy Európa több mint negyven évre tragikusan kettészakadt? John Lukacs ezúttal is színesen, olvasmányosan mesél, miközben számos új elképzelést is felvet a XX. századi történelem tudós kutatói számára.

V České republice téměř neznámý americký historik maďarského původu se narodil v roce 1924 a emigroval ze své rodné země v roce 1945. Tento plodný historik světového významu napsal 29 knih. Jednou z nich je Na konci věku z roku 2002, která je shrnutím jeh

V České republice téměř neznámý americký historik maďarského původu se narodil v roce 1924 a emigroval ze své rodné země v roce 1945. Tento plodný historik světového významu napsal 29 knih. Jednou z nich je Na konci věku z roku 2002, která je shrnutím jeh

Az Isten velem rendhagyó történész rendhagyó önéletrajzának - pontosabban öntörténetének, szellemrajzának -, az Egy eredendő bűnös vallomásai -nak második, befejező kötete. Fő témája, hogy milyen gondolatok élnek abban az emberben, aki tudja, hogy eg y nagy korszaknak, a nyugati civilizáció polgári korszakának a végén, sőt már azon túl él. Aki látja fogadott hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban a "fejlődésbe" és "haladásba" vetett hit következményeit, melyek közvetlen környezetét is veszély eztetik, s akit szülőhazájához már nem fűznek rokoni, régi baráti szálak, és hosszú élete során már két feleségét vesztette el... De: "lehetne rosszabb is", mondja megannyi veszteségét, fájdalmát, aggodalmát számbavéve. Mert otthon, a maga megteremte tt Árkádiájában, saját kis paradicsomában, polgári miliőjében még most is boldog tud lenni. Mert Magyarországon még édes-bús emlékeket ébreszt benne a múlt megannyi maradványa; vannak új, fiatal barátai; és könyvei révén nagy megbecsülésnek örvend. R endhagyó John Lukacs önéletrajza, mert nemcsak életének eseményeire emlékezik, hanem összefoglalja személyes filozófiáját is: egy utolsó kísérletet tesz arra, hogy végső, kikristályosodott formába öntse az emberi, történelmi és fizikai tudásra vonatk ozó radikális felismeréseit. A könyv így különlegesen széles szellemi ívet jár be: az ember világegyetemben elfoglalt helyétől jut el a szerző életének legszemélyesebb mozzanataiig, házasságai, szerelmei történetéig, s a hit nyújtotta vigaszig.

E könyvben azt hangoztatom - írja John Lukacs az amerikai demokráciáról s annak valami újszerű populizmusba hanyatlásáról elmélkedve -, hogy a régi "konzervatív" és "liberális" kategória szinte teljesen elavult. A "jobb-" és "baloldal" nem annyira, de egy tendencia ott is nyilvánvaló. A baloldal szinte mindenütt veszít vonzásából. Talán a jövőben a valódi törésvonal nem jobb- és baloldal, hanem kétfajta jobboldal között húzódik majd: egyes jobboldaliak összetartó hite a baloldaliak megvetése lesz, jobban gyűlölik a szabadelvűeket, mint amennyire szeretik a szabadságot, a velük szemben állók pedig jobban szeretik a szabadságot, mint amennyire félnek a liberálisoktól; a nacionalisták farkasszemet néznek a patriótákkal; az Amerika világuralmi feladatában hívők azokkal, akik nem hisznek ebben; a technikában és a gépesítésben bízók azokkal, akik a hagyományokra, a társadalmi konvenciókra támaszkodnak; a "fejlődés" támogatói azokkal, akik szeretnék megóvni a földet - összegezve: a haladásban nem kételkedők azokkal, akik megkérdőjelezik azt.

Régóta tudhatjuk, hogy John Lukacs amerikai történész - avagy a mi Lukács Jánosunk - minden könyvében (a szigorúan vett történészi munkáiban is) "résztvevő" módon ír a történelemről: miközben igyekszik a lehető legpontosabban feltárni egy-egy történe lmi eseményt, mindig látjuk és érezzük az elemzés mögött őt magát, az érző és töprengő embert. Ez a könyve talán a többinél is szenvedélyesebb és szubjektívebb, s így sok mindenben vitára ingerelheti az olvasót akár a filozófiai nézeteit, akár egyes gondolkodók és történelmi személyiségek (Freud, Darwin, Marx, Einstein, Hitler) megítélését illetően. Ám Lukács János éppen azt akarja, hogy az olvasó gondolkozzék vele együtt, és reméli, "hogy egyesek számára könyve zenéjéből kihallatszik az igazság nak legalább valami halovány visszhangja".

