John Lukacs

Kniha provází čtenáře nejdůležitějším děním uplynulého století, jež vymezují letopočty 1914 až 1989, tedy od počátku první světové války až do zániku Sovětského svazu. Dvacáté století označuje za americké století, neboť Spojené státy americké v něm sehrály rozhodující roli na poli mocenských vztahů, ale i v oblasti novátorského, "moderního" způsobu života a kultury. Autor se hlásí ke zdánlivě překonanému pojetí dějin, jež dává přednost roli mimořádných jedinců před vlivem ideologií a obecně společenských trendů. Říká, že Josef Stalin a Adolf Hitler a na druhé straně Winston Churchill a Franklin Roosevelt byli prvořadými hybateli 20. století. Nebýt jich, jeho dějiny by se ubíraly velice odlišnými cestami. Kniha se zaměřuje hlavně na dění v Evropě, neboť to formovalo poměry na celém světě. Nyní se ovšem dostává do popředí mimoevropský vývoj, daný vzestupem Číny i jiných neevropských zemí. V závěru tedy konstatuje, že končí jak věk světových válek, tak rozdělení Evropy, ale také evropský věk. I tak vyznívá kniha optimisticky: vidí sice příznaky úpadku ve sféře kultury a umění, ale v politické oblasti je demokracie při všech nesnázích celosvětově na vzestupu.

Minden egyes szó megválasztása erkölcsi kérdés, a mondat pedig nemcsak a gondolat kifejezése, hanem a befejezése is - mondja John Lukacs történetíró és tanár. Írói termékenységét és 94 évének gazdag élettapasztalatát ismerve természetes, hogy könyvei szép számmal tartalmaznak olyan lelki táplálékot adó meglátásokat és bölcsességeket, amelyek környezetükből kiragadva is megállják a helyüket. Mondatai dialógust kezdeményeznek az olvasóval, és csak a befogadón múlik, ki milyen tanulságot, útmutatást lát meg a sorok között.

John Lukacs, az Egyesült Államokban élő kiváló magyar történész ezzel a könyvével elsősorban a külföldiek érdeklődését akarta felébreszteni szülővárosa, Budapest iránt, de olyan nagyszerű várostörténetet írt, amely a magyar olvasóknak is maradandó élményt nyújt. "A város és kultúrája"- jelzi a könyv alcíme, hogy ez a Budapest-portré a várost benépesítő sok, különféle rendű és rangú ember életét is bemutatja. Mégpedig a századfordulón, 1900-ban, amikor Budapest fejlődésének csúcspontjára és fordulópontjára jutott: Berlin mellett Európa szellemi központjává vált. Itt volt a világ legnagyobb parlamentje, Európa első földalatti vasútja; sorra épültek a pompás, eklektikus épületek; a polgárság prosperált; és színre lépett egy nemzedék, amely az irodalomban, képzőművészetben, zenében hirtelen az európai élre ugrott. "Bármilyen méretű is az érdeklődés 1900 Budapestje iránt, mégsem a nosztalgia késztetett a Budapest, 1900 megírására - bocsátja előre a szerző. - Volt akkoriban (és van ma is) valami kettősség ennek a városnak az életében. Jellegének egyik - visszatekintve színes és vonzó - eleme, hogy életteli, olykor majdnem nyers provincializmusa megfér az urbánussággal, olyan műveltséggel, amely különös módon egyszerre magyar és kozmopolita." Ez a mindvégig láttató, érzékletes, sőt olykor költőien ihletett stílusban megírt könyv nemcsak egy város fénykorának állít emléket, hanem méltó helyére állítja Magyarországot Európában.

John Lukacs, az Egyesült Államokban élő kiváló magyar történész ezzel a könyvével elsősorban a külföldiek érdeklődését akarta felébreszteni szülővárosa, Budapest iránt, de olyan nagyszerű várostörténetet írt, amely a magyar olvasóknak is maradandó élményt nyújt. ... Folytatás ›› "A város és kultúrája" - jelzi a könyv alcíme, hogy ez a Budapest-portré a várost benépesítő sok, különféle rendű és rangú ember életét is bemutatja. Mégpedig a századfordulón, 1900-ban, amikor Budapest fejlődésének csúcspontjára és fordulópontjára jutott: Berlin mellett Európa szellemi központjává vált. Itt volt a világ legnagyobb parlamentje, Európa első földalatti vasútja; sorra épültek a pompás, eklektikus épületek; a polgárság prosperált; és színre lépett egy nemzedék, amely az irodalomban, képzőművészetben, zenében hirtelen az európai élre ugrott. "Bármilyen méretű is az érdeklődés 1900 Budapestje iránt, mégsem a nosztalgia késztetett a Budapest, 1900 megírására - bocsátja előre a szerző. - Volt akkoriban (és van ma is) valami kettősség ennek a városnak az életében. Jellegének egyik - visszatekintve színes és vonzó - eleme, hogy életteli, olykor majdnem nyers provincializmusa megfér az urbánussággal, olyan műveltséggel, amely különös módon egyszerre magyar és kozmopolita." Ez a mindvégig láttató, érzékletes, sőt olykor költőien ihletett stílusban megírt könyv nemcsak egy város fénykorának állít emléket, hanem méltó helyére állítja Magyarországot Európában. A Könyvjelző magazin 2014. áprilisi számában megjelent cikk: Itt van a város, hívd Budapestnek A(z) Budapest, 1900 (Könyv) szerzője John Lukacs.

John Lukacs új könyvében mintegy dióhéjban foglalja össze a huszadik század krónikáját - két világháborúját, hidegháborúját, a nemzetek és vezető politikusaik törekvéseit. A lendületes elbeszélésbe szövődő fő motívumok elválaszthatatlanok a szerző olyan "vesszőparipáitól", mint a liberalizmus visszaszorulása, a populizmus és a nacionalizmus előretörése, a technika vívmányai és veszélyei, illetve a földkerekség folytatólagos demokratizálódása. A történelmi huszadik század 1914-ben, az első világháborúval kezdődött, és hetvenöt évvel később, a Szovjetunió birodalmának 1989-es összeomlásával végződött. Ez a rövid évszázad az európai dominancia végét, az amerikai hatalom és befolyás világszerte érvényesülő erősödését hozta magával. A huszadik század amerikai évszázad - talán az amerikai évszázad - volt. Lukacs behatóan vizsgálja a nemzetiszocializmus jelenségét (közben emlékeztet bennünket arra, hogy a nemzetiszocialista pártok túlélték az évszázadot), Hitler kizárólagos felelősségét a második világháborúért, valamint a sorsdöntő szerepet, amelyet elszánt ellenfelei, Churchill és Roosevelt játszottak. Németország 1939-től 1942-ig közelebb jutott a háború megnyeréséhez, mint sokan feltételezik. A szerző ezután lényegre törően elemzi a második világháború következményeit - főként a gyakran félreértelmezett szovjet-amerikai hidegháborút -, illetve a Távol- és Közel-Keleten meg másutt tapasztalt bonyolult társadalmi és politikai fejleményeket. Könyve zárószakaszában pedig a huszadik század elmúlásán, a demokrácia világméretű előrehaladásán és az emberi tudás korlátolt voltán elmélkedik.