Hajnalka Magyari

Ha sorozatgyilkosokról hallunk, általában rossz arcú, agresszív férfiakat képzelünk magunk elé, pedig a gyilkos ösztön, a bosszú és a hatalomvágy női sorsokban is megjelenhet. Magyari Hajnalka könyve olyan nőket mutat be, akik átlépték a társadalom által kijelölt határokat – némelyek tudatosan, mások megbomlott elméjük miatt, esetleg a túlélés kényszerétől hajtva. Vannak köztük méregkeverők, bábák, feleségek, árvák és özvegyek, akiknek a történetei nemcsak a bűnügyi krónikák egy-egy fejezetét jelentik, hanem tükrei annak a világnak, amelyben a női lét korlátai olykor végzetes tettekhez vezettek. A szerző nem a szenzációt keresi, hanem az összefüggéseket: hogyan lett a női tapasztalatból bűn, a társadalmi elnyomásból pedig hatalomvágy és bosszú? A nőtörténet és a kriminológia határán mozgó mű sajtóforrások, levéltári dokumentumok és helyszíni kutatások alapján olyan női sorozatgyilkosokat idéz meg, akiknek az élettörténete a társadalom- és nőtörténet iránt érdeklődő olvasók számára is provokatív és elgondolkodtató olvasmány. Kovácsné Magyari Hajnalka (PhD) andragógus, szépségtörténész és nőtörténet-kutató, az MTA-VEAB Nőtörténeti Bizottság tagja, az MTA-HTK Lendület Munkaformák Kutatócsoport kutatótagja, az Interpress Magazin (IPM) állandó szerzője

Traktoroslányból jól öltözött dolgozó hölgy, majd menő csaj: hosszú utat járt be a trendérzékeny nő a szocializmus évtizedei alatt, amíg az ötvenes évek puritán mintájától eljutott a rendszerváltás időszakának szexi poszterlány-imázsáig. Sokszor kellett kreatívnak lennie, ügyesen egyensúlyoznia a ráerőltetett női szerepek és a folyamatosan változó nőideálok között, hogy ne váljon sem államellenséggé, sem a társadalom által megbélyegzett rosszlánnyá. Egy azonban biztos: olykor szélsőséges divathóbortjaival, mai szemmel viccesnek látszó frizuráival, susogó szoknyája alól kibukkanó nejlonharisnyás lábával színesebbé tette a szürke szocialista hétköznapokat. Hogyan lett a Rákosi-korszak puritán asszonyaiból a hatvanas évekre sikkes pesti nő? Hogyan lett az egykor burzsoá csökevénynek bélyegzett szépségápolás a mindennapi ember számára is elfogadott gyakorlattá? Miért válhattak széles körben népszerűvé a Kádár-korszak hiánygazdaságában olyan luxusszolgáltatások, mint a fodrász vagy a kozmetikus? Melyek voltak a kor divatos kezelései, és milyen szépségápolási praktikákat alkalmaztak a nők a gyakorlatban? Hogyan változott a női test megjelenése és megítélése a közvéleményben és a korabeli sajtóban? Hogyan és hol ismerkedtek a szocializmusban a társat kereső magányosok? A történész szerző ezekre a kérdésekre keresi a választ egyszerre informatív és olvasmányos, a kor hangulatát megidéző könyvében.