Skvělá nová práce jednoho z nejuznávanějších amerických historiků popisuje úžasné drama dvou mocných vůdců, kteří stanuli proti sobě v červnu 1941. Líčí prazvláštní vztah Hitlera a Stalina, plný upřímných očekávání i neupřímných kalkulací, před německým vpádem do Sovětského svazu i s jeho nesmírnými (byť mnohdy nezamýšlenými) následky. John Lukacs zpochybňuje mnohé utkvělé představy. Kupříkladu tvrdí, že Hitlerovým prvotním cílem bylo zničit Anglii. Kdyby byl Stalinův Sovětský svaz poražen, Hitlerova Třetí říše by se stala v podstatě neporazitelnou, takže Britové a Američané by byli nuceni rozmyslet si, zda proti Hitlerovi ještě povedou válku. Kniha nabízí pronikavé pohledy do nitra obou protagonistů i nový obraz Hitlera a Stalina, jak byl zformován na základě jejich dlouholetých představ. Lukacs mimo jiné předkládá důkazy, že Hitler (na rozdíl od svých generálů) měl před vpádem do SSSR neblahé tušení. Stalin nemohl uvěřit (něčemu takovému totiž uvěřit nechtěl), že by napadením Sovětského svazu Hitler riskoval válku na dvou frontách. Proto ho válka úplně zaskočila a ohromila a málem přivedla ke zhroucení. Ale vzpamatoval se, stal se z něj skutečný státník a nakonec opravdový vítěz druhé světové války. Takovéto paradoxy někdy dějiny přinášejí – John Lukacs je líčí s mimořádným vypravěčským talentem.

Hitler a Stalin Dielo amerického historika sa sústreďuje na vzťahy medzi Hitlerom a Stalinom krátko pred osudným 22. júnom 1941. Okrem iného pripomína, že Stalin si Hitlera vážil a nepredpokladal, že ho napriek platnej dohode o neútočení napadne. Kniha zaujme najmä svojím nekonvenčným pohľadom na udalosti v predvečer jednej z najväčších vojenských konfrontácií svetových dejín

Lukacs dáva do kontrastu politické systémy, hnutia a ideológie, ktoré učarovali dvadsiatemu storočiu: demokracia, liberalizmus, nacionalizmus, fašizmus, boľševizmus, národný socializmus, populizmus. V úvahách o americkej demokracii opisuje jej vývoj od osemnásteho storočia po jej dnešnú podobu – nebezpečný a možno nezvratný populizmus, ktorý okrem iného zahŕňa prevahu ľudového sentimentu nad tým, čo bolo kedysi verejnou mienkou. Na tomto stave má podiel gigantická mašinéria masmédií, uprednostňujúca propagandu – a zábavu – namiesto zmyslu pre históriu. Je to druh populizmu, ktorý siaha po nacionalizme a militarizme na to, aby udržal spoločnosť vcelku. Lukacsove postrehy sú originálne, štipľavé, aktuálne a dozaista inšpiratívne pre živú debatu o chúlostivom stave dnešnej americkej demokracie.

Lukacs dáva do kontrastu politické systémy, hnutia a ideológie, ktoré učarovali dvadsiatemu storočiu: demokracia, liberalizmus, nacionalizmus, fašizmus, boľševizmus, národný socializmus, populizmus. V úvahách o americkej demokracii opisuje jej vývoj od osemnásteho storočia po jej dnešnú podobu – nebezpečný a možno nezvratný populizmus, ktorý okrem iného zahŕňa prevahu ľudového sentimentu nad tým, čo bolo kedysi verejnou mienkou. Na tomto stave má podiel gigantická mašinéria masmédií, uprednostňujúca propagandu – a zábavu – namiesto zmyslu pre históriu. Je to druh populizmu, ktorý siaha po nacionalizme a militarizme na to, aby udržal spoločnosť vcelku. Lukacsove postrehy sú originálne, štipľavé, aktuálne a dozaista inšpiratívne pre živú debatu o chúlostivom stave dnešnej americkej demokracie.

Hitler a Stalin Dielo amerického historika sa sústreďuje na vzťahy medzi Hitlerom a Stalinom krátko pred osudným 22. júnom 1941. Okrem iného pripomína, že Stalin si Hitlera vážil a nepredpokladal, že ho napriek platnej dohode o neútočení napadne. Kniha zaujme najmä svojím nekonvenčným pohľadom na udalosti v predvečer jednej z najväčších vojenských konfrontácií svetových dejín